Tavalyelőtt júniusban fogadta el a Magyar Nemzeti Tanács a 2021 és 2026 közötti időszakra szóló hivatalos nyelv- és íráshasználati stratégiát. Közös felelősség megteremteni azokat a feltételeket, amelyek között a közösség megtarthatja anyanyelvét és nemzeti önazonosságát – hangzott el több mint másfél évvel ezelőtt. A stratégia mentén megkezdett tevékenységről, a nyelvvesztés megállításáról és a részarányos foglalkoztatás elvének gyakorlati megvalósításáról Tóth Ramóna, az MNT Végrehajtó Bizottságának hivatalos nyelvhasználattal megbízott tagja nyilatkozott lapunknak.
A Magyar Nemzeti Tanács hivatalos nyelv- és íráshasználati stratégiájának kiemelt céljai közé tartozik a magyar nyelv hosszú távú fennmaradása Vajdaságban, és a magyar nyelv fenntartása az összes használati, funkcionális területen, az említett célokhoz több intézkedést is hozzárendeltek. Mit sikerült ezekből a stratégia elfogadása óta megvalósítani, illetve megkezdeni megvalósítani?
– A Magyar Nemzeti Tanács nyelv- és íráshasználati stratégiájának intézkedéseit szinte egytől egyig a folytonosság jellemzi, ezért nem lehet azt mondani, hogy a kitűzött célt elértük, hiszen a tevékenység állandó. Feladatunk, hogy a jövő generációiban felébresszük a nemzeti öntudatot. Az identitás megőrzés a fő cél. A magyar nyelv, a hazai nyelvi és kisebbségi jogi szabályozásból eredően, a közösségi élet valamennyi területén használható, mind az oktatásban, a kulturális intézményekben, a köztájékoztatásban, mind a közigazgatásban, a tartományi és a köztársasági képviselőházi munkában vagy a közjegyzőnél. Szakadatlanul azon dolgozunk, hogy a magyar tannyelvű oktatási intézmények fennmaradjanak, ahol szükséges, ott bővítsünk vagy teljesen új csoportot nyissunk. Nagyon fontos, hogy a magyar ajkú polgárok magyarul tájékozódhassanak, méghozzá napi szinten. Ezt a lehetőséget nem szabad elvenni a polgároktól. A magyar nyelvű tájékoztatás hosszú ideje fennáll, és reméljük, hogy még sokáig megmarad. Arra próbáljuk ösztönözni a polgárokat, hogy merjenek élni nyelvi jogaikkal, azaz igényeljék az anyanyelvű ügyintézést. A Magyar Nemzeti Tanács több alkalommal is szervezett önkormányzati vagy más hivatali fordítók számára továbbképzést, ennek egyik fő célja az, hogy a fordítók megismerjék egymást, illetve kapcsolatot alakítsanak ki egymással, ugyanis naponta felmerülhetnek különböző kérdések az ügyintézés során, illetve vele kapcsolatban. Folyamatban van egy honlap, azaz okostelefon-alkalmazás kifejlesztése, ez a Zsebtükör. Mindenki, aki magyar nyelven kíván ügyet intézni, de esetleg akadályokba ütközik, ennek az alkalmazásnak a segítségével jelenteni tudja az esetet, szinte egy-két gombnyomással. A Magyar Nemzeti Tanács ekképpen gyorsan értesülhet a polgár által elszenvedett jogsérelemről.
Mit mutat a tapasztalat, milyen az állami szervek és intézmények hozzáállása a magyar nyelv hivatalos használatával kapcsolatos, kötelező erejű jogszabályok alkalmazásához? Hol jellemzőek a legnagyobb hiányosságok?
– A tapasztalat azt mutatja, hogy igencsak változó az állami szervek, illetve intézmények hozzáállása a magyar nyelv hivatalos használatához. Vannak intézmények, állami szervek, amelyek folyamatosan kikérik a Magyar Nemzeti Tanács véleményét egy-egy újítással, fordítással kapcsolatban, de olyanok is vannak, amelyek nem igénylik együttműködésünket. A legnagyobb hiányosság értékelésem szerint az, hogy bizonyos formanyomtatványok és űrlapok esetében nem egységes a fordítás, illetve több esetben is hibásak a fordítások. Ezt a problémát egy egységes adatbázis létrehozásával szeretnénk orvosolni. Ebben az alapvető dokumentumok fordításai lennének megtalálhatók, azaz mindenki hozzájuk férhetne és letölthetné. A magyar nyelv használatával kapcsolatban azt ugyancsak fontos kiemelni, hogy mivel Szerbiában a lakosság több mint két százalékának a magyar az anyanyelve, a magyar ajkú polgárok a köztársasági szervekhez is anyanyelvükön fordulhatnak beadványaikkal, még akkor is, ha olyan térségben élnek, ahol nincsen hivatalos használatban a magyar nyelv. Ilyen esetben joguk van a választ is magyarul igényelni. A polgárok gyakran nincsenek tudatában jogaiknak, és nem élnek az említett lehetőséggel.
