A meteorológia egy adott hely időjárási változását, folyamatát fejezi ki, kutatja. Olyan adatokról van szó, amelyeket szinte mindennap mindannyian hallunk, a meteorológusok azonban sokkal több adattal dolgoznak, mint amennyiről a közvélemény tud, nyilatkozta lapunknak Kovács Géza éghajlatkutató. Ilyen adatok például a hőmérséklet, a felhőzet, a csapadék, a légnyomás, a páratartalom, a napfénytartalom, az abszolút nedvességtartalom, a szélirány, a szélerősség. Ezeket az adatokat kisebb állomások mérik, a központokban pedig órás lebontásokban feldolgozzák őket, ami alapján elkészítik a különböző numerikus térképeket.
– Hatóránként európai, nemzetközi szinten készítenek numerikus térképeket. Ezek a térképek és a meglévő adatok alapján tudják a meteorológusok elkészíteni a prognózisokat. Ma már olyan modern technológiákat használnak, amelyek húsz-harminc éve elképzelhetetlenek voltak. A radarképeket az interneten szinte akárki nyomon követheti, a hetvenes évek profi meteorológiai térképei ma amatőr térképeknek tűnnek – mondta Kovács Géza.
Az éghajlatkutató hosszú évtizedek meteorológiai adatainak elemzéséből következtet valamire, a meteorológus a jelenlegi helyzettel és a következő napok időjárásával, vagyis prognózissal foglalkozik.
Az emberek legnagyobb részét az érdekli, hogy lesz eső, vagy nem, milyen hőmérséklet lesz az adott napon. Ezzel kapcsolatban a szakember megjegyezte, minél közelebbi időszakra vonatkozik a prognózis, annál pontosabb, és ahogy haladunk előre az időben, annál megbízhatatlanabbá válik, annál nagyobb a hibaszázalék aránya, az időjárás ugyanis egy élő, folyamatosan változó légköri jelenség.
– Ha egy légörvényvény van születőben a közelünkben, akkor rendkívül összetett a helyzet, és nagyon nehéz a statisztikai adatok alapján prognosztizálni. Szinte mindennap keletkeznek olyan ciklonok az óceán felett, amelyek mostanság is köröznek felettünk. A légörvények pályájának mozgását meghatározni rendkívül összetett, szinte csak feltételezni lehet. A legpontosabb az egynapos prognózis, de természetesen a két-, három-, ötnaposak is jók. Ezzel ellentétben a heti, kiváltképp a havi prognózisok már bizonytalanok. A több hónapos vagy szezonális prognózisok rendkívül bizonytalanok, és bizonyos értelemben komolytalanok is – figyelmeztetett a szakember.
Szavai szerint a mai értelemben ismert meteorológia az 1800-as években született meg, de csak az 1900-as évek elején indult útjára, amikor Európa-szerte megjelentek a mérőállomások és központok, tehát fiatal tudományágnak számít. Ennek megfelelően kevés a hiteles és részletes adat, hiszen az 1800-as években kevés mérőállomás létezett, a korábbi évszázadokban pedig egyáltalán nem léteztek olyan állomások és mérőeszközök, amelyek feladata a szóban forgó jelenségek mérése lett volna.
– Ha például ötszáz évre visszamenőleg rendelkeznénk ilyen adatokkal, sokkal pontosabb előrejelzéseket készíthetnénk. Akkortájt is voltak megfigyelések, foglalkoztatta az embereket az időjárás, ám nem léteztek olyan pontos adatok, amelyek nélkülözhetetlenek a számításokhoz – magyarázta a szakember.
Vajdaság időjárásáról beszélve a szakember elmondta, hogy a tartomány különleges helyzetben van, mivel a Kárpát-medence hegységekkel van körülvéve, amelyek miatt sokszor előfordul, hogy egy közelgő gyengébb front megreked a hegységekben – például az Alpok alján – és ott adja le a csapadékot, a tartományba azonban már csak felhők érkeznek.
– Az utóbbi három-négy év vajdasági időjárásának az volt a jellemzője, hogy nagyon szerény mennyiségű csapadék esett, mondhatni szárazak voltak a nyarak. Az idén június mérsékelt, július viszont elég csapadékos volt. Az ilyen csapadékos nyarak nem anomáliáknak, hanem normális eseteknek számítanak, a mérsékelt égövi kontinentális éghajlatra eleve a szeszélyes időjárás a jellemző – mondta az éghajaltkutató, majd megjegyezte, hogy anomáliának az számít, ha például pár nap alatt két hónapnyi eső esik, vagy ha egy hétig 39 Celsius-fokos hőség van.
Szavai szerint száz évvel ezelőtt egy forró nyár után egy hidegebb és csapadékosabb nyár, egy hidegebb tél után pedig egy enyhébb tél következett. Az éghajlatváltozás viszont megváltoztatta ezeket a trendeket, például 1991 óta nem volt hideg nyarunk.
– Az utóbbi években fokozatos, lassú hőmérséklet-csökkenés figyelhető meg, az elmúlt pár év 38–39 Celsius-fokos csúcshőmérsékletei eltűntek, de még mindig átlagon felüli a hőség. A nyolcvanas években például csak 30 Celsius-fok volt a csúcshőmérséklet – számolt be a szakember, és hozzátette, hogy az ötvenes, hatvanas évek borzasztóan hideg telei is eltűntek, mindez viszont nem azt jelenti, hogy a jövőben nem lesznek nagy lehűlések.
Az éghajlatkutató szerint az éghajlatváltozás, a globális felmelegedés megnöveli a kiszámíthatatlanságot, az anomáliák, a szélsőségek is egyre gyakoribbak lesznek.
– Májusban négyhavi esőmennyiségnek megfelelő csapadék esett. Vélhetőleg az ilyen szélsőséges esetek mind gyakoribbá válnak, valamint lesznek olyan időszakok is, amikor hónapokig alig lesz csapadék – mondta Kovács Géza.
Kiemelte, hogy éghajlatváltozás korábban is volt, az ipari fejlődéssel, a környezetszennyezéssel azonban az ember ezt a folyamatot felgyorsította. Mint megjegyezte, pár évtized alatt annyit emelkedett az átlaghőmérséklet, amennyit korábban pár évszázad vagy évezred alatt. Az utóbbi időben egyre többször megfigyelt tornádókkal kapcsolatban megjegyezte, hogy évtizedekkel ezelőtt az emberek nagy része nem tudta, mi a tornádó, és nem volt mivel lefényképeznie, így a tornádók gyakoriságát sem tudták megfigyelni. Ma már mindenki számára hozzáférhetők a különféle technológiai eszközök, és a sajtó, valamint a közösségi média segítségével bárki azonnal megoszthatja a képeket, mindez viszont nem jelenti azt, hogy ötven évvel ezelőtt kevesebb tornádó lett volna a területünkön, mint ma.
