Néhány nap, és megérkezik az év utolsó hónapja.
A magyar népi kalendárium karácsony havának nevezi decembert, de mondták télelő havának és álom havának is. Ez a hónap a pihenés, megbékélés és a jó hangulat jegyében telt, az emberek a családi tűzhely köré húzódtak.
Katalin-nap után már nem voltak bálok, esküvők, nagy tivornyák. Az asszonyok idejüknek jelentős részét fonással töltötték. A fonó volt a társas összejöveteleknek, a népköltészet megszólaltatásának, a népdaléneklésnek egyik fő helyszíne. Azonban az egyházi és népi ünnepeken, Borbála és Luca napján, valamint karácsonykor tilos volt fonni. Ilyentájt szokták a lányok találgatni, ki lesz a férjük. András-napon a lányok böjtöltek, csak három szem búzát ettek, három csepp vizet ittak, s akkor megálmodták, hogy ki lesz a férjük. Hasonló jósló szokások fűződtek Borbála és Luca napjához is.
December eleje a csöndes készülődés ideje volt. A duhajabb szokások karácsony utánra jellemzőek. Ilyen volt például a betlehemezés és a Paradicsomi-játék, a regölés, a hejegetés és magyar nyelvterületen igen elterjedt két névnap, István és János napjának megünneplése. Jó alkalmak voltak ezek terített asztal melletti baráti beszélgetésekre, családi együttlétekre. Az életnek rendje volt, így év vége felé várakozással teli rendje.
