Legkésőbb június végén eljön az évi szabadságok és a határátkelőhelyeken veszteglő gépkocsisorok ideje. A turisták mellett nyáron indulnak útnak Európa különböző országaiból a vendégmunkások, akik leggyakrabban a Szerb és a Magyar Köztársaság közötti határátkelőhelyeken lépnek ki az Európai Unióból. A határátkelőhelyeken jellemző kellemetlen várakozás mellett ilyenkor a 10-es közúti folyosó is túlterhelt. Lapunk a Belügyminisztérium illetékeseinél többek között annak járt utána, hogy a határátkelőhelyeken a tisztségviselők hogyan készülnek fel a nyári szezonra, illetve lapunk újságírója a horgosi határátkelőhelyen személyesen is felmérte az aktuális helyzetet.
Predrag Šarenac, a Magyarország felőli határátkelőhelyek regionális határrendőrségének vezetőhelyettese elmondta lapunknak, hogy az idegenforgalmi szezon általában minden évben június 20-a után kezdődik meg. A határátkelőhelyeken ilyenkor azért nagy a tömeg, mivel az Európai Unió számos országában és Svédországban a munkások kollektíven mennek szabadságra, valamint az iskolaszünet is erre az időszakra esik, részletezte Šarenac, majd elmondta, hogy Magyarország felől július első és utolsó hétvégéjén, illetve augusztus első és második hétvégéjén lépik át legtömegesebben Szerbia határát. Ellenkező irányba, vagyis Magyarország felé július utolsó hétvégéjén, valamint az augusztusi hétvégeken indulnak nagyon sokan útnak, közölte a határrendőrség vezetőhelyettese.
– Magyarország és Szerbia között a legforgalmasabb határátkelőhely Horgos, majd ezt követi Kelebia és Béreg. Horgos túlterheltségét szerintem nem kell magyarázni, ez a határátkelőhely a 10-es közúti folyosón fekszik. A 10-es közúti folyosó köti össze északot déllel, a legfontosabb útvonala az EU északabbra eső országaiból Görögország, illetve Macedónia és Törökország felé tartó utazóknak. A horgosi határátkelőhelyen a csúcsszezon idején naponta 20-30 ezer polgár lép Szerbiába, ez havi szinten több mint 300 ezer személyt jelent. Kelebián át munkanapokon 4-5 ezer személy utazik be országunkba, a hétvége napjain pedig 13 ezer és 15 ezer között mozog a határátkelők száma – magyarázta Šarenac. A Szerbia határát ilyenkor átlépők 20 százaléka valamelyik nyugat-európai országban dolgozó szerbiai vendégmunkás, 35 százalékuk török vendégmunkás, 25 százalékuk magyar, szlovák, lengyel és cseh állampolgár – többségük autóbuszokkal, szervezetten utazik át Szerbián valamelyik tengerparti ország irányába –, a maradék 20 százalékot pedig egyéb állampolgárságú vendégmunkás, turista vagy polgár jelenti, tudtuk meg Šarenactól.
A csúcsszezon idején a határátkelőhelyeken többek között a biztonsági előírásokat illetően lépnek életbe különleges intézkedések, nyilatkozta Šarenac, majd hozzátette, hogy a legnagyobb utasáradat miatt az átkelőkön ilyenkor gyakran több határőr van szolgálatban, mint egyébként.
– Ezenkívül az államhatárok védelméről szóló törvény 29. szakaszának értelmében a csúcsszezonban a váltáscsere ideje alatt érvénybe lép a minimális határellenőrzés – ismertette Šarenac.
KI KÖNNYÍT AZ UTAZÓKON?
