Valaki egyszer a közösségi oldalakon azt találta szellemeskedni, hogy szerinte jó lenne, ha mindazok, akik a tömegközlekedésben telefonálnak, kihangosítanák a készüléket. A „hallgattassék meg a másik fél is” alapon így mi valamennyien, akik kénytelenek vagyunk fültanúk lenni, nemcsak a beszélgetések felét tudnánk meg, hanem teljes betekintést nyernénk.
A napokban jutott ez eszembe, amikor az Újvidéki Rádió régi épülete és a Duna-park mentén a Halpiac felé igyekeztem. Két-három méterrel előttem, velem hasonló tempóban, tehát mintha a buszban két-három széksorral előttem ülne, egy harmincasnak nézett fiatalasszony ment ugyanabba az irányba. Csengett a telefonja, egy picit sem lassítva jelentkezett, én meg szándék nélkül hallgattam a mondóka felét, mert nem volt kihangosítva. Viszont egy rövid időre tudhattam azt is, mit mondhatott a másik. A hölgy szövegéből ugyanis kivehető volt.
– Megyek a piacra, mócsingot szeretnék venni a leveshez. Mi, nem tudod, hogy mi a mócsing? Ne hülyéskedj! Komolyan nem tudod? Olyan finom! Na jó, ha találok, neked is veszek. Meglátod, fogalmad sincs, hogy mi a jó.
Amúgy sokan nem tudják. Hallottam már vevő szájából a hentesnél: Tessék mondani, melyik a mócsing?
