Az őszibarack, nevével ellentétben, a nyár egyik legkedveltebb gyümölcse. Úgy szeretjük igazán, ha hamvas, lédús és édes. Ahhoz azonban, hogy asztalunkra ilyen termés kerüljön gondos kezelés, és az égiek rábólintása is szükséges. Tavaly a gyümölcstermelők kevesellték a csapadékot, idén viszont duplán megkapták. Múlt évben a szárazságra panaszkodtak, idén a túl sok esőre. Ennek okáért hajdújárási és horgosi baracktermelőknél jártunk, hogy megérdeklődjük és megtapasztaljuk, milyen az idei termés.
TÖBB VEGYSZER KELLETT
Teleki Lóránt hajdújárási gyümölcstermelő méltán büszke az ültetvényére, habár szinte kényszerből kezdett gyümölcstermesztéssel foglalkozni. Szülei a hatvanas években fogtak hozzá, de betegségük miatt már tizenhat évesen azon kapta magát, hogy lassan átveszi a családi gazdaságot. Így immár tizennégy éve gyümölcsgazda. Akárcsak mást, aki gyümölcsökkel foglalkozik, őt is a munka kellős közepén találtuk, pontosabban a szüretelés kétharmadánál. Rögtön elnézést kért az aljnövényzetért, tudatta velünk, hogy nem a hanyagság műve és nem haszontalan gyom, amit látunk. Csupán arra való, hogy megvédje a termést és a fákat a forró homoktól. Miután letisztáztuk a természetes szőnyegének hasznosságát a gyümölcsgazda bemutatta az ültetvényét.
-- Nálunk az alma a fő megélhetési forrás, emellett termesztünk egy kis őszibarackot is, kb. négy és félezer négyzetméteren, meg kerti veteményeket. A szülők csak almával foglalkoztak, én szélesítettem a profilt és kilenc éve őszibarackot is telepítettem. Idén gyönyörű a gyümölcs, de nem volt egyszerű megőrizni. Szerencsére nem verte le a jég, az ítéletidőt egyelőre megúsztuk. A gyümölcsön nem nagy kár látszik, ez köszönhető annak, hogy elég dús a korona és valamennyire megvédte. Csapadék szempontjából rendhagyó évünk volt, pótolta a tavalyi hiányát, és ezáltal a vegyszeres védekezésünk is többe került mint korábban. A baracktermesztésben a vegetáció eleje a legkritikusabb, tehát az április és május. Akkor kell odafigyelni, hogy a kis ágakat, leveleket ne fogja meg betegség. Tavasszal rézalapú szerekkel lemosó permetezést kezdünk, ezt megismételjük kétszer-háromszor, de virágzás előtt már felszívódó szerekkel dolgozunk. Virágzáskor ezeket nem szabad használni, után pedig átállunk a kontakt- és felszívódó anyagok vegyítésére. Idén az esőzések miatt sűrűbben permeteztünk a tavaszi időszakban, hogy megvédjük a termést – hallottuk a termelőtől.
A szép, nagy barackok mellett, a fák a koronáikkal is felhívták magukra a figyelmet. A gyümölcsgazdától azt is megtudtuk, hogy ezzel egy viszonylag új trendet követ.
-- Mifelénk legelterjedtebb a katlankorona, de én a karcsú-orsó koronaforma híve vagyok. Ez most külföldön népszerű, de természetesen megvan az előnye és hátránya is. Általa színesebb a gyümölcs, mivel jobban belesüt a nap, termésmennyiségben sokat elbír viszont sok vele a munka. A tavaszi mellett elengedhetetlen a nyári metszés, és a barackritkítás is kötelező. Minden barack között négy-öt ujjnyi helyet kell hagyni, hogy legyen helye duzzadni. Egy ágon húsz is megterem, és ha nem ritkítanánk, akkor kicsik maradnának. Az esőzés miatt kicsit vizenyősebb lett a növény, mivel kevesebb volt a napsütés. Azok a barackok viszont, amelyek a fa tetején nőttek, édesek – mondta.
