1. Magyar Összefogás lista (listavezető: dr. Korhecz Tamás) – Ennek a listának van egyértelműen a legnagyobb esélye a győzelemre, sőt, a szavazatok abszolút többségének megszerzésére. A lista számára helyzeti előnyt jelent az, hogy legalább 90 százalékban a 35 jelölt felét adó Vajdasági Magyar Szövetség érdeme a magyar választói névjegyzék összeállítása. Ha ez a párt nem vállalja fel aktivistái révén ezt a feladatot, egy hét múlva valószínűleg nem választhatnánk közvetlen, titkos szavazással új MNT-t. E hatalmas feladat elvégzésével a VMSZ egyúttal eloszlatta annak gyanúját is, hogy titokban az elektori rendszert, vagyis a közvetett szavazást szerette volna életben tartani. Feltételezhető, hogy a VMSZ-es aktivisták révén feliratkozottak többsége pozitívan vagy legalábbis semlegesen viszonyul ehhez a párthoz, vagyis többségük potenciális szavazója az összefogás-listának. Adataikkal, sőt egyesek telefonszámával is rendelkezhet a VMSZ, így akár közvetlen agitációra is mód nyílhat a kampány finisében.
A listaállító párt rendkívül jó marketingfogással élt a kampányt megelőzően, amikor – széleskörű konzultációkat folytatva a civil szféra és az értelmiségiek képviselőivel – átengedte a lista felét a párton kívülieknek, egyúttal pedig – diszkontinuitást ígérve – kihagyta a listáról azoknak a személyeknek a többségét, akik a jelenlegi, vitatott módon megválasztott és mandátumának lejárta után is még hosszú ideig „életben tartott”, egylistás MNT-t fémjelezték.
Az MÖ ezt követően egy komoly, kizárólag a hatáskörökre, ezen belül is elsősorban az oktatásügyre koncentráló programot tett le az asztalra, majd aktív, a listán szereplőket is mozgósító, de meglehetősen ötlettelen kampányba kezdett Vajdaság-szerte, amely elsősorban a klasszikus lakossági fórumozáson alapul. Nem válik az MÖ dicsőségére, hogy egyes jelöltjeinek beszédei, nyilatkozatai és írásai hemzsegnek a negatív kampány elemeitől. Ahelyett, hogy az ellenfelekkel ideológiai, programbeli vagy módszerbeli eltéréseken vitatkoznának, túl sokan közülük janicsároznak, kirekesztő gondolatokat fogalmaznak meg, és a médiát – ezen belül is elsősorban a Magyar Szót – vádolják részrehajlással (nota bene: ezt teszik a többiek is). Pedig számtalanszor bebizonyosodott már, hogy a negatív kampány és a média hibáztatása nem vezet eredményre, és legfeljebb csak a legradikálisabb párthíveket képes mozgósítani, a bizonytalanokat inkább elriasztja.
2. Vajdasági Magyarként Európába – dr. Csengeri Attila lista – E lista kétségkívül az MÖ legnagyobb ellenfele a soron következő választáson. Azt azért nem mondanám, hogy a győzelem e két lista között dől majd el, mert nem valószínű, hogy bármi ellehetetleníthetné a VMSZ-közeli lista első helyét. Ám annak ténye, hogy a VME mögött Szerbia legerősebb pártja áll – és ezt az érintettek sem próbálják véka alá rejteni –, kihatással lehet a végeredményre. A Humentis civil szervezet listájára azok fognak szavazni, akik a legutóbbi általános választásokon a Demokrata Pártra szavaztak, és akik úgy gondolják, hogy a DP erőteljes támogatása nélkül Szerbiában még a fű se nő. Erre rá is játszik a Csengeri-féle lista, melynek jelöltjei úton-útfélen a DP-vel való kitűnő kapcsolataikat hangoztatják, és a populizmustól sem riadnak vissza, amikor olyasmiket ígérnek választóiknak, amiket az MNT keretein belül lehetetlen megvalósítani. Gondolok itt elsősorban a vajdasági magyarság egzisztenciális problémáinak orvoslására.
Habár mind a logisztika, mind pedig az anyagi háttér tekintetében ez a lista áll a legjobban, egyelőre úgy tűnik, nem használták ki teljes mértékben a kapacitásaikat: kampányuk meglehetősen későn indult, haloványan és bizonytalanul folyik. Az utóbbi napokban ingyenes orvosi vizsgálattal rukkoltak elő, ami kampányfogásnak nem rossz, de hogy etikusnak sem etikus, az biztos.
3. Magyar Remény Mozgalom – László Bálint lista – Ennek a listának ugyanaz az előnye, mint ami a hátránya: szinte kizárólag fiatalok alkotják, akikre rá lehet fogni, hogy új generációt, friss erőt képeznek, de azt is rájuk lehet sütni, hogy tapasztalatlanok és még nem tettek le semmit az asztalra. Az MRM a magyarországi szélsőjobb vajdasági letéteményese, ideológiailag homogén, de kidolgozatlan programmal rendelkezik – legalábbis a nemzetitanács-választásra vonatkozóan.
Kitűnő ötlet volt részükről különböző települések piactereit felhasználni kampányhelyszínekként, ám ha a „piacozás” csupán szórólap-osztogatásban merül ki, akkor nem sok siker jósolható.
4. Magyar Liga – Murényi Tibor lista – A listán szereplő neveket végigpásztázva két dolog jut az ember eszébe: (1) valószínűleg úgy kellett összegereblyézni a lista szereplőit; (2) nem gondolták túl komolyan a megmérettetést. A liga kampánytevékenységét nem igazán lehet észlelni, programja pedig többnyire nélkülözi a konkrétumokat. Jelentősebb mennyiségű szavazatra legfeljebb a lista élén álló két meghatározó ember, Murényi és Vass Tibor „választókörzetében”, azaz Csantavér és Muzslya környékén számíthatnak.
5. Kézfogás a Magyarságért – Polgári Mozgalom – Bunyik Zoltán és Rácz Szabó László lista – Ez a lista, végsőkig heterogén összetétele, és a meglehetősen bizarr Bunyik–Rácz Szabó-kombináció ellenére is okozhat még meglepetést. Többnyire azoknak a szavazataira számíthat, akik csalódtak a VMSZ-ben – elsősorban a Magyar Koalíció felbomlása miatt –, de egy nyíltan demokrata párti listára se voksolnának. A listaállítónak sikerült jó néhány közismert és a politikai közéletben eddig szerepet nem vállalt személyt becserkésznie, ami kétségkívül erény.
A kézfogás-lista kampányában jelentős mértékben támaszkodik az internet kínálta interaktív lehetőségekre, ám a választókkal való közvetlen kapcsolattartás terén eddig nem sokat tudott felmutatni. (A Tisza mentén sorjázó, igénytelen tervezésű óriásplakátok pedig inkább elriasztják a választókat.) Támogatottságban elsősorban Újvidékre és környékére, a Tisza mentére, valamint a szórványvidékekre számíthat, ahol a lista két exponáltja bizonyos befolyással és tekintéllyel rendelkezik vagy rendelkezett.