Az elmúlt években a jogalkotás folyamatában sikerült olyan jogszabályi hátteret biztosítani, amelynek köszönhetően realitássá vált a részarányos foglalkoztatás. Mégis, az elmondások értelmében továbbra is probléma az adott munkahelyek betöltése, például az igazságügyben vagy a közigazgatásban, részben azért, mert nincsen elegendő, megfelelő szakképesítésű magyar ajkú munkavállaló. Milyen intézkedéseket foganatosítottak eddig a részarányos foglalkoztatás előbbre vitelének céljából, és milyen további intézkedésekre lenne szükség a jövőben?
– A kisebb önkormányzatokban, a szórványban mutatkozik meg leginkább ez a probléma, nevezetesen az, hogy nincsen elegendő, megfelelő szakképesítésű magyar munkavállaló. Az említett jelenség már hosszú ideje fennáll. A felsőoktatási tanulmányok elvégezése után a diplomások csak ritkán térnek vissza szülővárosukba, vagy költöznek olyan önkormányzatba, amelyik számukra „idegen”, még akkor sem, ha ott lenne számukra munkalehetőség, illetve saját anyanyelvükön dolgozhatnának. A fiatalok az esetek többségében a nagyobb városokban maradnak, ott alapítanak családot. Ezt követően nagyon nehezen váltanak lakóhelyet, még akkor is, ha a „nagyvárosban” nem tudnak a szakmájukban elhelyezkedni. Ezzel kapcsolatban szeretném kiemelni az újvidéki Európa Kollégium elhelyezési pályázatának, valamint a Vajdasági Jogászösztöndíj Program egyik fő feltételét: a felvételt nyert egyetemi hallgató tanulmányai befejezése után három évig köteles képesítésének megfelelő munkakörben dolgozni Szerbiában. A tanulmányok elvégzését követően felajánlhatjuk a lehetőséget, hogy begyűjtjük a diplomások önéletrajzát, és amennyiben egy önkormányzati hivatal, iskola, vagy hasonló intézmény jelzi, hogy egy adott helyen szakképesített munkavállalóra lenne szüksége, akkor könnyűszerrel kideríthetjük, hogy vannak-e olyan munkavállalók Vajdaságban, akik megfelelnek az előírt feltételeknek, és hajlandók azon a területen elhelyezkedni.
Miként lehet erősíteni a magyar nyelv vonzerejét, mindenekelőtt a szórványban, ahol az Ön korábbi nyilatkozatainak értelmében különösen kifejezett a nyelvvesztés?
– A kétnyelvűség, a nyelvcsere mindenekelőtt a szórvány területeken természetes jelenség, de meg kell akadályozni a nyelvvesztést. Ha az egyénben gyengül az identitástudat, akkor az anyanyelvhez való ragaszkodás is megszűnik. Elsősorban az oktatási intézmények életben tartása és korszerűsítése elengedhetetlen, hogy a szülők az ezzel kapcsolatos hiányosságokra hivatkozva ne írassák be nem magyar tannyelvű osztályokba, csoportokba a gyerekeket. Ugyanilyen fontos a művelődési házak és a civil szervezetek támogatása, hiszen ezek a különböző programok és rendezvények révén meghatározó szerepet töltenek be az identitás megőrzésében. Az olyan településeken, amelyeken nincs lehetőség a magyar tannyelvű oktatás megszervezésére, még nagyobb szerepet kell kapniuk a művelődési egyesületeknek, ugyanis kizárólag ezek szervezhetnek különböző programokat a helyi magyar polgárok számára. Ezzel összefüggésben például a nyelvápolásra gondolok, vagy a hagyományőrzés szempontjából fontos kézműves-foglalkozásokra, a néptáncoktatásra, a jeles, a magyarság szempontjából meghatározó évfordulókról való megemlékezésekre. Fel kell mérni a helyzetet, azaz azt, hogy az adott település polgárainak milyen tartalmakra van szükségük, és a Magyar Nemzeti Tanács támogatni fogja ezeket. A másik nagy feladat az utánpótlás biztosítása. Sokan megfeledkeznek erről, így történhet meg, hogy egy-egy tisztújítás alkalmával azzal szembesülnek, hogy nincs, aki folytatná a munkát a közösségben. Ennek következtében kialakulhat az egyesületek, a civil szervezetek megszűnésének a veszélye, holott tevékenységük érték a társadalom számára. A cél egyszerű: a magyar értelmiség utánpótlása, a nemzeti kisebbség fennmaradása.
Nyitókép: Tóth Ramóna (Fotó: Molnár Edvárd)
