Nagycsütörtökön a tartományi parlamenti ülés szünetében Pásztor István házelnök, a VMSZ elnöke a húsvétról, a közelgő magyarországi országgyűlési választásról, a vajdasági magyar szavazatok tétjéről, az egyetemes magyar nemzet egybetartozásáról, a segítőkészség fontosságáról és a betyárbecsületről osztotta meg gondolatait a Magyar Szó olvasóival.
A kereszténység legnagyobb ünnepére készülünk, miközben egy másik, hétköznapi, de mégsem mindennapi esemény, az egy héttel későbbi magyarországi országgyűlési választás tartja lázban az anyaországi és a határon kívüli magyarságot. Akár azt is mondhatjuk, hogy a két esemény szorosan összefügg.
– Vannak az életben elég gyakran véletlen egybeesések, egyik ilyen most a húsvét és a magyarországi választások kampányának a csúcsa. Amikor ünnep van, az emberek arra összpontosítanak, ezért a politikának oda kell figyelnie, hogy az ünnepnek a súlyát, a megélését semmiféleképpen se rontsák el azzal, hogy megbolygatják az emberek családi életét. Mértéktartásra van szükség, viszont a nemzeti, vallási, egyházi ünnepek megkönnyítik a politikának a helyzetét, mert ezek lehetőséget adhatnak a politikai jellegű gondolatok megfogalmazására. A húsvét a feltámadás ünnepe, az életnek az ünnepe, a megújulásé, a reménykedésé. Az emberek ilyenkor olyan jellegű elvárást fogalmaznak meg a közélet vagy a politika irányába, hogy tegyenek annak érdekében, hogy a holnap meg a holnapután jobb legyen, mint a ma vagy a tegnap. Ez mindenképpen összetalálkozik a választás pillanatával. A választásokon négyévente arról születik döntés, hogy a jövő építése, az előrehaladás szempontjából kiket hatalmaznak fel és tüntetnek ki bizalmukkal a szavazók. A választás a közvetlen demokráciának a pillanata, a választópolgárok döntenek arról, hogy akkor hogy áll a politikai mező a bizalom kérdésében. Nekünk most másodszor adódik lehetőség, hogy 2014 után ismét beleszóljunk törvényes kereteken belül abba, hogy Magyarországnak milyen összetételű parlamentje és milyen politikai jellegű kormánya legyen. Az elmúlt hónapokban jelentős erőket mozgattunk meg pártként, hogy minél többen regisztráljanak és szerezzenek jogot a választáson való részvételre, hogy a listás, részarányos szavazáson leadják a voksukat, ezzel egyfajta véleményt formálva a múlttal kapcsolatban. Hogy ily módon meghatározásra kerüljön, hogy milyen politikai összetételű legyen a magyar parlament.
A Vajdasági Magyar Szövetség arra biztatja a vajdasági, magyar állampolgársággal is rendelkező polgárokat, hogy a kormánypártokra, a Fidesz–KDNP koalícióra szavazzanak. Valóban naponta olvashatunk és írunk arról, hogy Orbán Viktor kormánya milyen támogatást nyújt az itteni magyarságnak, talán mégis szemléletesebb lenne, ha összefoglalná ilyen tekintetben az utóbbi négy vagy nyolc évet.
