Kedves atya!
Hűen olvasom minden szombati számban az írásait, a megfelelő válaszait. Feltennék Önnek egy kérdést, melyre, remélem, megfelelően válaszol majd. Előre is köszönöm.
Először is az urnatemetés. Ezt még nem kérdezték az olvasók, bizonyára ők helyeslik, én viszont nem. Sehogyan sem vagyok híve az urnatemetésnek. Szerintem ez egy nagyon megalázó temetés. Még a kutyát, macskát is jobban meggyászolják a népek, mint az embereket. Azok hogyan fognak valamikor feltámadni az utolsó napon a hitünk szerint? Szerintem szét is szórhatnák a levegőben, úgyis sokat fúj a szél mostanában... ilyen por, olyan por... szétvinné a szél. Még a temetőbe se kellene menni, mert már oda se nagyon jár senki. Úgyis ha feltámadnak, ha bírnak, egyszer valamikor.
Mi van itt az emberiséggel? Templomba se mennek már. Az öregek sokan meghaltak, a fiatalok meg nem hisznek az Istenben. Többet ér a sok buli, szórakozás, a semmittevés, az okostelefonról meg ne is beszéljek, most, hogy egész nyáron nem esett eső. Az emberek már kövérebbek a disznóknál is. Kivétel is van köztük, mert aki dolgozik, nem bír meghízni. A disznók meg soványak, mert nem termett kukorica nekik. Irigységből meg van elég!
Kedves Atya, mi a véleménye az írásomról? Nekem az is elég, ha elolvasta a levelemet.
Egy hű olvasója a sok közül, tisztelettel: Rebeka
Tisztelt Rebeka!
Az urnatemetést nem helyes megalázónak gondolni. Az elhamvasztott test pora éppen olyan por, mint amilyenné a koporsóban földbe temetett holttest válik. A Biblia mondja, hogy minden ember a halálban por lesz: „Ember, visszatérsz a porba, amelyből vétettél, mert por vagy és visszatérsz a porba.” (Ter 3,19) Minden temetésen az elhunyt porainak-hamvainak adjuk meg a végtisztességet, ezért az urnatemetés is tisztességes és kegyeletes.
A test elhamvasztásának, porrá tételének semmi köze a feltámadáshoz. A feltámadásban nem ugyanazokat a sejteket kapjuk vissza, amelyekből földi életünk folyamán a testünk állt. Különben is, a testünket felépítő atomok 98%-a évente kicserélődik, hétévenként pedig minden régi sejtünket új váltja fel. Ezért halálunk órájában egészen más anyag van a testünkben, mint ami korábban volt. A feltámadásban egyáltalán nem ezeket a „porokat”, és nem is a korábbiakat kelti életre bennünk az Isten. Ez romlandó anyag. A feltámadásban romolhatatlan testet kapunk.
Ezt világosan tanítja Pál apostol: „Romlandó testet vetnek el – az elhunyt temetését földbe vetett búzamaghoz hasonlítja –, és romolhatatlan test támad fel; érzéki testet vetnek el, és szellemi test támad fel.” (1Kor 15,42.44) Isten nem azt a „romlandó port” hozza vissza az életbe, amely a földi testnek anyagát alkotta, hanem „romolhatatlan, szellemi – Szentlélekkel átitatott – anyagba öltözteti a lelket. Ez többé nem hal meg, nem betegszik meg, nem öregszik meg, nem szenved, nem függ tértől és időtől, ezért mindig boldog és örökkön élő.
Mostanában egyre gyakrabban vannak nálunk is urnatemetések. Ezeken nem kisebb a gyászolók kegyelete, mint a koporsós temetéseken. Az elhunyt hamvait éppen olyan végtisztesség megadásával búcsúztatjuk, mint a nem hamvasztottak porait. Tehát rendjén van az urnatemetés.
Hogy mi van itt az emberiséggel? Nagy baj! Az is, amiről Rebeka ír: „A templomba se mennek már, a fiatalok nem hisznek Istenben.” Maga Jézus előre látta ezt a korszakot, és feltette a kérdést: „Amikor eljön az Emberfia, megtalálja-e a hitet a földön?” (Lk 18,8) A hitehagyás éppen most világméretű szinten elérte a csúcsot: az emberiség 10%-a, kb. 800 millió ember hátat fordított a Jézus-hitnek, s ezzel együtt az Isten-hitnek. Ez azt jelenti, hogy a hitetlen ember önmagát tekinti istennek, ő mindennek a megmondója, mindennek a tudója. Ez a kb. 800 millió ember mindegyike egy önkényeskedő kisisten. Nem könnyű ilyen társadalomban élni, ahol egymás fejére másznak az okoskodók.
