Az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának bevezetője szerint az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon. A nyilatkozat 18. cikkelye kimondja, hogy minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog továbbá magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát. A jogi előírások azonban nem szavatolják, hogy az emberek hite vagy meggyőződése mindenkor mentes legyen a kritikától vagy ne képezhesse nevetség tárgyát, vagyis nem ismerik el az egyének vallásos érzelmeinek tiszteletben tartásához fűződő jogot.
A Charlie Hebdo francia szatirikus lap elleni merénylet felveti a kérdést, hogy meddig terjed a sajtószabadság. Mint tudjuk, a 17 áldozatot követelő merényletet állítólag azért követték el szélsőséges iszlamisták, mert a lap Mohamed-karikatúrákat jelentetett meg, vagyis megítélésük szerint sértegette a muzulmán vallást, és istenkáromlást követett el. Közismert tény, hogy valamennyi monoteista világvallás súlyos bűnnek tekinti az istenkáromlást.
A sajtószabadságnak korlátai vannak, alapvető emberi jog, de nem jogosít fel senkit mások vallásának megsértésére, vallja a Vatikán. E, 2006-ban, a dán Mohamed-karikatúrák megjelenése miatti botránykor elhangzott álláspontot ismételte meg Ferenc pápa, amikor is a Charlie Hebdo szatirikus francia hetilap elleni merényletre válaszul a magazin újabb Mohamed-karikatúrákat jelentetett meg.
– Nem szabad provokálni, megsérteni mások vallását, nem szabad gúnyt űzni belőle – jelentette ki Ferenc pápa, majd hozzátette, hogy a sajtószabadsághoz való jogot mások megsértése nélkül kell alkalmazni.
A katolikus egyház a szabadság, a szabad gondolkodás mellett száll síkra, nyilatkozta lapunknak Msgr. art. m. Miocs József rektor atya, teológus, a Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Szeminárium igazgatója. Hozzátette: igaz, hogy a múltban voltak olyan időszakok, amikor az egyház nyomást gyakorolt az ember gondolkodására, sőt az inkvizíció révén túlzásba esett, de eltekintve attól, hogy ki mit gondol a múltról, az egyház ma azt szeretné, hogy egymás mellett éljünk, és ne egymás ellen.
– Az egyház azt szeretné, hogy felfogjuk, tiszteljük egymást, a tisztázatlan kérdéseket pedig párbeszéd útján oldjuk meg, mindenki elmondhassa a véleményét, belátását, természetesen az alapvető kulturális kereteken belül. Az egyház azonban nem állhat el attól a tanítástól, amelyet Jézus Krisztus hirdetett az apostoloknak, rajtuk keresztül a püspököknek, papoknak, végezetül a hívőknek. Jézus Krisztus tanításán alapuló dogmákat, hitigazságokat megváltoztatni nem lehet – mondta a rektor atya, kiemelve, hogy a dogmák az egyház számára nem vitathatóak.
A teológus megjegyezte, hogy amikor egyes újságírók a vallásról írnak, vagy éppen a pápától idéznek, esetenként részrehajlóak, az eredeti szövegkörnyezetből kiragadnak mondatokat, majd a saját belátásuk szerint magyarázzák. Ez viszont sokszor nem pontos, holott ez nagyon fontos lenne, hiszen minden vallási felekezet nagyon érzékeny az ő istenére és tanítására.
– Az ártatlan emberek szenvedése, a párizsi merénylet szörnyű és elítélendő, a szatirikus magazin szerkesztői azonban nagyon jól tudhatták, hogy a muzulmán hívők különösen érzékenyek istenükre. Szigorúan, merev keretek között viszonyulnak vallásukhoz, istenükhöz, és ezért lobbanékonyan reagálnak a számukra sértő karikatúrákra – vélekedett a rektor.
A katolikus egyházról beszélve Miocs atya megjegyezte, az egyházmegyék püspökeinek elsődleges kötelessége a tanítás védelmezése, és csak ezt követően kerül sorba az egyházmegye kormányzása. A tanítás védelmezése a helyi szint után az egyházi tartomány, majd a hittani kongregáció, végül a pápa hatáskörébe esik.
– Amennyiben valaki a katolikus egyház dogmáit félremagyarázza, vagyis eltér az egyház tanításának lényegétől, vagy sérti, vagy ha az egyház szentjeit, szentségeit sérti, az egyháznak kötelessége reagálni azokra. Ezt elsősorban hívei értesítésével teszi meg, majd megteheti az egyház hivatalos álláspontjának ismertetésével egy saját vagy egy másik sajtótermékben, amennyiben a sértő személy a katolikus egyház tagja, akkor akár egyházbírósági eljárás is indulhat, legvégső esetekben pedig polgári pert is indítanak – magyarázta a teológus.
Végezetül megjegyezte: a katolikus egyháznak is van humorérzéke, akár Szentatyáról is készülhet karikatúra, lehet viccelődni kulturális, ésszerű keretek között, ha azonban a szentségek és a tanítást sértegetik, akkor az egyháznak mindenképpen reagálnia kell.
