Ritkán vált ki néhány passzusból álló rendeletjavaslat olyan hosszú vitát, mint ahogyan az történt a zentai képviselő-testület keddi ülésén. A végén elfogadott rendelet arról szól, hogy ezentúl az adókötelezettek (magánszemélyek) a következő év március 31-éig kötelesek jelenteni a községi adóügyi igazgatóságnál (a városházán), ha az előző év folyamán bármilyen változás állt be vagyoni állapotukban: eladtak vagy vásároltak, ajándékba kaptak, örököltek stb. ingatlant: házat, lakást, termőföldet vagy telket. Mint kiderült, nem sok újdonságot tartalmaz a rendelet – hiszen a törvény régóta előírja ezt a kötelezettséget –, legföljebb annyit, hogy a határidőt három hónappal meghosszabbítja. De legalább azt tisztázták a képviselők, hogy nem kell évente mindenkinek adóbevallást tennie, csupán azoknak (akár csökkent, akár nőtt a vagyonuk – eladónak és vásárlónak egyaránt), akiknél változás állt be a tulajdonban. És ez nem jár többletkiadással, mert az adóigazgatóság dolgozói a szükséges űrlappal ellátják az érintetteket, sőt segítenek is a kitöltésében.
Persze legtöbben az adóigazgatóságon verték el a port, mondván, hogy az adatokat összegyűjthetné a katasztertől, emellett fölösleges a vevőnek és az eladónak is jelenteni a változást, meg az is szóba került, hogy magyar nyelvű adóvégzést nem kézbesítenek, hanem a (kitöltött) szerb nyelvű adókivetéshez mellékelnek egy magyar űrlapot is. S így a polgárok akár azt is gondolhatják, hogy mivel üres a magyar űrlap, nem is kell fizetniük.
Az adóilletékes pedig elmagyarázta, hogy az adatoknak csupán háromnegyedét tudták begyűjteni a kataszterből, mert gyakran – például személyi szám híján – nem tudják azonosítani a tulajdonost. Arról nem esett ugyan szó, de következtetni lehet rá, hogy igazán csak most, az első évben hárulna némi utánajárás sok polgárra (és még nagyobb munka az adóigazgatóságra), mivel az új adatbázisban (az idén bevezetett adófajtákkal) a régi hibás adatok kijavítását követően már valóban csak az adott évben történő változásokat kellene dokumentálni.
Abban persze biztosan igaza van az egyik felszólalónak, hogy a túlzott központosítás nem viszi előbbre az országot. Így van ez a kétnyelvűséggel kapcsolatosan is: a belgrádi központban hallani sem akartak a magyar nyelvű végzésekről, miközben ezt a gondot a községben igen könnyen meg tudnák oldani, ha joguk lenne rá. A központosított rendszer viszont alkalmatlan erre – és ezzel együtt a nyelvi egyenjogúság gyakorlására –, hiszen valóban lehetetlen tucatnyi nyelven egyazon adókivetést kinyomtatni, avagy kideríteni és követni, hogy ki milyen anyanyelvű. Tudjuk: bevált módszer a kisebbségi nyelvet technikai okokkal magyarázva figyelmen kívül hagyni, de ennek megváltoztatására alig tud befolyással lenni a községi adóigazgatóság: felsőbb instanciák dolga megoldást találni rá.
Az viszont régi szabály, hogy az (önhibából eredő) tudatlanság vagy a tájékozatlanság senkit sem ment föl a szabályok betartása alól: hiába a magyarázkodás, ha balra hajtok be a körforgalomba. Merthogy ennek ellenkezőjére is utaltak némely képviselők.