– Sokan regisztráltak az elmúlt hónapokban, ma azt tudjuk megállapítani, hogy megduplázódott azoknak a száma, akik az elmúlt időben szavazati joghoz jutottak, ez meghaladja a 70 ezret. Arra biztatjuk az embereket, hogy gondolják végig a szavazás pillanata előtt, a szavazócédulán történő ikszelés előtt, hogy kikkel kapcsolatban milyen életszerű tapasztalataik vannak. A vajdasági magyar regisztrált szavazóktól kérjük, hogy a Fidesz–KDNP-re adják le szavazatukat. Okuk van rá. Három csoportba sorolnám az indoklást. A VMSZ a Fidesz–KDNP stratégiai partnere, hiszen több mint egy évtizedes stratégiai megállapodás van közöttünk. Ennek a partnerségnek az elmúlt 10 évben az elsődleges haszonélvezői mi voltunk pártként és közösségként. Az odafigyelésben, a politikai, erkölcsi, anyagi támogatásban igényt fogalmaztunk meg, és az teljesült. A stratégiai partnerség és a vajdasági magyarság jólneveltsége és a betyárbecsület arról szól, hogy az embernek korrektül kell viselkednie. Ha a stratégiai partner politikai csata helyzetében van, akkor elérkezett a pillanat, hogy a segítséget vissza kell szolgáltatni. Szokták erre azt mondani, hogy bennünket leköteleztek, politikai befolyás alá helyeztek, azt is, hogy megvásároltak, de én a legerőteljesebben visszautasítom ezt, a vajdasági magyar szavazók nem megvásárolhatók, mi nem vagyunk krumpli. De tudjuk, kire lehetett számítani a nehéz és még nehezebb időszakban. A több száz és több ezer embert, akikkel alkalmunk volt találkozni, tapasztalatom szerint nem is nagyon kellett tájékoztatni a stratégiai partnerség fontosságáról, mert képben vannak. Az elmúlt nyolc év tapasztalata teljesen világos előttük. A Fidesz–KDNP-t leszámítva jóformán senki más az eltelt időszakban azok közül, akik most a magyar politikai palettán vannak, nem nyitott ránk ajtót. Talán az egyik kezemen meg tudnám számolni, hogy kik és hányszor voltak itt, és milyen szándékkal. Ígéretek elhangzottak, hogy majd jönnek, és majd beszélgetünk, de ezek mind elmaradtak. A Fidesz–KDNP volt az a politikai erő, amelyik folyamatosan itt volt, nyitott volt, amelyikkel együttműködést lehetett kialakítani. Értették és értik a helyzetünket, segítőkészségük egyértelmű. Elemi érdekünk, hogy ez a politikai erőtér, amelyik az elmúlt nyolc évben irányította a magyarországi parlamentet és a kormányt, ne változzon. Bennünket, határon túli magyarokat egyénileg is és közösségileg is az egyetemleges nemzet részeként élnek meg. Nem nagyon látom, hogy kik még azok, akik ugyanerre a kérdésre ilyen választ adnának. Fontos ez számunkra, mindig is az volt, a túlnyomó többség részére. Persze akadnak olyanok, akiknek a fejében olyan hihetetlen gondolati, érzelmi zűrzavar támad, akik addig mennek, hogy a vajdasági magyar nemzetről beszélnek. Szerintem vajdasági magyar közösségről kell szólni, amelyik az egyetemes magyar nemzetnek a része. De ha az ember végignézi azt a papírt, amelyiken ez szerepel, és ez sok helyen ki van ragasztva, akkor nem kell csodálkoznia az említett szókapcsolaton meg a többi leírt tartalmon sem, ami egy katyvasz. Nekünk nagyon is fontos a hovatartozásunk. Ezzel nem szabad játszani! Azoknak a politikai erőknek az esetleges támogatása, akik holnap a szavazati jogtól fosztanának meg bennünket, holnapután meg az odafigyeléstől is és a segítőkészségtől, kártékony.
A harmadik ok?
