Nem a jelenlegi szerb hatalom, sem az oktatási miniszter az első, aki lépten-nyomon az oktatás fontosságát hangoztatja. Merthogy a tudás évszázadába léptünk, melyben azok az országok lesznek sikeresek, melyek színvonalas oktatást tudnak biztosítani. Folyamatos befektetés, újítások, a világban lejátszódó irányvonalak követése nélkül nem lehet haladni. Ezért szükségesek a reformok, mert hozzájárulnak a gazdaság, az ország fejlődéséhez, az európai, vagy a világhoz való felzárkózáshoz.
Ennyi szólam elég egy helyen. Csakhogy a felsoroltak, még ha szópufogtatásnak is hangoznak, nem azok. Ezek tények, melyeket ajánlatos követni. A felsőoktatásban is többek között, annál inkább, mivel a 2005-ös, európai trendeket követő, bolognai folyamaton alapuló törvény sehogy sem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Sehogy sem indul be, inkább csikorog, nyikorog mint egy rossz autó. Mintha körbe-körbe forogna az akadémiai közösség, és nem találná a kivezető utat.
Mindezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy évente egyetemista-tüntetéssel, egyezkedéssel kezdődik a tanév, melyben eddig a hallgatók rendre kicsikarták maguknak a könnyítéseket, s egyúttal szabták a felsőoktatás képét. Mit bizonyít például az, hogy a törvényt maga a törvényhozó is folyamatosan alakítgatja, módosítgatja? 2008 októberében alaposabb módosítást eszközölt, idén, öt évvel meghozatala után, pedig még radikálisabb beavatkozásra készül. Úgy tűnik, ez a törvény egy pillanatra sem váltotta be az elvárásokat, mintegy igazolva azoknak a „konzervatív” erőknek a sokszor elhallgatott véleményét, miszerint a bolognai rendszerrel oly mértékben fellazítjuk az oktatást, hogy az évtizedeken át lebecsült, sőt kinevetett amerikai oktatás szintjére süllyesztjük. (Az orvosképzés pontosan ennek a konzervativizmusnak köszönhetően őrizte meg szinte régi formáját.)
Bárhogy is van, tény, hogy a meglevő törvény csiszolásra szorul. Sőt, mint azt kedden Újvidéken a témára szervezett tanácskozáson a Testnevelési Kar dékánja kimondta: annyi módosítási pontja van, hogy már-már célszerűbb lenne teljesen új törvényt írni. Ez az értekezlet is – melyet a Tartományi Képviselőház oktatási bizottsága hívott össze az Újvidéki Egyetem indítványozására, és a nyilvános vita szerepét töltötte be – bizonyította, hogy a törvényből hiányoznak a határozott utasítások, de még a főbb útvonalak is, hiszen akkor lehet egyértelmű a törvény, ha azt megfelelő stratégia alapján dolgozzák ki. Szerbiának pedig nemhogy felsőoktatási, hanem általános oktatási stratégiája sincs.
Úgy tűnik, hogy az alapok lefektetésével kellene/kellett volna kezdeni, nem pedig módosítási javaslatok tömkelegével. Valamiféle kijelölt útvonal mentén kellene az amúgy valóban égető kérdésekkel foglalkozni: mint a tanárok és hallgatók mobilitásának növelése, a tanulmányok átjárhatóságának fokozása, működőképessé tenni a kommunikációt az okleveles fiatalok és a munkaerőpiac között, pontosítani kellene, hogy az állam milyen mértékben járul hozzá a felsőoktatás különféle szintjeinek finanszírozásához, miközben ne csak az alapképzést támogassa, stb. Mint azt Milorad Vesković, az Újvidéki Egyetem rektora közölte, még az oktatás olyan alapvető kérdései sem tisztázottak, hogy milyen diploma adható ki a tanulmányok alapján. Hangsúlyozta, hogy különbséget kell tenni a hároméves akadémiai- (szerb nyelven: akademska) és a szakstúdium (strukovna studija) között. Az idevágó javaslat szerint a hároméves tanulmány nem hordozhat „okleveles” címet a diplomán, hanem azt a 3+1 éves tanulmányokkal lehet majd megszerezni. Felmerült a 2 éves mesterfokozat bevezetése az alapfokú szakstúdiumok folytatásaként, ám ezt startban elvetették. Azt is kifejtette, hogy Szerbiának nincs elegendő egyetemi hallgatója, tanára, vagy kutatója, épp ezért fontos rendezni a kutatóintézetek és az egyetemi karok kapcsolatát, mint ahogyan az országunkban nagy mértékben háttérbe szorított magánegyetemek státusát, és az állami egyetemekkel való kapcsolatát is. Nem utolsósorban be kell vezetni a rendkívüli hallgatói státus intézményét, hiszen egyfelől hirdetjük az életfogytig tanulást, másfelől pedig nem tesszük lehetővé, hogy munkaviszony mellett tanulhassanak a fiatalok, idősebbek egyaránt.
A Belgrádi Egyetem hallgatói mindenesetre viharosan reagáltak az április 22-én indított, egy hónapig tartó nyilvános vitán. Követelik, hogy a végzettség régi és új formáját és elnevezését egyértelműen különböztesse meg a törvény, ami az elhelyezkedésüket segíti majd. Egyértelműen definiálni kell az alapfokú, a mester- és a doktori stúdiumokat, amit nyilván jóvá is hagy a törvényhozó. A hallgatók ezenkívül kérték az ún. tranzitidőszak meghosszabbítását, vagyis az évi 60 pont megszerzésének törlését, és a jelekből ítélve ennek a kérésüknek is eleget tesznek, egyfajta feltételes iratkozást lehetővé tesznek, legalább két évig marad még a 48 pont iratkozási feltételnek. A csúszás miatt az abszolvensi időszak is megmarad... Az Újvidéki Egyetem karain csöndesebbek a hallgatók.
Kevés konkrétum szivárgott ki mindabból, ami a szerbiai nemzeti kisebbségek felsőoktatási jogainak megvalósítását, a lehetőségek fejlesztését illeti. A számunkra különösen előnyös kétszakos tanárképzés feltételei például még mindig nem teremtődtek meg, hisz az általános iskolai törvényhez is kötődnek, de Jeges Zoltán tartományi oktatási titkár szerint lényeges mozzanat, hogy a külföldi egyetemek megjelenésére is lehetőséget kíván adni a törvényhozó, ezenkívül megjelenhetnek a vendégtanárok, amennyiben egy adott nyelven nincs megfelelő káder Vajdaságban.
A közvita még bő két hétig tart, addig, sőt azután még többet tudhatunk meg az esedékes újításokról. Elmozdulások mindenesetre lesznek, a törvényhozó ígérete szerint már őszre, csak az a kérdés, hogy mennyire lendítenek a csikorgó-nyikorgó gépezeten.
