Biztatás a dél-bánáti magyarságnak

Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke március 15-e alkalmából állami kitüntetéseket adományozott több vajdasági személynek. Közöttük volt a verseci Lantos Lajos is, aki Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést kapott. Az elismeréseket Szabadkán, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusán adták át. Lantos Lajos a verseci Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület elnöke, a verseci önkormányzat képviselő-testületének a tagja, a Herczeg Ferenc Társaság alelnöke, a dél-bánáti szórványmagyarság identitásának a megőrzéséért és a szülőföldön maradása érdekében végzett, több évtizedes, sokoldalú munkájának elismeréseként kapta a magyar állami kitüntetést – hangzott el az ismert dél-bánáti közéleti munkás méltatásában.
A román határ melletti Nagyszereden (Veliko Središte) született 1944-ben, négygyermekes családban.

– Ez egy Versec melletti kis falu. Apámnak két háza volt: egyik Nagyszereden, a másik itt, Versecen. Amikor 1944 áprilisában Markovacról (Márktelke), Románia felől jöttek be az oroszok, akkor anyám meg apám megijedtek és Versecről kimentek a falura, Nagyszeredre. Másnap megszülettem. Két-három nap voltunk a faluban, majd újra visszaköltöztünk a verseci házunkba. Itt fejeztem be a nyolcosztályos iskolát, magyar nyelven. Utána a gazdasági középiskolát, majd később adóhivatali szakosítást szereztem. A katonaság leszolgálása után, 1968-ban a városházán kezdtem el dolgozni. Negyven év és hat hónap folyamatos munka után 2009-ben adóellenőrként nyugdíjaztattak. Nem voltam egy napot se betegszabadságon, munkahelyet nem cseréltem – meséli Lantos Lajos. Ötvenöt éve él párjával, Ilonával (született Glimbér). Két fia és négy unokája van.
Mondhatni nem véletlenül lett aktív részese a dél-bánáti város művelődési életének. Szülei és két bátyja még a múlt század ötvenes éveiben a verseci Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület tagjai voltak. Belenőtt a magyar népi hagyományokba. Népdalénekes, Bodor Anikó adatközlője, hetvenszer volt nagyvőfély, jó ismerője a verseci lakodalmi szokásoknak és a mondókáknak. A Vajdasági Magyar Digitális Archívum néprajzi hangtárában is őrzik a lakodalmas nótákat, melyeket Lantos Lajos énekelt.
– Amikor a Beretka Sanyi bácsi átvette a kultúregyesületet, megkért, hogy legyek az ő helyettese, azaz alelnök. Aztán 1995-ben elnöknek választottak, és azóta is betöltöm ezt a tisztséget. Igyekszem megszervezni az egyesület munkáját, ha kell, akkor fellépek. Az egyesületünk évente nyolc-kilenc rendezvényen lép fel, kezdve a Durindótól és a Gyöngyösbokrétától a Dél-Bánáti Szemlén át, a betlehemi és karácsonyi szokásokat bemutató találkozóig. De mindenhova elmegyünk, ahova meghívnak bennünket. A templomon kívül a Kultúregyesületünk az egyetlen biztos pontja az itteni magyarságnak. A szorgalmas munkájáért az egyesületünk Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjban részesült. Mindent megteszünk azért, hogy az egyesületünk fennmaradjon. Nem könnyű megszervezni a kulturális életet, amikor kevés a fiatal, ráadásul sokan már nem beszélik az anyanyelvüket – mondja beszélgetőtársunk.
A magyar nótát – mint sok helyen másutt – Versecen is elsősorban a szépkorúak éltetik. Mert az elvándorlás a szórványban még inkább érezteti a hatását. Egyértelmű, hogy a beolvadás megállíthatatlan folyamat, de lelassítható. Ezért jó az, hogy az egyesületben többen fizetik a tagsági díjat, mint ahányan járnak, ami a gyökerekhez való ragaszkodást is mutatja. Az egyesület pedig egybetartja a megfogyatkozott verseci magyarságot. Hogy jelenleg pontosan mennyi magyar is él a szőlő városában, azt nehéz megmondani. A magyar tannyelvű oktatás hiánya és a fiatalok elvándorlása mellett a vegyes házasságok miatt is csökkent a verseci magyarok száma. Ezekben a családokban a gyerekek már nem beszélnek magyarul. De az egyesületben azt vallják, hogy amíg két ember igényli a magyar kultúrát, az anyanyelvnek a használatát, az ősi hagyományok ápolását, addig nekik van tennivalójuk. Azokkal kell foglalkozni, akik vállalták az itthon maradást.
Versecet egykor nemzeti, kulturális, nyelvi és felekezeti tarkaság jellemezte. Mára ez már nem jellemző, de a város szerb, román és magyar művelődési egyesületeinek az együttműködése példás.
A művelődési élet fontosságát a magyarság számára növeli az a tény, hogy Versecen 1992 óta nincs magyar tannyelvű oktatás. Bár az itteni magyarság mindig kisebbségben volt, szinte hihetetlennek tűnik az, hogy például 1954-ben 840 magyar ajkú diák fejezte be az általános iskolát a városban. A kultúregyesületben most működik a hétvégi óvoda, ahol magyar ajkú vagy vegyes házasságból származó gyerekek járnak. A helybeli Vuk Karadžić iskolában pedig működik egy magyar anyanyelvápoló csoport.
A verseci kultúregyesület 1945 óta működik a Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület név alatt. Május végén jelentős jubileumot ünnepelnek. De egyéb rendezvényekre is készülnek.
– Május 31-én ünnepeljük egyesületünk fennállásának 80. évfordulóját. Erre az ünnepségre külön készülünk. Rangos vendégeket várunk a magyarországi Helvéciáról, a romániai Dettáról, itt lesz velünk a Laza Nančić szerb, valamint a román kultúregyesület, az ürményházi műkedvelők. Előtte, május 4-én pedig az anyák napját Fejértelepen (Šušara) a katolikus egyház létesítményében ünnepeljük majd meg. Persze előttünk van a vajdasági magyarság legnagyobb népzenei fesztiválja is. A Magyarittabén megrendezésre kerülő Durindón fellép a Vegyeskórus, a Gyöngyösbokrétán pedig a verseci lakodalmi szokásokat fogjuk bemutatni. De magyarországi és romániai fellépésekre is készülünk. Sajnos a Betlehemes Csoportunk tagjai közül néhányan távoztak, de ott leszünk az idei Székelykevén sorra kerülő szemlén. Ápoljuk 2007 óta a testvér-települési kapcsolatot a magyarországi Helvéciával.
Versec szülötte volt a századforduló és a két világháború közötti Magyarország írófejedelme, Herczeg Ferenc. Annak idején irodalmi Nobel-díjra is előterjesztették, de a második világháború után kegyvesztett lett. Írásaiban hangulatosan eleveníti meg a rég tovatűnt, hangulatos bánáti úri világot. Emlékét szülővárosában is őrzik. Lantos Lajos a Herczeg Ferenc Társaságnak az alelnöke.

