Előfordul, nem tudom miért, és a bankban sem tudnak rá értelmes magyarázatot adni, de a pénzautomata néha visszautasítja a kártyámat. Második próbálkozásra általában már minden rendben van, megtörtént viszont, hogy egyszer csak harmadik alkalommal tehettem zsebre a készpénzt. Az elmúlt napokban gyanútlanul ütögettem be a számokat, a biztonsági őr pedig, lévén, hogy látásból már ismer, és éppen nem volt tolongás, nyugodtan fújhatta a füstöt. Először a gép azt felelte, hogy sajnálja, de a tranzakciót visszautasítja. Másodszor dettó. Itt az őr már alighanem felfigyelt, mert kicsit elhúzódott az egész, és valószínűleg én is moroghattam. Amikor harmadszorra sem jött össze a pénzfelvétel, odakérdeztem, hogy tudja-e, mi a baj. Azt mondta nem, aznap senki sem panaszkodott, de van egy ötlete. Lehet, hogy nem tudom, mondta, de a napi limit 50 ezer dinár. Ha esetleg aznap már felvettem annyit, akkor most hiába próbálkozom. Na, ezt már, a váratlan bosszússág ellenére, megmosolyogtam. Rákérdeztem, hogy bár biztos van belőlük, de hány nyugdíjast ismer, aki naponta felveheti a maximális megengedettet, aztán pedig még egy kicsit megtoldaná. Meglepődve, picit talán zavarban is, mondta, valóban, egyet sem. Majd a kezembe nyomott egy sorszámot: Hagyja a gépet, ezzel bent azonnal, egy-két percen belül, soron lesz.
