Kiérek a horgosi kishatárra és megelégedetten nyugtázom, hogy csak 10 autó van előttem. Gondoltam seperc alatt átjutok. Ültem én már tizenórákat is, meg 3-4 órát is arra várkozva, hogy haza jussak, vagy átmenjek itthonról Magyarországra. Ezért mindig valamiféle hazardírozásnak élem meg, ha a határra kell menni. Most nyugodt voltam, de nem sokáig. Húsz perc után, mivel a sor egy tapodtat sem mozdult, feszengeni kezdtem. S a helyzet csak fokozódott. Egy óra 45 percet vártam. Hiába kérdeztem a szerb oldalon az útlevélkezelőt, mi történik, azt válaszolta semmi rendkívüli.
A sok évtizedes ilyen és ehhez hasonló tapasztalat után nem kell azon csodálkozni, hogy alig várjuk a Szabadka-Szeged vasúti járat beindulását, hiszen azt ígérik hogy jövő ősztől már 40 perc alatt ott lehetünk Szabadka testvérvárosában, Szegeden. Igaz ez a kelleténél hosszabb menetidő, mert a mi oldalunkon minden településen megáll a nemzetközi vonat, de ez még mindig jobb mint a határon rostokolni.
Igaz, időben kicsit messzebb van ( 4-5 év), de nagyon fontos a Begrád- Budapest gyorsvasút kiépülése is. Ezen a járaton a menetidőt 2 óra 45 percre tervezik. Most Szabadkától Budapestig, kelebiai átszállással 4 órát kell utazni, meg begödülve Szabadkára állni és várni még sok drága percet az útlevélkezelésre.
Nagyon várom már, hogy ismét elkezdjünk vonattal utazni!