Aztán az is nagy baj – amit szintén Rebeka ír –, hogy „sok a buli, szórakozás, semmittevés, minden az okostelefon, és nem számít, hogy egész nyáron nem esett eső”. Ez azt jelenti, hogy az életcél a bulizás lett, a szórakozás, az élvezetek hajhászása. Mindenki csak magának él, a saját jólétének, az „eszem-iszom”-nak, önmaga „hizlalásának”, elkábításának, közben mások szükséglete, megsegítése már szóba se jöhet. Nem könnyű egy olyan társadalomban élni, ahol mindenkit részeggé, mámorossá tesz a bulizás és a mobilozás. A kedvteléseinek élő ember segítségére nem lehet számítani, bármilyen szükséglet is jelentkezik.
És az is nagy baj, hogy „egész nyáron nem esett eső”. Beindult a tragikus éghajlatváltozás. Mindennap jönnek a rémhírek, milyen rettenetes természeti csapások szakadtak a világra. Mintha a világ vége közeledne. Mintha most történne mindaz, amit Jézus megjövendölt: „A földön a népek kétségbeesett rettegése lesz a tenger zúgása és háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, és annak a várásától, ami a lakott földdel történik, mert az egek erői megrendülnek.” (Lk 21,25–26) Istenben, a Teremtőben nem hiszünk, Jézus Krisztusnak világmegújítását nem várjuk, emberi hatalmaktól nem remélhetünk segítséget.
A legnagyobb baj az, hogy a nagyhatalmak nem a világ megmentésére törekszenek, hanem a világ elpusztítására. Napról napra egyre pusztítóbb erejű fegyvereket gyártanak, egyre nagyobb mennyiségű fegyvert adnak el, egyre jobban fokozzák az újabb, minden eddiginél rettenetesebb világháború kirobbantását, ami az utolsó is lesz, mert utána alig marad élet a földön. Nem könnyű egy ilyen világban élni, amelyben eluralkodott a terror.
Van még két másik, már működő világháború is, amelyeknek a célja magának az emberiségnek a kiirtása. Az egyik az abortusztörvény, amit az abortuszlobbi rá akar erőltetni minden országra. A nagyvállalatok (mint az Amazon), az ENSZ, az Amerikai Orvosi Szövetség, a Gates Alapítvány és számos Soros György által finanszírozott civil szervezet azon dolgozik, hogy az abortuszt „emberi jognak” nyilvánítsák, és mindent megtesznek, hogy tovább folytatódjon a születendő életek szabad és menetrendszerű kivégzése. Jelenleg évente 60 millió emberéletet olt ki az abortálás. (A 6 évig tartó II. világháború 40 millió embert pusztított el.) A másik a genderelmélet, az LMBTQ-ideológia, ami az egyneműek házasságát és a nemek megváltoztatását törvényesíti és erőlteti rá a világra. Ezzel elfajzik a férfiban az apaság, a nőben az anyaság, a férfiak nem nemzenek, a nők nem szülnek gyermeket, s ezzel is irtódik az emberiség. Ennek az ideológiának a gyarmatosításában élen jár az ENSZ, az Egészségügyi Világszervezet, az Európai Parlament, számos nyugati liberális kormány.
Az utolsó nagy baj az, amit Rebeka így mond ki: „Irigységből meg van elég!” Jézus ezt is megjövendölte: „Mivel megsokasodik a gonoszság, sokak szeretete kihűl majd. Sokan megbotránkoznak, elárulják és gyűlölni fogják egymást.” (Mt 24, 10.12.) A szeretetlenség, a gyűlölet szétszórja az embereket. Egyre több magányos, magára hagyott, elhagyott ember van a világban. A magányos ember pedig fél, retteg, pánikol, ami lerombolja a pszichéjét, idegbeteggé teszi. Nem könnyű egy olyan világban élni, ahol az emberek idegbajosok.
Hát idáig jutottunk. Van-e mentség?
Van. A felszín alatt, nem láthatóan sokan dolgoznak a világ, az emberiség megmentésén. Ha ezekről beszélnénk, ha ezeket megmutatnánk, akkor ebben a sötétségben fénysugarakat láthatnánk. De nyilvánosan nem beszélünk róluk, mert a hitetlen emberek nem hinnék el, az élvezethajhászók és az emberirtók meggyűlölnék őket, a háborúzni akarók meg egyenesen célba vennék őket.
Ezek által az emberek által a világ Újjáépítője dolgozik. Éppen ebben a mi korszakunkban mondta ki a világ Ura: „Íme, megújítok mindent: új eget és új földet teremtek!” (Jel 21, 5.1.)
