Vásárosnaménynál egy-két arasz híján hét métert és Záhonynál is ennyit fog áradni a Tisza. Erre a hatalmas vízszintemelkedésre mindössze három, legfeljebb négy nap alatt kerül sor, ami azt jelenti – képletesen mondva –, hogy a folyó ezekben az órákban tetőzik. Az előrejelzések szerint ez az első fokú készültségi szinthez közeli értékkel fog történni.
Az ilyen mértékű vízszintemelkedés rendszerint fenyegető, mert a hétméteres áradás eleve sok. Csakhogy a folyó felső szakaszán máshogy alakulnak a dolgok, mint errefelé. Máskülönben is különösen érdekes jelenségeknek lehetünk szemtanúi. Amikor ugyanis ilyen intenzitású áradás söpör végig a folyón, és a vízállás a készültségi szintekkel kacérkodik, akkor minden köbméter számít. És különösen kedvező, ha egyik-másik mellékfolyó kimarad a táncból. Most éppen ez történik.
Az alig egy hónappal ezelőtt levonuló áradás alkalmával ugyanis szembeötlő volt a Bodrog hosszan tartó magas vízállása. Egy ekkora folyótól nem vártuk volna, hogy ilyen sokáig győzi szusszal. A Bodrog ugyan most is áradt, szintje azonban alacsonyabb maradt, hamar kifulladt, és (éppen most) tetőzik. Ez beleillik az összképbe. Amit a Sajó művel, az egészen más történet. Ez a folyó mintha nem is tartozna a vízrendszerhez – vízgyűjtője kissé félreesik –, és alig van rajta vízszintingadozás, a vízszint alig egy méterrel magasabb a legkisebb víz szintjénél. Mivel a Sajó mellett a Zagyva is lustul, a hétméteres áradásból Szolnoknál már csak négy marad, Csongrádnál pedig ennél is kevesebb. De! Itt jön a Hármas-Körös... És hozza az összes többi Körös meg a Berettyók vizét, nem is keveset. Ezek a víztömegek azonban meg okoznak gubancot, mert mint ahogy a Felső-Tiszán, úgy a Körösökön is, az áradásnak hamar vége lesz. A Maros is ragaszkodik ahhoz, hogy rákerüljön a vízügyi csoportképre, és úgyszintén árad. Makónál, a Tiszához legközelebb eső vízmércén azonban nagyjából öt nap alatt legfeljebb másfél méteres áradást hoz tető alá. Mindennek alapján a szegedi tetőzés öt-hat napon belül várható, a vízszint emelkedése pedig nagyjából két méter lesz, és tájainkra is ennyi fut be, márpedig az ennyire oda se nézünk. A hat- vagy hétméteres áradásokból tehát nem lesz semmi. Pont! De ami történik, az aggasztó.
Buzás Mihály fotója
Ezt az áradást ugyanis a hóolvadás váltotta ki. Egy hét leforgása alatt a Tisza vízgyűjtőjén több mint egy köbkilométerrel csökkent a hóvízkészlet, és az időszakos minimum alá süllyedt. Figyelembe kell venni azt is, hogy szűk egy hónap leforgása alatt ez már a második heves árhullám a Tiszán. Ha figyelembe vesszük, mennyi hó maradt a vízgyűjtőn, abból aligha futja harmadikra. Tehát nézhetjük az eget, és kérhetjük az esőt. Enélkül ugyanis a kisvizek hónapokkal korábban beköszönthetnek.
A hóvízkészlet fogyatkozása bekövetkezett a Duna vízgyűjtőjén is. Egy hét alatt nagyjából másfél köbkilométerrel csökkent a hóvízkészlet, ennek azonban egyelőre nyoma sincs a vízhozamgörbéken. Legalábbis a Felső-Dunán nincs, pedig hóból ott szokott lenni sok. Idén azonban nem volt, és egyre kevesebb van, mi több, az Alpok vidéke kétségbeejtően hómentes. Mindennek ellenére kellene, hogy az olvadásból származó másfél köbkilométernyi víznek nyoma legyen. De nincs. Ezt az elillant vízmennyiséget – nevezzük egyelőre így – nem kell összekeverni azzal, amely a Közép-Dunán éppen most gerjeszt egy másfeles áradást. Ez már elérte tájainkat is, és csupán arra lesz jó, hogy kissé feljavítsa a folyó vérképét. A folyó teljes hosszán ugyanis kisvizek uralkodnak, és ezen a helyzeten az Alpok vidékén levő kevéske hó nemigen tud változtatni. Az elsivatagosodás kopogtatna az ajtón? Ezt nem ígérhetjük meg, ki sem zárhatjuk, de barátkozzunk a kifejezéssel!
Nyitókép: Buzás Mihály fotója
