Mindannyiunk számára az anyanyelvünk a legkedvesebb, hisz ezen a nyelven mondtuk ki az első szavainkat, ezen a nyelven gondolkodunk, számolunk, álmodunk. Az idegen nyelveket is az anyanyelvre alapozva sajátítjuk el.
Az UNESCO 1999-ben február 21-ét az anyanyelv nemzetközi napjává nyilvánította. A nemzetközi szervezet ezzel is fel kívánta hívni a figyelmet a Föld nyelvi sokszínűségére és gazdagságára. Ma a világon mintegy 6000 a beszélt nyelvek száma. Huszonhárom olyan nyelv van, amelyet legkevesebb 50 millió ember beszél, és ezek a nyelvek teszik ki a világ népességének több mint felét. A nyelvek 50 százaléka pedig olyannyira veszélyeztetett, hogy 100 éven belül teljesen eltűnhet. A magyar nyelv biztonságban levő nyelv, nem fenyegeti az eltűnés, kihalás veszélye.
Számunkra a magyar nyelv különleges kincs. A világban másokat is magával ragadott gazdagsága. George Bernard Shaw angol drámaíró egy interjúban így nyilatkozott a magyar nyelvről: „Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált, ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.”
Soknemzetiségű közösségben az anyanyelv az identitás fontos szimbóluma, hordozója, őrzője, és olyan közegben, ahol többféle nyelvet beszélők élnek együtt, különösen nagy szerepe van az ezeréves bölcsességnek: tiszteld a másét, de a magadét becsüld meg és szeresd.
Az anyanyelvünk iránt kötelezettségünk is van. Kányádi Sándor költő szerint minden nép feladata, hogy anyanyelvét továbbvigye, gazdagítsa, gyarapítsa, éljen vele és benne.
Nyitókép: Illusztráció/Pexels
