A minap panaszkodott az egyik barátném, hogy teljesen kiborultak a vőlegényével. Ő a térdét fájlalja már másfél hónapja, a fickónak (régi havernak) pedig pár napja kapták ki a bölcsességfogát, a rekkenő hőség pedig csak olaj a tűzre az amúgy is nehezen viselhető hétköznapokban.
Csakugyan, a székvárosban a nyarak egyre elviselhetetlenebbek. Az sem segít a dolgon, hogy a következetes városvezetés a központban minden egyes fát kiszedetett az elmúlt évtizedben, szavatolva, hogy a központban uralkodó aszfaltdzsungel egy pici levegőhöz sem jusson nyaranta, és hogy a meleget lehetőleg októberig ne tudja kiereszteni magából a több tonna beton.
No, nem kell városban élni ahhoz, hogy az embernek kibírhatatlanul melege legyen.
Szezon van a földeken is, az otthoniak pedig rendszeresen felemlegetik az összes aprószentet, amikor a munkálatokról is a traktorban töltött időről kérdezek.
Tény és való, ezt a meleget nem lehet normális ésszel elviselni.
Egy ismerősöm meg is mondta, hogy ő ilyenkor ki sem kapcsolja a klímát a lakásban. Üvegházhatás ide vagy oda, ő úgy érzi, hogy nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy meghülyüljön szeptember végéig.
Van is valami abban, amit mond…
