A szomszéd faluban élő lányok évszázadokkal ezelőtt is vonzóbbak voltak, mint a szomszéd utcában élők. Amikor megunták a derék legények, hogy a folyón kell átordibálniuk, hidat építettek. Így időjárástól függetlenül mehettek lánynézőbe, nem kellett csónak, nem számított, hogy fúj vagy fagy.
A fenti néhány sor sem hídépítő szempontból, sem történelmileg nem megalapozott – az emberek nem azért kezdtek el hidakat építeni, mert a szomszéd kertje mindig zöldebb, a szomszéd falu lányai pedig csinosabbak. Csak azt akartam jelezni, hogy a híd normális esetben összeköt. Normális esetben.
Volt alkalmam vendégül látni egy mongol világutazót. A harmincas évei felé közeledő értelmiségi – világutazása előtt diplomata pályára készülő lemezlovas volt – keresztül-kasul bejárta Európát, a Közel-Keletet, Afrikát, Amerikát. Egyszer végigutazott Vajdaságon, majd másodszor is. Második alkalommal már Koszovót megjárva találkoztunk. Míg az ott készült képeket nézegettük, arról beszélt, hogy látott valamit, amiről el sem tudta volna képzelni, hogy a 21. század elején létezik ilyen. A Kosovka Mitrovica-i hidat – ez az egyetlen híd, amelyik elválaszt embereket, és nem összeköt.
Azt a hidat, amely a hétvégén helyet adott egy újabb szerb–albán összetűzésre, kődobálásra. A hidat, amelynek nem ez lenne a feladata, hanem az, hogy az Ibar folyó északi és déli része között könnyebben lehessen közlekedni. Csakhogy az Ibar északi részén szerbek, a délin meg albánok élnek.
A kődobálást a szerbek szerint a Koszovói Felszabadítási Hadsereg egykori tagjai szervezték, félnek az albánok a háborús bűnök miatt körözöttek elfogása miatt, az EULEX pedig korrupcióellenes akcióba fogott a koszovói közintézményekben. A szerb fél meglátása szerint ezek az albán frusztráció okai.
Az albánok pedig nem hajlandóak elfogadni azt, hogy Belgrád önkormányzati választásokat ír ki független országuk területén.
Az incidens utózöngéi lassan elhalnak. Változni valószínűleg nem fog semmi, a következő adandó alkalommal a tisztes távolból egymásra üvöltözők és követ dobálók újra találkoznak, a KFOR és az EULEX emberei is készen állnak majd.
A szerb külügyminiszter nemrég újabb nagy nemzetközi politikai tekintélyű tárgyalópartnert fogadott Belgrádban – a találkozásnak megvolt az eredménye: Gabon támogatja Szerbiát! Már többször írtunk Vuk Jeremić Szerbia számára néha kártékony kilengéseiről, de a legenyhébb változatban is megmosolyogtató kijelentéseiről is (csak hogy a legutóbbit említsem: „Koszovó a szerb Jeruzsálem”). Ma egy újabb nap elé nézünk, amikor várhatunk tőle valami hasonlót. Ugyanis ma lesz Szarajevóban az a miniszteri találkozó, ahol a Nyugat-Balkán országainak európai integrációjáról tárgyalnak majd, és amelyen Koszovó is képviselteti magát.
A találkozót Spanyolország – az Európai Unió elnöklő országa – kezdeményezte, aki nyíltan támogatja az unió további bővítését. Addig viszont a jelen legégetőbb problémáit kellene megoldani. A már említett híd jelképes és valós problémáit például.
Ennek legelső állomása lehet Szarajevó. Akit érdekel, annak Vuk Jeremić és Skender Hiseni találkozásának pillanatát ajánlom figyelmébe. A két külügyminiszter állítólag nem fog szerepelni közös fényképen, mivel ez belgrádi olvasatban azt jelentené, hogy a szerb kormány elismeri Koszovó függetlenségét. De lehet, hogy elcsíphetünk egy-két tekintetet, amiből kiderülhet, hogy igazából mennyire áthidalhatatlan a Belgrád és Prishtina közötti szakadék.
