Az Egyesült Államok kormányának szervezésében a közelmúltban egy szerb küldöttség járt Brüsszelben, a NATO központjában és Monsban, a katonai szövetség európai főhadiszállásán. A küldöttséget a Védelmi Minisztérium, a Külügyminisztérium és a Belügyminisztérium tisztségviselői, valamint köztársasági parlamenti képviselők alkották. Köztük volt Tóth Tamás demokrata párti képviselő is, aki lapunknak nyilatkozva közölte: Brüsszelben az amerikai misszió vendégeként több magas rangú NATO-beosztottal találkoztak, többek között a katonai szövetség bővítési biztosával, illetve a magyar és horvát misszió képviselőivel és több katonai szakértővel. Mint mondta, a látogatás fő célja Szerbia és a NATO közötti kapcsolatok fejlesztése volt:
– Szerbia 2006-ban lépett be a NATO békepartnerségi programba, amelynek jelenleg is több mint húsz állam részese. Ezek főleg a régióban lévő államok, illetve azok az országok, amelyek ugyan az Európai Unió tagjai, de nem NATO-tagállamok, ugyanakkor békepartnerségi viszonyban vannak a katonai szövetséggel. Ami nagyon fontos számunkra, hogy Oroszország is békepartnerségi kapcsolatban van a NATO-val. Az ellenzéki pártok részéről ugyanis gyakran hallani, hogy nekünk nem szabad kapcsolatot létesíteni az észak-atlanti szövetséggel, mert akkor elveszítjük Oroszország támogatását. Ez nem így van, mert Oroszország már a kilencvenes évek közepétől tagja a békepartnerségi programnak. Sajnos Szerbia az elmúlt négy évben nagyon gyengén használta ki a békepartnerségi programból származó előnyöket. Sokan azt gondolják, hogy a NATO kizárólag hadügyet és a katonaságot jelenti. A szövetség jelenleg minden olyan kérdéssel foglalkozik, amely érinti a biztonságpolitikát, kezdve a terrorizmus elleni harctól, az illegális migráción, a szervezett bűnözésen, a klímaváltozáson, az energetikai politikán, a telekommunikáción át az internetes bűnözésig, és még sorolhatnám a krízishelyzetektől a természeti katasztrófák kezeléséig. A békepartnerségi programból Szerbiának sok előnye származhatna a kapcsolatok révén, illetve a különféle alapokból anyagi támogatást tudna szerezni a honi hadügy fejlesztésére. Hiszen nálunk folyamatban van a hadügy reformja. És miért ne használhatnánk fel egy olyan mintát, ami a világon jelenleg a legjobb minősítésekkel rendelkezik.
A NATO-kapcsolatokat illetően a hazai politikum három csoportra szakadt. Egy részük ellenez mindenféle kapcsolatot a katonai szövetséggel, a másik csoport azonnali csatlakozást szorgalmaz, míg a harmadik csoport a békepartnerségi program híve. A tárgyalásokon nyilván szóba került, hogy a jövőben milyen irányba fejlődhet Szerbia és a NATO kapcsolata...
– Természetesen. Szerbia a békepartnerségi program legelején jár. Az év folyamán várhatóan megnyílik Brüsszelben a szerbiai misszió, amelynek Branislav Milinković nagykövet lesza vezetője. Azonban korai lenne a végső kapcsolatról beszélni. A Szerbiai Demokrata Párt referendumot szeretne kiírni ebben az ügyben, ami azonban politikai fogás, ezzel próbálják a párt népszerűségét növelni. Az országban egyelőre nem indult a NATO-val kapcsolatos kampány. Az emberek keveset tudnak a szövetségről. Nyilván mélyreható elemzésre lesz szükség ahhoz, hogy eldöntsük, mi szól a szövetség mellett és ellene, és ez alapján milyen végső kapcsolatot építsünk ki vele. Legyen az szoros viszony, tagság vagy bármely egyéb kapcsolati forma. Viszont nem gond, hogy ez a kérdés ilyen korán napirendre került, mert lehetőséget ad arra, hogy az emberek minél jobban megismerkedjenek a témával. És ha referendumra kerül sor, akkor olyan döntést tudjanak hozni, amelyben a saját és az ország érdekeit tartják majd szem előtt. Szerbiában jelenleg folyamatban van a hadügy reformja, amelynek eredményeként várhatóan a jövő évtől professzionális hadserege lesz az országnak. A hadügyi stratégiát illetően pedig a régión belül a jószomszédi viszony kialakítása a cél. Ha a régió államait ellenségként kezelnénk, akkor az országnak sokkal nagyobb és modernebb katonaságra lenne szüksége, szigorúbb légtér- és határvédelemre. Ez óriási anyagi terhet jelentene Szerbia számára. Tehát a jószomszédi viszony kialakítása a cél, ezért Dragan Šutanovac védelmi miniszter sok katonai együttműködésről szóló megállapodást írt alá a régió államaival, illetve más országokkal. Ez felöleli az oktatást, a tapasztalatcserét, a fegyverkezést és a hadipar fejlesztését. A hadipar fontos gazdasági ágazat is, ami múlt évtől fellendülésnek indult, ugyanis közel félmilliárd dollár értékben exportáltunk hadipari termékeket. Az idén valószínűleg a kiszállított termékek értéke eléri az egymilliárd dollárt.
A brüsszeli szerb misszió megnyitása mit eredményezhet az ország számára?
– A misszió megnyitása fontos diplomáciai lépés, hiszen ez hivatott képviselni az ország érdekeit Brüsszelben. Nem zárkózhatunk el a világtól. Ha nem képviseltetjük magunkat, akkor olyan ügyekben is nélkülünk döntenek, amelyekbe esetleg beleszólhatnánk a saját érdekeinket védve. Ezért mindenképpen fontos a misszió, amely közli és tolmácsolja a Szerbiából érkező véleményeket. A Lisszaboni Szerződés elfogadása után az unió is saját biztonságpolitika megalapozására törekszik, de ez szorosan kötődik a NATO-hoz. Ezt nekünk, mint az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országnak figyelembe kell venni. Bár egyetlen magas rangú európai politikus, sőt amerikai sem kötötte ki, hogy Szerbiának előbb be kell lépni a NATO-ba, és csak utána lehet az Európai Unió tagja.
Ezek szerint a NATO-hoz való közeledés mégis elősegítheti Szerbia uniós csatlakozását?
– Szerbiának mindenképpen jó és szoros kapcsolatokat kell kialakítani és ápolni a NATO-val, mert egyedül nem tudunk harcolni a szervezett bűnözés, a terrorizmus, az illegális migráció ellen. Ennek a kapcsolatnak azonban gazdasági vetülete is van, mivel a szövetséggel szoros kapcsolatot ápoló országokban a külföldi befektetők is nagyobb biztonságban tudják a befektetett tőkéjüket, ami nyilván elősegítheti Szerbia EU-hoz való csatlakozást is.
