A volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket kivizsgáló bírósági eljárásokkal már több alkalommal foglalkozott lapunk. Eddig leggyakrabban a Szerbiában lefolytatott eljárásokról írtunk, ezúttal viszont a horvátországi ügyek részleteivel foglalkozunk. A téma kapcsán lapunknak Veselinka Kastratović jogász , az eszéki Központ a Békéért, az Erőszakmentességért és az Emberi Jogokért civil szervezet aktivistája nyilatkozott.
Milyen ütemben zajlanak a háborús bűnökkel kapcsolatos eljárások Horvátországban?
– Az elsők között vagyok, akik figyelemmel kísérik a régióban zajló eljárásokkal, hét éve kezdtem meg ezt a munkát. Az előző évekhez képest a horvátországi eljárásokat illetően szemmel látható javulás figyelhető meg. Négy évvel ezelőtt a horvát hadsereg és rendőrség tagjai ellen még csak Karlócán folyt eljárás, egyetlen ügyben. Ma már természetes, hogy a hadsereg és a rendőrség tagjai ellen is eljárás indul, amennyiben az ügyészség úgy véli, hogy felelősségre kell őket vonni a '90-es években elkövetett bűnök miatt. Az elmúlt években a többi megfigyelő és én is gyakran hívtuk fel a figyelmet az eljárások során megfigyelt szabálytalanságokra, illetve az ügyészség által elkövetett hibákra. Évek óta hangoztatjuk, hogy a háborús bűnöket tárgyaló eljárásokat csak a spliti, a rijekai, a zágrábi és az eszéki megyei bíróságokon kellene tárgyalni. Még ha csak alternatív lehetőségként is, de a hágai törvényszék memorandumának az alkalmazásáról szóló törvény is azt irányozza elő, hogy az előbb említett négy megyei bíróság előtt kellene tárgyalni a háborús bűnöket. Az is komoly gondot okoz, hogy korábban nagyon sok személy ellen az eset részletes kivizsgálása nélkül emeltek vádat. Ezzel a problémával az államügyészség is szembesült, így számos ügyet felülvizsgáltak. A büntetőeljárásról szóló törvény tavalyi módosítása után most már van lehetőség újratárgyalni azoknak a jogerősen elítélt személyeknek az ügyét, akik nem tartózkodnak Horvátországban. Hogy érthetőbb legyen, e módon főleg a jogerősen elítélt szerbek ügyeit göngyölítették fel újra. Több mint 90 ilyen esetről tudunk, az ügyészség a legtöbb esetben elállt korábbi vádaitól, és nem háborús bűnök, hanem fegyveres felkelés miatt emelt vádat ezek ellen a személyek ellen. Horvátországban még mindig vannak kivizsgálatlan gaztettek, ezekkel előbb vagy utóbb foglalkozni kell. A civil szektor munkájának és közbenjárásának köszönhetően a Novskában elkövetett, sokáig kivizsgálatlan esetekben is elindult a bírósági eljárás. Persze nem minden halad jó irányba. A horvát Alkotmánybíróság a közelmúltban egy nagyon problematikus ítéletet hozott: törvénytelennek nevezte a Marina Selóban elkövetett gaztettek túlélőinek a hágai törvényszék előtt adott tanúvallomását. A szóban forgó tanúvallomásokat az ügyben eljáró horvátországi megyei bíróság használta fel. Az Alkotmánybíróság azzal magyarázta döntését, hogy a hágai törvényszék a Marina Selóban elkövetett gaztettek kapcsán nem emelt vádat, így az ezekhez kapcsolódó vallomásokat nem veheti figyelembe a horvát igazságügy. Az Alkotmánybíróság ítéletének függvényében a horvát igazságügy a jövőben nem használhatja fel minden alkalommal a hágai törvényszék által összegyűjtött bizonyítékokat, tanúvallomásokat. Ez azért gond, mivel a tanúk felejtenek, elhunynak, vagy nem akarnak ismét tanúskodni.
Mennyire elégedett a folyamat egészével?
– Talán előző válaszomból már sejti a válaszom. Szerintem a folyamat lassú, az illetékesek gyakran kedvetlenül állnak hozzá ezekhez az ügyekhez. Jogászként persze azt mondom, hogy támogatni kell az igazságügyet, hogy jobb ütemben haladjanak a háborús bűnöket tárgyaló eljárások. Ezekben az ügyekben a legtapasztaltabb, legjobb ajánlásokkal rendelkező ügyészeknek kell eljárniuk.
Szerbiában már születtek precedens értékű ítéletek. Elmondható-e ugyanez Horvátországról, és mely ügyeket emelné ki?
– A jelentősebbek között emelném ki a Loriban, a Medački Džepben, a Koranski hídon és az Eszéken elkövetett gaztettek ügyében lefolytatott eljárásokban született jogerős ítéleteket. A Medački Džepben és a Loriban elkövetett bűncselekményeket tárgyaló eljárások egyrészt azért fontosak, mert fény derült a horvát katonaság és rendőrség tagjai által elkövetett bűntettekre, valamint sikerült bizonyítékokat gyűjteni újabb eljárások megindításához.
Hajlandó Horvátország szembesülni a '90-es években a saját erői által elkövetett háborús bűnökkel, gaztettekkel?
– Egyre inkább. Ezt bizonyítják azok a jogerős ítéletek, amelyeket korábban soroltam fel. A horvát igazságügy bebizonyította, hogy ha akar, akkor professzionális, nem részrehajló és minőségi büntető eljárást vezet le a horvát rendőrség és katonaság tagjai ellen. Biztosan nem lehetünk elégedettek, és biztosan sokan érezzük még úgy, hogy a háborús bűnök elkövetői közül számos személyt kell felelősségre vonnia az igazságügynek, de Horvátország e téren egyértelműen jó úton halad.
A horvát állami tévé május elején közvetítette az Ante Gotovina, Ivan Čermak és Vladimir Markač hágai vádlottak támogatására szervezett koncertet. Milyen fényben tűnik fel emiatt Horvátország Európa és a régió országai előtt, és azok előtt az emberek előtt, akiket bármilyen módon érintett a volt Jugoszlávia területén zajló háború?
– Ízléstelennek tartom, hogy a közszolgálati adó közvetítette a szóban forgó tábornokok támogatására szervezett koncertet. A magánéletében mindenki azt támogat, akit csak akar, egy közszolgálati adót viszont nem szabad hasonló célokra felhasználni. A történtek egyértelműen rossz fényt vetnek az állítólag az Európai Unió felé közelítő Horvátországra, és aggodalomra adnak okot. Hiszem azonban, hogy a koncert közvetítése nem egyezik a horvát kormány hivatalos állásfoglalásával, noha biztosan vannak, akik szeretnék, ha így lenne. Törvényeivel, diplomáciai aktivitásával, az államelnök és a kormány lépéseivel a Horvát Köztársaság megmutatta, hogy szeretne szembesülni a múlttal, jószomszédi viszonyokat kiépíteni és fokozni az emberi, illetve kisebbségi jogok tiszteletben tartását.