– A Herczeg Ferenc Tudományos Tanácskozást és Emléknapokat 1997 óta szervezzük meg. Hagyománnyá vált, és az idén szeptemberben tartjuk a 28. rendezvényt, mely háromnapos lesz. Az elmúlt években igen rangos írók, művészek, politikusok, kultúrmunkások voltak jelen, innen Vajdaságból és az anyaországból, valamint más országokból, pl. Szlovákiából és Romániából.
Lantos Lajos hétéves kora óta a foci szerelmese. Rúgta a bőrt a Versec Labdarúgó Klubban, a helybeli Trgovački csapatában is játszott. 1975 óta négy évtizeden keresztül edzőként dolgozott. Háromszor az év edzőjének választották a városban. Pályafutását egykori szomszédja, Bora Kostić, a híres sakkozó is segítette, akivel – mint emlékszik – mindig magyarul beszélgetett. Az országos sakkbajnok egy amerikai útjáról hozott a tízéves labdarúgó palántának egy tornacipőt. Merthogy addig mezítláb játszott. Büszkén vallja, hogy Versec egyik hírességének talán a legjobb ismerője, barátja, volt.

Tekintettel a kis létszámú magyarságra, a verseci közösségnek évtizedekig nem volt érdekképviselete, mígnem Lantos Lajos nem lett a városi képviselő-testület képviselője. Mint mondja, 2002. óta tagja a Vajdasági Magyar Szövetségnek, a helyi szervezet elnöke. A parlamenti választásokon nem sok hiányzott ahhoz, hogy a magyar párt színeiben bekerüljön a köztársasági képviselőházba. De a jelenléte a helyi parlamentben talán még fontosabb a verseci magyarság számára. Különösen aktív a költségvetési és a pénzügyi kérdésekben, valamint a nemzeti kisebbségekhez fűződő ügyekben, mint egyetlen magyar képviselő.
Versecről elsőként a szőlő jut eszünkbe, hiszen 1600 hektár szőlő van egyben, meg a 16 millió literes borospince. A borvidék építészeti hagyatéka pedig lenyűgöző, még ha nagyobb gondviselést is érdemelne. A 63 méter magas, kéttornyú Szent Gellért katolikus templom a város egyik ékköve, a borvidék gazdag korszakának a szimbóluma, amelyen anyaországi és hazai támogatással felújítási munkálatok vannak folyamatban. A magyar történelmet idézi a 14. századi Zsigmond-vár tornya, valamint a háromszáz éves Szent Kereszt-kápolna is, amely minden szeptember 14-én egész Vajdaság katolikus híveinek a zarándokhelye.
Mindezen emlékek miatt is fontos, hogy minél tovább szóljon még a magyar nóta, a magyar szó Versecen. Még közelebb kerüljön a tömbhöz a magyar szórvány. Ezért kell a déli végeken tevékenykedő magyarokra való odafigyelés, a biztatásuk és a támogatásuk. Mondhatni ebben van egy szövetségesünk is. Évente Versecen háromszáz szeles nap van, aminek köszönhetően a város levegője mindig tiszta. A tiszta levegőnek köszönhetően pedig a statisztika kimutatta, hogy Versecen tovább élnek az emberek, mint más vidékeken.
Persze az, hogy meddig lesz még hallható a magyar szó a borvidéken, az nem a széltől, hanem elsősorban attól függ, hogy megmarad-e még sokáig az itt élő magyarok összefogása, a kultúregyesülethez és a templomhoz való ragaszkodása. Meg persze, hogy továbbra is meglesz-e majd a kellő háttértámogatás.

– Meglepett az elismerés, mert én itt vagyok, itt dolgoztam mindig is. Köszönet azoknak, akik felfigyeltek a munkámra. A díjat pedig annak köszönhetően kaptam, hogy a körülöttem levő emberek sokat és szorgalmasan dolgoznak. Ez egyúttal elismerés az egész családomnak, amely részt vett a város művelődési életében.