Újvidék lakossága fél évszázad alatt 155 ezerről 362 ezer főre emelkedett. Erről leginkább a gombamód elszaporodó új lakónegyedek és a közlekedésben uralkodó áldatlan állapotok tanúskodnak – no és a parkolási lehetőségek hiánya. Ugrásszerűen megnövekedett a garázsok, illetve a parkolóhelyek iránti kereslet.
Tavaly egy véletlen folytán sikerült egy dupla garázs egyik felét jutányos áron kibérelnünk, és a tulajdonos (aki évtizedek óta külföldön él) beleegyezésével kitakarítanunk, megjavíttatni az ajtaját és a villanyvezetéket. Ez a garázs társtulajdonosának évekig nem jutott eszébe, de attól még raktárként használta. Ahogy rendbe tettük, ráeszmélt, hogy most már akár az autóját is oda parkolhatná, de mivel minden egyes alkalommal, amikor ki akartuk hajtani az autót, neki félre kellene állnia, így kitalálta, hogy nem fér be mögénk, mert 12 centiméternyit „belelógunk” az ő részébe.
A tél kellős közepén utcára kerül négykerekűnk. Az egyáltalán nem érdekli, hogy ezeket a garázsokat a 70–80-as években úgy használták, hogy aki előbb hazaért, az beállt, a másik mögéje, és lényegtelen volt, kié melyik rész.
De mint tudjuk, a megértés, az emberség és a józan ész a mai világban nem mindenki erőssége.
