Az Ökumenikus Szeretetszolgálat (EHO – Ekumenska Humanitarna Organizacija ) 1993-ban alakult meg a hazai református, evangélikus és görög katolikus egyházak alapításában, az Egyházak Világtanácsának kezdeményezésére, azzal az egyszerű, de könnyen meg nem valósítható céllal, hogy felkarolják a közösség legszegényebb, legelnyomottabb, segítségre leginkább rászoruló személyeit.
Személyre szabott, ám mégis abszolút közösségi jellegű útépítés révén próbálják könnyebbé tenni a rászorulók mindennapjait, a beilleszkedést, a munkavállalást – egyszóval a társadalom pereméről a „középpont” felé történő visszavonhatatlan orientálódást. A kezdet – de a kilencvenes évek teljes periódusa is – nehéz volt, mára azonban egy szerteágazó tevékenységet folytató szolgálattá nőtték ki magukat, s erről a Telep városnegyedben elhelyezkedő újvidéki központban tett látogatásunk során magunk is meggyőződhettünk.
Dominó és társalgás az idősek klubjában
A szeretetszolgálat munkájának egyik, mondjuk úgy, legfrissebb eredménye a Felszabadulás sugárúton mintegy fél évvel ezelőtt létrehozott menedékközpont, ahol azok a gyerekek tölthetik el napjukat, akik máskülönben az utcán tennék azt. Daliborka Batrnek Antonićtól, a program vezetőjétől azt kérdeztük, valójában hogyan kerülnek a gondozást nélkülöző gyerekek, fiatalok a központba.
– Maguktól ritkán jönnek, ezzel mi is tökéletesen tisztában voltunk, ezért jól kiképzett utcai volontőröket alkalmazunk, akiknek egyszerűen az a feladatuk, hogy a város öt olyan pontját járják be időnként, amelyekről köztudott, hogy az utcagyerekek „bázisának” számítanak. Ezekre a gyerekekre olyannyira nem figyel oda senki, hogy még annál is sokkal könnyebb elnyerni a bizalmukat, mint amire magunk számítottunk derűlátó hozzáállásunkkal az elején. A velük folytatott beszélgetés során a volontőr lassan, folyamatosan ismerteti velük az előttük álló lehetőséget, azt, hogy eljöhetnek a központba, s hogy az éjszakát sem kell az utcán tölteniük, a nappal működő menedékünktől csak pár perc séta a biztonságos ház.
Az újvidéki központ egyik termében éppen az angolóra folyik
A menedékközpont jelenleg 10 és 16 óra között tart nyitva, de remélik, szeptembertől, a hűvösebb idő beálltával meg tudják valósítani majd, hogy 22 óráig dolgozhassanak. A gyerekekhez heti rendszerességgel érkezik jogász, hogy rendezzék a hiányzó okmányokat, pszichológus, pedagógus, orvos foglalkozik velük, megtanítják őket a számítógép használatára, s természetesen a játék sem marad el. A központban általában húsz-harminc gyerek tartózkodik, megetetik őket és tiszta ruhát is kapnak. S ami nem kevésbé fontos, elmondják nekik, mire figyeljenek, ha az utcán ismeretlen személy szólítja meg őket, mi az az embercsempészet, de azt is, hogyan kell tisztálkodni, fogat mosni – olyan dolgokat, amiket szüleiktől nem hallhattak. Sokan közülük továbbra is a szüleikkel élnek, ez az együttélés azonban arra „egyszerűsödik le”, hogy reggel elmennek otthonról, napközben kéregetnek, s este csak azért várják őket haza, mert át kell adniuk az összegyűjtött pénzt…
Üvegdíszítés, fali díszek készítése – állandó jellegűek a műhelymunkák
Az Ökumenikus Szeretetszolgálat keretében 2000 óta működik a romák felkarolásával foglalkozó iroda, mely a legjelentősebb eredmények egyikének mondhatja magát. A roma nemzetiségű gyerekek oktatásba történő bekapcsolását mind sikeresebben folytatja: míg egy évtizede két kisdiák iratkozott be az elemibe, e szám mára már ötvenre nőtt. Bú Róberttől, az iroda koordinátorától megtudtuk, az egyetlen olyan nyugat-balkáni projekt kivitelezőinek számítanak, mely a romák életkörülményeit kívánja javítani. Az újvidéki Banglades negyedben hatvan házat láttak el fürdőszobával, Sajkásgyörgyénben hetvenöt házat hoztak rendbe, idén novemberig pedig további hetven csúrogi roma család számára biztosítanak teljesen felszerelt fürdőszobát. Sikeres projektjeikért európai elismerésben is részesültek.
Eurodiaconia-díjban részesült a romák életfeltételeit javító projektum
Az idősek életminőségét, a szegénység leküzdését célozta meg a szolgálat újvidéki diakónia központja, mely társalgóval, ingyenes mosodával, s megannyi szervezett programmal, műhelymunkával tartja aktívan a sok esetben magukra maradt idősek közösségi életét. A fogyatékossággal élők számára nyelvtanfolyamokat és informatikai kurzust szerveznek, ingyenesen eljuttatják a mozgáskorlátozottakat a város bármely pontjára, ha valamilyen ügy intézése megkívánja azt, tudtuk meg Marija Parnickitől és Tamara Blagojevićtől, az idősekkel és mozgáskorlátozottakkal foglalkozó koordinátoroktól.
A szeretetszolgálatnak ma 24 állandó foglalkoztatottja, 50 külmunkatársa s több száz volontőrje van Vajdaság-szerte. Anyagi forrásaikat kizárólag a pályázatokra elkészített projektek révén tudják biztosítani. Bú Anna, a szeretetszolgálat igazgatóhelyettese, összehasonlítva az elmúlt időszakot a jelennel, úgy fogalmazott, büszkék arra, hogy sikerült áttörniük a kezdeti korlátokat. Mára már kiváló együttműködésről számolhatnak be az illetékes állami, vagy városi szervekkel, intézményekkel is.
Bú Anna mutatja be a központ újonnan felépült helyiségeit
– Mi egy egyházi szervezet vagyunk, s az elején, pont emiatt, csak kevesen akarták észrevenni, mit csinálunk. Szerencsére ez a helyzet folyamatosan megváltozott. Előbb ismertek el bennünket Európában, mint itthon. Ma Vajdaság legnagyobb civil szervezete vagyunk, s erre azért vagyunk különösen büszkék, mert egy hosszú és fáradságos munka gyümölcseként értük el mindezt, úgy, hogy közben sikerült megőriznünk identitásunkat, s keresztény szeretetszolgálat maradtunk.
