A múlt héten Palicson ülésezett a Szerbiai Képviselőház környezetvédelmi és mezőgazdasági bizottsága. Az ülésen két rövid, ám érdekfeszítő előadás is elhangzott a szerbiai termőföldek és a felszíni vizek szennyezettségéről. Dr. Nebojša Veljkovićot, a szerb kormány környezetvédelmi ügynökségének osztályvezetőjét arról kérdeztük, milyen a szerbiai felszíni vizek minősége.
– A szerbiai felszíni vizek minősége közepes. Területekre bontva viszont már elkeserítő eredményeket is kapunk. Szerbia tíz legszennyezettebb felszíni vize közül hét a tartományban van, Vajdaság felszíni vizeinek negyven százaléka szennyezett minősítésű. Ilyenek például a DTD-csatorna Verbász 2-es szakasza, vagy például a Krivaja kishegyesi szakasza és a szenttamási szakasz, a Béga szerbittabéi szakasza, a szabadkai Körös patak. A tartományi vizek minőségének átlagát a Verbász 2-es csatornaszakasz rontja a leginkább. Ez a szakasz már hosszú évekre visszamenően nagyon rossz minősítést kap. Ha a tartományt nem számoljuk be az átlagba, akkor az ország felszíni vizeinek minősége jó. Egyes területek, így például a Drina és vízgyűjtő területe nagyon jó, míg néhány kisebb kelet-szerbiai patak kitűnő minősítést kapott. A szóban forgó patakok olyan tiszták, hogy az év egyes szakaszaiban minimális tisztítással inni is lehetne belőlük. Hozzá kell fűzni, hogy ezek a területek a legkevésbé lakott területek, így ott vízkivételre sincs szükség, míg Vajdaságban, ahol a legrosszabb a vízminőség, a legnagyobb a népsűrűség.
Vajdaságban melyek a legnagyobb vízszennyezők?
– A legnagyobb vízszennyezők mindig koncentrált források. Ha a DTD Verbász 2-es szakaszát nézzük, akkor az ipari létesítmények szennyvízcsatornái, a mezőgazdasági ipar, mint például a cukorgyárak, olajgyárak, valamint a nagyobb települések szennyvízcsatornái a legnagyobb szennyezők. A csatorna szóban forgó szakasza tulajdonképpen szennyvízgyűjtő vízterület lett. A legalább három évtizede elhanyagolt iszaptalanítás mellett aktívan tisztítani kellene a csatornába engedett ipari szennyvizet is. Az ipari szennyvíz által felhalmozódott iszap veszélyes hulladéknak minősül. Mindez szinte minden vajdasági csatornára igaz. Tulajdonképpen most fizetjük meg, amire három évtized óta nem akartunk költeni.
Szerbia a települések csatornázása szempontjából nemzetközi szinten nem áll valami fényesen. A kerti szennyvíztároló gödrök is vízszennyező faktornak számítanak?
– Szerbiában rengeteg háztartás használ szennyvízgödröt, hiszen kevés településen van szennyvízcsatorna. A baj viszont az, hogy az országban szinte gyakorlattá vált, hogy szakszerűtlenül megépített, az előírásokat semmibe vevő pöcegödröket ásnak ki. Ezekből a gödrökből szivárog a víz, amellyel nemcsak a környező termőföldek, hanem a felszín alatti, valamint a felszíni vizek is szennyezettek lesznek. Sok háztartás még a vízellátó rendszerre sincs rákötve, hanem fúrt kútból szerzi be az ivóvizet. A szakszerűtlenül megépített szennyvízgödrök ezeket a kutakat is beszennyezik, s erre bizonyíték az a rengeteg vízminőségi elemzés, amelyek magas szerves anyag, nitrát-, ammónia-tartalmat mutatnak. Mindezek egyértelműen fekáliás szennyezettségre utalnak. Ennél még veszélyesebb, amikor egyes háztartások a legközelebbi öntözőcsatornába, vagy patakba vezetik a háztartási szennyvizet. Ezek a patakok ettől kezdve súlyos fertőző és parazitás betegségek melegágyai lesznek.
Milyen a Duna vízminősége?
– A Duna Bezdánnál lép be az országba. Megfigyelésünk szerint itt mindig jobb minőségű a víz, mint a következő olyan mintavételi forrásnál, amely egy település közelében van. Ez így megy egészen Belgrádig. Azonban ez a szennyezettség nem jelent akkora problémát, mint a csatornák esetében, ugyanis a folyó öntisztító képességének köszönhetően a Duna feldolgozza a szennyeződést. Az öntisztító képesség a vízhozam növekedéssel ugyanakkor fokozódik, hiszen a Tisza mellett, a Dunába ömlik a Száva, amelybe pedig a tisztaságáról ismert Drina. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell beruháznunk a víztisztító technológiákba és nem kell odafigyelnünk, milyen vizet engedünk a Dunába. Szerencsére a polgárok napról napra öntudatosabbak, amikor a vizeink védelméről van szó. Egyrészt talán azért, mert a környezetünkben van néhány igen szennyezett víz, amely felhívja a problémára a figyelmet, másrészt azért, mert az emberek a saját bőrükön kezdik megtapasztalni a globális éghajlatváltozást.
A Palicsi tónak mi lenne a legjobb megoldás?
– A Palicsi tó vízminőségét legalább olyan szintre kellene feljavítani, hogy azt rekreációs célokra lehessen használni. Jól tudjuk, hogy a tavat annak ellenére sem lehet ilyen célokra használni, hogy a szabadkai szennyvíztisztító messzemenően eleget tesz a törvényes előírásoknak és a szennyvíztisztítási elvárásoknak, hiszen az általuk megtisztított, majd a tóba engedett víz még mindig szennyvíz, még ha alacsony szennyezettségű is. A tó azonban zárt rendszerű, így a szennyvíztisztítóból beengedett víz befolyásolja a vízminőségét. Ha ehhez hozzáadjuk a természetes folyamatokat, vagyis a lakott területekről és termőföldekből az eső által a tóba mosott elemeket, máris nagyobb a baj. Az egyetlen megoldás, ha a tóba friss vizet tudnánk vezetni. Ezzel a megoldással a tó vizét nem csak rekreációs célokra lehetne használni, hanem a tóhoz csatlakozó csatorna vizét öntözésre is fel lehetne használni.
Mit tehetünk vizeink védelme érdekében?
– A jövőben sokkal többet kellene foglalkoznunk a környezetvédelemmel és a szennyvizek tisztításával. Az emberek a civilizációs tevékenységükkel, a városok szennyvízével, az ipari tevékenységekkel és az onnan származó tevékenységekkel szennyezték be a vizet. Itt az idő, hogy a szennyezésért leginkább felelős gazdaság visszaállítsa a természetes állapotokat. Azért kell az iparnak előállnia a megoldással, mert a víztisztító technológiákba, intézkedésekbe való befektetés nélkül nem érhetünk el fenntartható megoldást. A környezetvédelem is pénzbe kerül.