– A két ország közötti kapcsolatépítés újabb fejezete volt, amikor a magyar miniszterelnök és a szerb köztársasági elnök együtt Szabadka vendége volt, és megnyitották a Zsinagógát. Az eltelt nyolc esztendőben mérföldköves lépések megtételére került sor, ami jórészt a magyar kormányzatnak, a Fidesz–KDNP-nek köszönhető. Elemi érdekünk, hogy ez a folyamat megmaradjon, hogy ne legyen kisiklás, elbizonytalanodás, mert az egész folyamatnak a legnagyobb haszonélvezői mi vagyunk. Nemcsak azzal, hogy egyfajta tekintélyt és biztonságot jelent számunkra itt, Szerbiában, hanem abban is, hogy itt teremtődnek meg a feltételek arra, hogy mindaz az anyagi jellegű támogatás, amit megkaptunk, amit kapunk és amire számítunk vagy amit szeretnénk még az elkövetkező időkben megkapni, az a közös építkezés és megerősítés céljából ide tudjon jönni. Csak néhányat említenék: a Pannon médiaház építése, a Magyar Szó fejlesztése, a kegyhely feltárása, a Zsinagóga és a tanítóképző tatarozása, a becskereki zárda épülete, az Európa Kollégium és az ösztöndíjrendszer működtetése, a Szent Teréz-templom felújítása, a gazdaságfejlesztési programok – és ez a lista nem végleges. Érdekünk, hogy ez továbbra is működőképes és megvalósítható legyen.
A magyar kormány segítőkészségének köszönhető, hogy kimondottan jó magyarnak lenni Vajdaságban.
– Csaknem egy évszázad után most vagyunk talán először abban a helyzetben, hogy vajdasági magyarnak lenni nem helyzeti hátrányt jelent, nem dupla teljesítési kényszert, hanem egy normális teljesítményt és dupla lehetőséget. Nekünk egyrészt Szerbia polgáraiként birtokunkban van mindaz a lehetőség, ami az összes szerb polgár részére adva van, másrészt pedig a magyar kormánynak köszönhetően olyan plusz lehetőségeknek a birtokába jutottunk, ami csak minket, vajdasági magyarokat illet meg. Ez megkönnyíti a szülőföldön maradásunkat, abba a helyzetbe hoz bennünket, hogy másféleképpen tudjunk gondolkodni saját magunkról és a jövőnkről. Hogy a jövőnk alakításában ne csak az itteni politika irányába, hanem az anyaországi kormányzat irányába is meg tudjuk fogalmazni a segítségkérési elképzeléseinket, és azok meg is valósuljanak. Ezért nem mindegy, hogy mi fog történni a magyarországi választáson.
Akad vajdasági magyar párt, amely felrója a VMSZ-nek, hogy felajánlotta segítségét a polgároknak az érvényes szavazatokhoz szükséges dokumentum kitöltésében. Miért van erre szükség?
– A választópolgárok irányába nem azért fogalmazunk meg gondolatokat, mert azt hisszük, hogy kiskorúak, hogy nincs meg a magukhoz való eszük, hanem azért, mert azt gondolom, hogy közösségi vezetőnek lenni, pártelnöknek lenni azt jelenti, hogy nem lehet sunnyogni. Nem lehet hosszú-hosszú leveleket írni ezzel az üggyel kapcsolatban, amikor ezt az ember végigolvassa, akkor fogalma sincs, hogy az írója mit akart mondani. Aki ilyen fontos kérdésben efféle zűrzavaros mondatsort vet papírra, az alkalmatlan a közösség vezetésére. Közösségi vezetőnek lenni azt jelenti, hogy vezetni kell, és az adott pillanatban határozott mondatokat kell kimondani, azokat meg kell indokolni, és mindezért vállalni kell a felelősséget. Ha valaki nem mond semmit, azért is vállalnia kell a felelősséget. Ezt az emberek pontosan tudják és látják. Mi egy nemzetileg elkötelezett párt vagyunk, nem egy liberális társadalmi szervezet, amelyikben mindenki összevissza gondolkodik és cselekszik. Nem vonom én kétségbe ennek a fajta közéletiségnek a legitimitását, de a kártékonyságát mindenképpen látom. Ezért mi nem ezt az álláspontot képviseljük. Azt látom, hogy a vajdasági magyar választópolgárok túlnyomó többségét nem nagyon kell győzködni erről, mert számukra csak ez az elfogadható. Aki ezt nem látja, az önmagát minősíti. Nem lehet szembemenni a közösséggel! Lehet, de akkor az azt jelenti, hogy azok, akik ezt teszik, semmi mást nem csinálnak, csak bizonyítják, amit elejétől fogva tudtunk róluk, hogy az ő számukra a közösségi gondolkodás és érdek másodlagos, mert az ő egyéni érdekük, illetve csoportjuk érdeke a döntő, és a gyűlöletből származó elvakultságuk határozza meg az álláspontjukat, de ez legyen az ő dolguk.
