„Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt!” (Lk 24,5 – 6). E két rövid mondat asszonyok felé hangzott el, akik hajnalban Jézus sírjához siettek. A ma emberének is szól, aki valahogyan Jézust a múltba szeretné helyezni. Ezért is nagy jelentősége van annak a hívő tanúságtételnek, amely hitelesen el meri mondani a világnak: „Jézus valóban feltámadt! Ő ma is él, és itt van közöttünk!”
Életünkre sokféle nyomasztó teher nehezedik és sok rossz bénítja meg mindennapjainkat: a háború, az erőszak, a nyomor, az emberi önzés, irigység, különféle érdekek. Sokan könnyelműen azt tartják, hogy a tudomány mindezeket a bajokat meg fogja oldani, tapasztalataink azonban mást mutatnak fel. Igaz, az emberi tudás valamennyire könnyített az ember életén, de nem szabadított meg minket lényünk alapvető veszélyeitől, sőt még inkább felszínre hozta természetünk gyarlóságait.
Csak a mi üdvözítőnk tehet minket szabaddá és boldoggá. Benne megtaláljuk létünk kiteljesedését. A feltámadt Krisztus ma sem szakad el tőlünk, mert ő ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Ő valóban köztünk van. Ezért ez a hit ad erőt nekünk fájdalmas perceinkben, kilátástalannak tűnő mindennapi helyzetünkben, hiszen nem a szenvedésé és nem a halálé az utolsó szó. Van feltámadás, van el nem múló boldog örök élet.
Kívánom mindannyitoknak, hogy a megpróbáltatásaitokban is meglássátok s megőrizzétek szívetekben húsvét ünnepének reménykeltő fényét, hiszen keresztény életünk Krisztusban van elrejtve, mind a szenvedésünkben, mind a megdicsőülésünkben is. Ámen
Nyitókép: Képernyőkép/Szabadkai Egyházmegye Youtube