A nyár a szeszélyes időjárás időszaka is, főleg napjainkban. Egyik pillanatban még hét ágra süt a nap, majd kicsivel később már trópusi eső zúdul alá. Az eső, akármennyire is kellemetlen, nem veszélyezteti senki egészségét, a magas hőmérsékletek viszont jócskán próbára teszik a határátkelőhelyeken várakozó utasok szervezetét. A határrendőrség vezetőhelyettesétől azt szerettük volna megtudni, hogy az átkelőkön az alkalmazottak tudnak-e enyhíteni a kánikula által kizsigerelt utazókon, esetleg palackozott vizet szétosztani közöttük: – A határrendészet munkatársai, tekintettel munkájuk jellegére és összetettségére, nem tudnak mással foglalkozni, csakis azzal, amit munkaköri leírásuk meghatároz. Ugyanakkor a határrendészet munkatársai szakmai gyakorlatukkal, a munkavégzés eredményességével és ütemességével hozzájárulnak ahhoz, hogy az utazók minél gyorsabban és kellemesebben kelhessenek át az országhatáron. Igyekeznek, hogy az ellenőrzés az alaposság mellett is minél gyorsabb legyen és az utazóknak minél kevesebbet kelljen a határon tartózkodniuk. A szép szó szintén enyhítheti a határátkelőhelyeken esetenként előálló kellemetlenségeket.
Az emberi szükségletek sem kapcsolhatók ki azért, mert valaki éppen egy határátkelőhelyen várakozik, leggyakrabban a semmi közepén. Šarenac elmondta, hogy mobilis wc-t nem állítanak fel, mivel mindegyik határátkelőhelyen van elég nyilvános wc, és ezek száma elbírja a legnagyobb tömeget is. Az is természetes, hogy ahol sok ember van, ott sok hulladék halmozódik fel. Biztosan mindannyian láttak már tornyosuló szeméthalmokat a határátkelőhelyeken és ez semmi esetre sem vonzó kép, főleg nem a rendezett nyugati országokból Szerbiába utazóknak. Šarenactól megtudtuk, hogy a szezon idején a legforgalmasabb határátkelőhelyeken sokkal több szemeteskukát állítanak fel, mint egyébként, ezzel szeretnék megakadályozni, hogy az eldobott szemét a környezetet szennyezze.
HORGOSI HELYZETJELENTÉS
Lapunk újságírója és fotósa csütörtökön délelőtt érkezett a horgosi határátkelőre. Magyarország felé csupán 4-5 gépkocsi várakozott, a magyar és szerb határátkelő között viszont hét sorban több méteres gépkocsisor várt az átkelésre. A rendszámtáblák alapján a legtöbben Németországból érkeztek, de láttunk osztrák, belga, francia, svéd és néhány magyarországi, illetve szerbiai illetőségű gépkocsit is. A határrendőrség munkatársa elmondta, hogy ha a tömegre vagyunk kíváncsiak, akkor rossz napon érkeztünk, mert mondjuk egy nappal korábban, vagyis szerdán, sokkal, de sokkal nagyobb tömeget láthattunk volna. A rendőrség munkatársától tudtuk meg azt is, hogy a sorokban várakozók több mint 80 százaléka török vendégmunkás.
Musafir 4000 kilométert vezet otthonáig. Csehországban és Görögországban pihent meg a hosszú úton.
Erről magunk is meggyőződhettünk, mert amikor a várakozó embereket megszólítottuk, szinte csak németül beszélő törökökkel találkoztunk. Musafir (ami arabul és perzsául utazót jelent) három kislányával Hamburgból a Földközi-tenger partján fekvő törökországi Mersinbe utazott. Ez több mint 4 ezer kilométert jelent Nyugat-Európa északi csücskéből Dél-Európáig. Musafir elmondta, hogy természetesen szünetet is tartottak, eddig Csehországban pihentek öt órát, és a tervek szerint Görögországban is tartanak egy rövidebb szünetet, amíg megebédelnek. Eddig sehol nem kellett várakozniuk, hiszen az unió országai között nincs vámvizsgálat. Musafir beszélgetésünkkor majdnem két órája várakozott, és még egy órára becsülte, amíg átlépi Szerbia határát.
