Gyerek karanténban (Illusztráció: Pexels/Julia M Cameron)
A karanténokat, a túl sok otthon maradást nem csak mi felnőttek viseljük nehezen, hanem a gyerekek is. Sőt, mi felnőttek azért legtöbben így is eljárunk dolgozni, bevásárolunk, szóval jóval többet mozgunk az otthonunktól távol, mint a gyerekek. Őket kíméljük, vigyázzuk, óvjuk, nem visszük őket magunkkal, csak ha nagyon muszáj, és ezt megérzik, rossz néven veszik, hiszen sokkal többet vannak odahaza, kényszerből. Kiestek a napi rutinból, abból a rendszerből, amelyet megszoktak, hiányzik nekik az óvoda, az iskola, a barátok. Az enyéim hétvégén már úgy ébrednek, hogy azt kérdezik: akkor ma sem mehetünk ki az utcára? Nem mintha az utcán túl sok érdekesség lenne, de ha korlátozzák a kijárást, akkor minden apróság felértékelődik. Persze az udvarban is jót lehet szórakozni, de az utca, az maga a szabadság. Látom a házunk előtt este hat után elsétálgató nyugdíjasokat, 65 év felettieket, akik több, mint egy hónapig be voltak zárva, most sétálás közben olyan boldogan köszöngetnek be hozzánk az udvarba, mintha valami nagy ajándékot kaptak volna azzal, hogy kiléphetnek a portájukról. És tényleg, ha szabadon mozoghatunk, ha szabadon sétálhatunk, az most óriási boldogság.
