Az evangélikus egyháznak nincs írott szabályozása arra vonatkozólag, hogy mi a teendő, ha megtámadják vagy megsértik – nyilatkozta lapunknak Dolinszky Gábor, az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Szerbiában-Vajdaságban püspökhelyettese. A januári párizsi merénylet után felvetődő sajtószabadságról szóló kérdéssel kapcsolatban megjegyezte, hogy különbséget kell tenni viccelődés és sértegetés között. Kiemelte, hogy a pap sem olyan ember, aki életében nem mondott volna el, vagy hallgatott volna meg egy viccet és nem nevetett volna rajta.
– Azonban vannak határok, amelyeket mostanra igen kitágított a világ és sokan úgy próbálnak ezzel visszaélni, hogy azt mondják, minden belefér. Természetesen lehet a keresztyén egyházakról karikatúrát készíteni és ezt meg is teszik, csak nem mindegy, hogy milyen szinten teszik ezt. Például láttam egy olyan karikatúrát, amelyen a keresztre feszített Jézus testét karácsonyi égőkkel tekerték körbe. Ez már túlmegy a humoron, annak ellenére is, hogy van igazságtartalma. Ha rólam jelenik meg egy karikatúra, az még beleférhet a humor kategóriájába, de ha Jézusról, vagy Istenről készítenek ilyen karikatúrákat, az már nem biztos, hogy egy vallásos személy számára belefér ebbe a kategóriába. Nagyon nehéz meghúzni, hogy hol a határ, hiszen minden személynek más a tűrőképessége. Ugyanakkor egy újság nem írhat, nem rajzolhat úgy, hogy megsértsen valakit, vagy feszültséget okozzon másokban – mondta Dolinszky.
A püspökhelyettes megjegyezte, hogy a Szentírás a tízparancsolatban kitér arra, hogy az embernek milyen kapcsolata kellene, hogy legyen az Istennel, a második parancsolat pedig úgy szól, hogy: „Ne vedd hiába Istened nevét!” A lelkész magyarázata szerint egy vallásos, hívő ember számára már csak ezért is kellemetlen, sértő, ha Isten nevével, vagy magával az Istennel visszaélnek.
A párizsi történtekről beszélve megjegyezte, nyilvánvalóan megvan a vallási és feltehetőleg a politikai háttere is, méghozzá az iszlám európai terjeszkedése. Véleménye szerint ugyanakkor a mai Európában a szabadság érdekében mindent jogi keretek közé próbálnak erőltetni, így oda jutottunk, hogy a gyerekeknek jogaik vannak a szülőkkel szemben, egyes vallási jelképek pedig tiltott szimbólumokká váltak.
– Manapság oda jutunk, hogy ha meglátunk valaki nyakában egy keresztet, akkor perrel fenyegetjük meg, mert az valaki számára sértő. Az is probléma, hogy nagyon sok olyan dolog jelenik meg a sajtóban, ami nem kellene. Sokszor csak a hírnév, vagy a példányszámnövelés miatt teszik ezt. Azt azonban tudni kell, hogy ha valaki Jézust, Mohamedet vagy Buddhát kifigurázza, előbb-utóbb reagálni fog valaki – vetette fel a püspökhelyettes.
Dolinszky vélekedése szerint manapság a médiát egyes egyének gyakran saját céljukra használják ki. Az emberek azon természetével élnek vissza, hogy ha látnak valamit a tévében, vagy elolvasnak valamit az újságban, akkor azt készpénznek veszik. Hozzátette, hogy kiveszett a világból az a gyakorlat, hogy a másik felet is megkérdezzük, meghallgassuk, ennek köszönhetően pedig az emberek a sajtón keresztül rendszerint elkezdik egymást ócsárolni. A legnagyobb baj viszont az érdektelenség.
– Ha megjelenik valahol egy állami vagy községi rendelet és erre az egyháznak – hiszen az egyháznak is meg kell védenie érdekeit, becsületét, igazát, jogi státuszát – keményebben kellene reagálnia, akkor rendszerint nincs, vagy kevés felület áll rendelkezésre. Az embereket egyre kevésbé érdekli az egyházak tevékenysége, vagy az egyházak belügyei. Ugyanakkor ma már nem tabutéma az egyházak szennyesének kiteregetése – vélte Dolinszky.
Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy manapság sokkal nagyobb hírértéke van annak, ha egy állatkertben megszületik egy medvebocs, mint annak, hogy egy adott egyház milyen karitatív tevékenységet folytat, milyen ünnepségeket szervezett más egyházakkal karöltve, vagy milyen problémákkal küszködik. Hozzátette, hogy jó, ha ezekről egy képes rövidhír megjelenik, míg a televízióban gyakran megesik, hogy nem is engedik, hogy az egyház képviselője kifejtse a kérdésre adott válaszát.
– A baj mindezzel az, hogy az egyház így nemcsak az álláspontját, véleményét, hanem még a gondolatait sem mondhatja ki. Sőt, a sajtó munkatársai néha az egyházunk nevét sem tudják helyesen leírni. Egy ízben úgy jelentem meg egy médiában, hogy református lelkésznek neveztek. Egy tartományi pályázatban pedig evangélikus egyház helyett evangelisztikus egyháznak vagyunk feltüntetve. Ezek az apró, néha tudatlanságból elkövetett mulasztások, sértések nagy félreértések, problémák alapjai lehetnek – vélekedett a püspökhelyettes.
Végezetül megjegyezte, Szerbiában egyedül a Szerb Pravoszláv Egyháznak van meg a – nagyságából eredő – hatalma, hogy kimondhatja a véleményét.
