Arra tettem gondolati kísérletet magamban esti séta közben, hogy ha meg kellene neveznem nyelvhasználatunknak – nemcsak a magyar beszédnek – három leghazugabb jelentésű szavát, akkor vajon melyik három lenne az? Azonnal megvolt, ezek szerintem a fejlődés, a forradalom és a szaktudás. Három tartalmilag szorosan összegfüggő jelentéstartalom áll e fogalmak mögött.
A hazugság csak akkor igazán hatásos, ha tényeken alapul, amelyek azonban a ferdítés áldozatai lesznek. Így van ez ezekkel a fogalmakkal is.
Fejlődésre valóban nagy szüksége van az embernek, ha az egész lénye előrelépését jelenti egy magasabb, nemesebb szint felé, de a lényétől elidegenedő puszta technikai előrehaladást kinevezni a fejlődés csúcsának és egyben bizonyítékának a legveszélyesebb hazugság, ami sajnos már több száz éve uralja a gondolkodásunkat.
Megszabadulást hozó forradalomra is nagy szüksége van az elnyomásban szenvedő emberi közösségeknek, de a fejlődéseszme jegyében mindenféle forradalmat és forradalmárt dicshimnuszokkal övezni, mint a társadalmat előrevivő mozgatórugót és élcsapathoz tartozó embert, az korunk második legveszélyesebb hazugsága.
Arra is nagy szükség van, hogy az ember jól értsen a szakmájához, ám a fejlődéseszme és a forradalmi gondolkodás jegyében azt elhitetni a világgal, hogy vannak olyan kivételes szaktudással bíró kiválasztottak – társadalommérnökök –, akik arra hivatottak, hogy kijelöljék a jövő emberiségének az útját, ez korunk harmadik legnagyobb hazugsága.
Ez a hihetetlenül veszélyes hazugság, ha nem lázadunk fel, egyenesen fog elvezetni bennünket a poszthumanizmus, az ember utáni „ember” korszakába.