Temel Berlinből indult útnak feleségével és két kisgyermekével. Utazásuk végállomása a török főváros, Isztambul. Ez 2200 kilométert jelent, ezt a távot általában 26 óra alatt teszi meg. Nem tart szünetet, csak amíg valahol megebédel családjával. Elmondta, hogy a szerb határon mindig sokat kell várakoznia, a csütörtöki 2 órás várakozáson nem is háborodott fel, mert, mint mondta, hozzászokott. Hassan a németországi Gelsenkirchenből egy Fekete-tenger parti faluba utazott. 3 ezer kilométert, illetve két vagy három napot fog utazni családjával.
– Ezt a sort látva inkább három, mint két napot – közölte viccelődve, majd elmondta, hogy a török határon várhatóan szintén sokat kell majd vesztegelniük.
Almirával már akkor elegyedtünk szóba, miután családjával átlépte a szerb határt. A háromgyermekes édesanya elmondta, hogy valamivel több mint másfél órát várakoztak és ezen egyáltalán nem lepődött meg, sőt, még elégedett is, a korábbi években sokkal többet ácsorogtak a magyar–szerb határon. Almira egyedül a wc-vel kapcsolatban volt elégedetlen. Szerinte elképesztő, hogy amíg az uniós országokban legfeljebb 20 centet kell fizetni a toalett használatáért, gyermekek után pedig gyakran nem is kell fizetni, addig a szerb határátkelőhelyen felnőtteknek és gyerekeknek fejenként 110 dinár, vagyis 1 euró a wc használati díja.
Szerbiában a toalett kétszer annyiba keröl, mint Nyugaton
Almira közölte, hogy nem is használták a toalettet, mivel tudják, hogy nem messze van egy benzinkút, inkább oda térnek be. Almiráék a határőrökkel egyébként nagyon elégedettek voltak. A szimpatikus fiatal család előtt még több mint egynapos út állt törökországi otthonukig.
A wc-t mi is megtekintettük, és igaz, hogy egy tiszta, kellemes, higiénikus illatú, frissen feltörölt helyiségbe léptünk be, de az ajtó mellett egy tábla hirdette a 110 dináros használati díjat. Amíg ott voltunk, nem egy család dörmögött felháborodottan és fordult meg dolgavégezetlenül. Ami a szemetet illeti, néhány eldobott palackon és papírzsebkendőn kívül nem lehetett más hulladékot látni az aszfalt menti pázsiton.
Szemeteszsákból van elég, csak bele kell dobni a szemetet
A magyar és szerb határátkelőhely között több szemeteszsákot is láttunk, majd a szerb átkelő és a wc-k között legalább hat, kettesével, illetve hármasával kiakasztott szemeteszsák várt feltöltésre, illetve két nagy konténert is láttunk. Az útlevélkezelők és a vámvizsgálatot végző határőrök szerintünk a tőlük telhető leggyorsabban végezték munkájukat, úgy tűnt, senkit sem tartóztatnak fel hiábavalóan, főleg nem a gyermekekkel utazó családokat. A határrendőrség egyik munkatársa elmondta, hogy a személyi igazolvánnyal utazó uniós polgárokat sokkal tovább kell feltartóztatniuk, mivel a személyiből az adatokat muszáj kézzel bevinniük a számítógépbe, az útleveleket viszont az erre szolgáló eszközzel vizsgálják, és az sokkal gyorsabban megy.
Vegyes érzésekkel hagytuk el a horgosi átkelőt. Jó érzés volt, hogy a határrendőrség munkatársaitól a megkérdezett utazókig mindenki nagyon kedves és segítőkész volt. Ugyanakkor kicsit összeszorult szívvel váltunk el a vendégmunkásoktól, akik előtt még nagyon nagy út állt hazájukig. Legszívesebben mindegyiküket felszólítottuk volna, hogy lassan és figyelmesen vezessenek, vigyázzanak családjukra és a többi autósra, és akármennyire is szeretnének mielőbb hazai földre lépni, ne sajnálják az időt egy kis pihenésre. Végül mindannyiuknak csak szerencsés utat kívántunk és búcsúzóul megszorítottuk a kezüket.