A terepet járva a VMSZ aktivistái mit tapasztalnak?
– Mi senkinek a kezét nem kívánjuk fogni, de az emberek nem is akarják, mert pontosan tudják, mit fognak beikszelni. Elmondtuk, amit gondoltunk, és folyamatosan tesszük ezt a kampányban. Mindenkinek szíve joga, hogy oda rakja az ikszet, ahova akarja. Én többé-kevésbé látom, hogy hova kívánják tenni, de ez egy intim pillanat, amibe az aktivistának nem szabad belefolynia. A választópolgárok ezt nem is akarják. Amiben segítséget kérnek, az az, hogy ne kövessenek el formai hibát. Hogy a szavazócédulát jó borítékba rakják, leragasszák, hogy a nagy borítékban levő azonosítási ívet jól töltsék ki, hogy ne kerüljön senki sem olyan helyzetbe, hogy érvénytelen legyen a szavazata. Ebben segítünk mi. Amivel semmiféle szabályt nem sértünk meg. Az emberek számára fontos, hogy szavazzanak, sőt nagyon fontos, hogy az ő szavazatuk hozzájáruljon a sikerhez. Mindenkin azt látom, hogy irtózik a gondolattól, hogy a szavazatot, az ő szavazatát nem fogják beszámítani azért, mert hiba csúszott be a kitöltendő papíron. Ezért várják az aktivistákat, hogy biztosak legyenek a dolgukban. Lényeges számukra a szavazás pillanata, hogy az ő szavazatuk oda kerüljön, ahova kell, mert tartozni akarnak valahova, és világos, hogy hova. Azt tapasztaljuk, hogy vissza akarják adni azt, amit kaptak. Ebben segítünk mi, azt csinálva, ami jogilag és erkölcsileg megengedett, ez a VMSZ-nek, a kisebbségi politikai pártnak a feladata, az egész nemzetet számontartani és segíteni.
Mi a tétje az április 8-ai választás eredményének?
– Remélem, hogy a Fidesz–KDNP-nek meglesz a parlamenti többsége. Úgy látom, a határon túli magyar szavazatok jó esetben el tudják dönteni három listás mandátum sorsát. Azt remélem, hogy a háromból egynek a sorsát, ha nem is tudjuk teljes mértékben mi, vajdasági magyarok eldönteni, de nagyon kevés plusz segítség kell mások részéről ahhoz, hogy ez lehetővé váljon. Ezért kampányolunk, mozgósítjuk az embereket. Az emberek is meg akarják mutatni: igaz, hogy mi egy tépett kis közösség vagyunk, de nem vagyunk becstelenek, hanem odaállunk, ha kell, és megmutatjuk, hogy kik vagyunk. Ezt a büszkeséget látom az embereken. Ezúttal szeretném felszólítani a regisztrált, szavazati joggal rendelkező vajdasági magyarokat, hogy éljenek a jogukkal, akik pedig még nem kapták meg a levelet, azok várják türelmesen, reményeim szerint megkapják. Akik később regisztráltak, azokhoz valószínűleg egy kicsit később érkezik meg, de még idejében. Akinek szüksége van segítségre, vegye igénybe a terepi aktivisták és a VMSZ-iroda nyújtotta lehetőséget. Nem kívánunk beleszólni a szavazás pillanatába, azt mindenki eldönti, csak segítünk, hogy a leadott szavazat érvényes legyen.
Egyúttal a magyar állampolgársággal rendelkezőket arra kérném, hogy támogassák a Minority SafePack európai polgári kezdeményezést. Túlléptük ugyan az egymilliós határt, de a nemzeti ügyként kezelt cél érdekében az aláírásgyűjtés folytatódik egészen április 3-án éjfélig.