Egy igazi úriember átengedi a helyét a hölgyeknek, maga elé engedi őket, kinyitja előttük az ajtót. Én így tanultam, és amikor a lustaságom nem volt erősebb, igyekeztem a gyakorlatban is megvalósítani. De az idők változnak, mi is változunk, a férfiak és a nők egyaránt.
Történt nem is olyan régen, hogy a másfél éves kisfiammal egy zöldséges kisboltba mentünk vásárolni. Az üzlet elé kirakott ládákból kiválogattam a nekem tetsző árut, zacskóba tettem, és bementem a boltba, hogy leméressem, majd kifizessem. A kisfiam elemében volt, és az üzletben polcról polcra járt, mindent megfogott, megérintett, megsimított. Két nő, egy idősebb és egy fiatalabb várt a sorban előttem, de mielőtt az első odalépett volna a kasszához, intett nekem, és azt mondta, hogy csak nyugodtan álljak elé, mivel látja, hogy nem egyszerű a helyzetem. Megköszöntem a kedvességét, és akár illik, akár nem, éltem is a felajánlással, majd mielőtt kiléptem volna az üzletből, ismét köszönetet mondtam.
