A Jézus Barát Gyalogtúrát az idén Bácska szívében, Szenttamáson rendezték meg, július utolsó két hetében. A 20. tábornak is az volt az egyik elsődleges célja, hogy követve Jézus példáját a csoportvezetők meghívják a barátaikat, vagyis a 12–18 éves vajdasági fiatalokat, hogy tartsanak velünk az úton. Mindkét héten több mint 30 település csaknem 200-200 gyermeke vett részt a gyalogtúrán.
Amíg a tábor legelső napján, július 18-án, hétfőn a legtávolabb élők is megérkeztek a szenttamási Szent Kereszt Felmagasztalása plébániatemplom udvarába, a résztvevők ismerkedtek és játszottak egymással. Fontos szerepet kapott ekkor a szalézi bans, amely többek között arra szolgál, hogy „feltörjük a jeget”, és barátságos, kellemes hangulatot teremtsünk. Az első tábor hétfőjén a temerini cserkészek jöttek szolgálni, akik népdalokkal, keresztény dicsőítő énekekkel, valamint cserkészjátékokkal tették színesebbé az esti tábortüzet.
Kedden tettük meg az első túránkat a Turia falu közelében lévő Berec-tanyára. A mintegy 15 kilométeres távot 18, körülbelül 10 fős csoportban sétáltuk végig.
A gyümölcsösben találkoztuk Orosz István atyával, a Nyíregyházi Egyházmegye görögkatolikus parókusával, aki az előadásában úgy fogalmazott, hogy Jézus úgy éltet minket, mint a Tisza, a Duna vagy a szenttamási Krivaja folyó a partjára ültetett fát (Zsolt 1,1–6). Azt is hangsúlyozta, hogy szerinte kereszténynek lenni azt jelenti, mint halakként az árral szemben úszni, és Krisztushoz hasonlóan akarjuk szeretni azokat, akik keresztre feszítenek bennünket. De léteznek „döglött” keresztények is, akik ugyan meghallják Jézus szavát, de inkább a könnyebb, világi utat választják, és az elpusztult halakhoz hasonlóan az árral egy irányba úsznak, lebegnek.
Szerdán szintén Turia volt az úti cél. A falu határában lévő fás ligetben költöttük el aznap az ebédünket, majd dicsőítettük az Istent. Hihetetlenül felemelő volt látni, hogy akik véletlenül nem ismertek egy-egy éneket, csendben hallgatták azt. De a csillogó szemük arról is árulkodott, hogy ezek az imák az ő szívükbe is elértek, oda is „betaláltak”. Itt, ebben a ligetben alkalmunk volt számháborúzni is, mindannyian örömünket leltük e felszabadító mozgásformában, játékban.
Miután visszaértük a templomkertbe, találkozhattuk Elias Ohoiledwarina verbita szerzetessel vagy ahogy Vajdaságban ismerik: Éli atyával. Az Indonéziából származó missziós szerzetes elmesélte, hogy mivel is foglalkoznak a verbita nővérek és atyák. A misszió nem csupán az ő feladatuk – emelte ki a Nagybecskereken szolgáló atya. Minden megkeresztelt ember arra hivatott, hogy hirdesse az Evangéliumot élete bármely területén. Éli atya továbbá úgy fogalmazott, hogy kereszténynek lenni ajándék. Nem az a szégyen, ha elmegyünk a templomba, sokkal inkább az, ha nem vagyunk ott. A verbita atya vezetésével az előadás előtt és után is énekeltünk az Úrnak, majd egy szentmise és egy gyónással összekötött szentségimádás következett.
Csütörtökön tettük meg a legrövidebb, mintegy 7 kilométeres városnéző túránkat. A városi kálvárián végignéztük Megváltónk szenvedéstörténetét, majd Szenttamás híres szülöttének, Gion Nádornak, az Újvidéki Rádió egykori főszerkesztőjének a szülőházába is betértünk. A túráról visszajőve fejeztük be a közös kézműves alkotásunkat. Kedden barna festékbe mártva az ujjunkat megalkottuk a folyópartra ültetett fa törzsét. Szerdán a bölcsesség, a mértékletesség, az erősség és a bátorság erényét tűztük fel a fára levelek formájában. Csütörtökön pedig a hit, a remény és a szeretet gyümölcseit vágtuk ki és akasztottuk fel.
Délután ellátogatott hozzánk Slavko Večerin szabadkai megyés püspök, aki úgy fogalmazott: ő nem szentmisét celebrálni jött, hanem hogy találkozzon a fiatalokkal. Kiemelte, hogy ő sosem készült a püspöki szolgálatra, meg is lepte, amikor eljött hozzá a pápai felkéréssel a vatikáni különítmény. Kifejtette, hogy ő elsősorban a papi hivatásra készült, ezért is tartja fontosnak, hogy ha a püspöki teendői engedik, Jézushoz hasonlóan közel legyen az emberekhez, és személyesen találkozzon velük.
A püspök atya előadása után következett az a színdarabsorozat, amelyre egész héten készültünk. Minden csoport eljátszott egy bibliai jelenetet: többek között Pál apostol Szeretethimnuszát, az emmauszi tanítványok történetét, illetve az irgalmas szamaritánus jócselekedetét vitték színre a fiatalok.
Este a pozitív élményeinket, gondolatainkat lehetett megosztani a gyertyázós tábortűz alkalmával. Ekkor hálát adhattunk a másikért, azért, amit a héten közösen éltünk meg. Többen kiemelték, hogy számukra az volt a legnagyobb istenélmény, hogy az Úr segítségével itt pár nap alatt mélyebb barátságokat tudtak kötni, mint az iskolában 10 hónap alatt. Olyan jó volt már ekkor látni a Jézus Barát Gyalogtúra gyümölcsét. Mi, csoportvezetők csak elvetettük Isten igéjének a magvait, s az halló fülekre talált és jó földbe vetődött. A fiatalok ez alatt a pár nap alatt folyóvíz mellé ültetett hajtások lettek, amelyek elindultak azon az úton, hogy nagy fává váljanak.
A tábor létrejöttéért mérhetetlenül hálásak vagyunk a Gondviselő Atyának, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, a Magyar Katolikus Püspökkari Konferenciának, valamint a sok-sok jószándékú hívőnek.
