Amikor nyolc-tíz nappal ezelőtt az első hírek érkeztek arról, hogy a közel-keleti országokból érkező migránsok mellett koszovói albánok is tömegesen jelennek meg Szabadka környékén és igyekeznek illegálisan átjutni Magyarországra, azonnal senkiben sem tudatosodott, hogy mekkora léptékű is ez a probléma. Miután azonban cikkek, riportok sorozata jelent meg, illetve az európai politika egyik első számú ügyévé lépett elő a koszovói migráció, nyilván az ukrajnai válság mögött, és egymást követték politikai egyeztetések is, felmerült a kérdés, mi is áll az egész „népvándorlás” hátterében? Mert azt ugye senki se gondolta komolyan, hogy egy varázsütésre egyszeriben a koszovói lakosság tízezrei ébredtek rá, hogy innen most és azonnal el kell menni? Persze, az okokat egyelőre még nem lehet tudni, csupán találgatások vannak.
Zoran Dragišić a belgrádi Biztonságpolitikai Kar professzora közismert biztonságpolitikai elemző, akit a Magyar Szó is gyakran megszólaltat, arról beszélt, hogy szervezett bűnbandák irányítják az egész ügyet. Ezt látszik alátámasztani a tény is, amiről Milorad Veljović a szerb rendőrség igazgatója számolt be a napokban. A palicsi Líra nevű szálláshely bezárásáról van szó, amely az egyik ismert helyi vállalkozó tulajdona, ám mint kiderült hónapokkal ezelőtt vették bérbe albán személyek. Ez volt a bázisa a határ felé tartó migrációnak. Ráadásul a rendőrségi igazgató szerint az ide érkező kivándorlók pontosan tudták mire mennyi pénzt kell elkülöníteniük.
Egyet kell érteni Dragišić véleményével, aki azt mondja, „Koszovón tíz hónappal és két évvel ezelőtt is szegénység volt mégsem történt meg mindez”.
Ha ezt az elméletet fogadjuk el, akkor a szervezők egyik vezérelve nyilván a pénz, amit az egész bizniszből bezsebelnek, de ekkora méretű megmozdulásnak politikai következményei vagy üzenete is van. Esetleg talán az, hogy Pristina ezzel is nyomást igyekszik gyakorolni patrónusai, a nyugati államok irányába, hogy azok anyagilag erőteljesebben segítsék őket.
A német média is felkapta a témát. A Süddeutsche Zeitung a Pro azil nevű emberbaráti szervezet egyik vezetőjét szólaltatta meg, aki elmondta, a menedékkérők 2,3 százaléka számíthat pozitív elbírálásra, a többieknek haza kell térniük. A lap egyenesen exodusnak nevezi a jelenlegi folyamatot. Mešović arról beszél, hogy a koszovói romák azért távoztak, mert üldözték őket, de ez a folyamat már befejeződött, az albánokat saját államukban nem üldözi senki. Ő egyetlen okot lát a távozásban, ez pedig a frusztráció.
Bajorországban csak hétfőn több mint nyolcszáz új koszovói menedékkérőt regisztráltak. Arról is beszéltek egyes kivándorlók korábban, hogy addig is, amíg várnak a kiutasításra, jelentős mennyiségű pénzt kapnak, amiből nyilván terveik szerint hoznak haza is. Ezzel kapcsolatban a lap azt írja, a volt Jugoszláviából és Albániából érkező menedékkérők a jövőben készpénz helyett létfenntartási cikkeket kapnak.
A Stuttgarter Nachrichten lap kemény hangon fogalmaz és egyenesen szociális turistáknak nevezi az érkezőket, kiemelve, hogy a németországi lakosság körében növekszik az elégedetlenség.
A német média szinte egyhangúan amellett tör lándzsát, hogy Koszovót és a teljes ex-jugoszláv régiót minősítsék biztonságos származási országnak, ami után sokkal nehezebb lenne az innen érkezőknek menedékjoghoz jutni.
Érdekes információkat közöl az Inserbia hírportál a koszovói Bota Sot napilapra hivatkozva. Azt írják, hogy nyár vége és december között 100 ezren hagyták el otthonunkat, majd 2015 elejétől további 50 ezer koszovói döntött a menekülés mellett, de ezeket az adatokat senki sem hajlandó hivatalosan megerősíteni.
Itt is szó esik az esetleges okokról. Hakif Bajrami történész professzor úgy látja, hogy az albánok tömeges menekülése mögött a világ nagy erőinek összeütközése keresendő. Kollégája, a demográfiával is foglalkozó Rifat Blaku Koszovó tektonikus megrázkódtatásáról beszél. Dukagjin Gorani elemző szerint a kivándorlás az albánok tiltakozása a kormány gazdaságpolitikája ellen. Egy másik szakértő Fatmir Seholi arra hívja fel a figyelmet, hogy egyetlen koszovói kormány sem vette komolyan a nemzetközi figyelmeztetéseket az országban zajló folyamatokkal kapcsolatban.
A Koszovóban is tevékenykedő Teréz Anya Szövetség jótékonysági szervezet adatai szerint a lakosság 18 százaléka él különlegesen rossz körülmények között, azaz napi 90 eurócentből. Az emberek további 27 százaléka napi 1,40 euróból tengődik. A munkanélküliségi ráta 60 százalék.
Seholi szerint az ország legnagyobb ellensége a korrupció, a szervezett bűnözés és az a gyakorlat, hogy a helyi intézményekben klientúrák alakulnak ki, hogy csak ezek tagjai kaphatnak munkát. Az emberek változásokat vártak a júniusi választások után, de semmi sem történt, így reményüket vesztették, és most családjuk épségét is kockáztatva az EU-s országokba igyekeznek.
Hashim Thaci, koszovói kormányfő-helyettes nem érzi a pristinai politikum felelősségét az ügyben, szerinte ezért az EU a felelős. A baj az, hogy Brüsszel halogatja a vízumszabályok liberalizálásával kapcsolatos döntést. Ez aggasztja a lakosságot, amely európainak érzi magát és joga van a szabad mozgásra - fejtegette hozzátéve, hogy szerinte az uniós döntés az év végéig megszületik.