-- Régebben rábeszéltek arra, hogy többféle barackot ültessek, mivel akkor lesz tavasztól-őszig. Nekem ez már nem jó. Egyrészt nincs nyaram, mindig kint kell lenni az ültetvényen, másrészt pedig egyikből sem terem sok. Emiatt az orosz felvásárlók is inkább délebbre mennek, a nagyobb ültetvényekre. Azonos fajtából, igazán nagy mennyiséget nem tudunk produkálni, nehezen pakolnánk meg egy húsz tonnás utánfutót. Beletelne egy hétbe is, hogy megteljen, és akkor már az érettségi foka nem felelne meg az orosz piacnak. Ha újból barackot telepítenék, akkor biztosan csak egy-két fajtával próbálkoznék. A piacozás rengeteg időmet elvenné, ezért inkább a termelésre összpontosítok és egy üzletláncolatnak dolgozok. Idén nem probléma a barack értékesítése. A vihar megtizedelte a termést, ezért igény mutatkozik rá. Tavaly a szárazság okozott gondot, de arra jobban felkészültünk. Nedvesebb időszakban többet permetezünk, szárazabban pedig sokat öntözünk.
A JÉGESŐ NYOMAI
Következő utunk Horgosra vezetett, itt Serfőző Jenőnél voltunk barackmustrában. Nála is családi vállalkozásként maradt fenn az ültetvény, 17 holdon almával foglalkozik, és három holdon őszibarackot termel. Emellett szőlőt, fekete bodzát és naspolyát is ültetett. Serfőző Jenő a Horgosi Termelők Klubjának elnöke, és nem épp derűlátó, ami térségünk gyümölcstermesztését illeti.
-- Ebben a gazdaságban már csak a feleségem meg én maradtunk. A fiam informatikai mérnök, a lányom fogtechnikus, de szinte megtiltottuk nekik a gondolatot is, hogy folytassák a családi gyümölcstermesztési hagyományt. Amikor a feleségemmel összegeztük az életünket, észrevettük, hogy elment mellettünk az élet. Szinte azt sem tudjuk hol a tenger, nem vittünk bele semmi tartalmat, egyfolytában csak dolgoztunk. Talán három évnek volt értelme, amikor jövedelemre tettünk szert, a többi az csak arra volt jó, hogy fenntartsuk magunkat. Régóta termesztek őszibarackot, már középiskolás koromban is ültettem fákat. Jól ment és szerettem. Amikor metszettem a gyümölcsfákat úgy éreztem magamat, mint egy szobrász, de ennek is már több mint negyven éve. Az őszibarack nekem jelképe a nyárnak, valamennyire mindig el lehetett adni, de nehéz belőle nagyobb összeget megtakarítani, csupán a napi költségeket fedi – panaszolta a termelő, majd azt is elmondta, hogy az időjárás sem kedvezett gyümölcsnek.
-- Tavaly szárazság volt és sok termés lett, de kisebbek és nehezen lehetett őket eladni. Az idei termés is rosszul indult. A vizenyős május-június eredményeként az eső a kisebb homokbuckák között megállt, és minden elrohadt. Sokan mondják, hogy nekünk jó, mert homokos a talaj, de ez csak akkor számít, ha normális mennyiségű csapadék hullik. Amikor napokon át esik, és nem tud elfolyni, akkor megtelítődik, mint a szivacs, és még traktorokkal is elakadunk. A jégeső is károsította a gyümölcsöket, főleg akkor, amikor még kisebbek voltak. Ezt valamennyire úgymond kiheverte a gyümölcs, de amelyik nem, azokon hegek láthatók – hallottuk a termelőtől, majd azt is megérdeklődtem, hogy mi ellen és mivel lehet megvédeni a gyümölcsöt.
-- Az Európai Unió szabványainak megfelelően nem használhatjuk azokat a szereket, amiket korábban. A termelőkollégákkal megállapítottuk, hogy szinte semmit sem használhatunk, ami jó, amit pedig igen, annak rendesen megvan az ára. Nálam az történt, hogy barackom ugyan termett, de nem volt levél, ami megjelent, az lyukacsos lett. Jó kapcsolatban állunk a növényvédő állomásokkal, úgy a szabadkaival is, amely mezőgazdasági szaktanácsadó szolgálatnak számít, és a minisztérium része. Az ültetvényre egy ún. mini-meteorológiai állomást állítottunk, amely méri a csapadékot, a páratartalmat, és a hőmérsékletet. Emellett csapdákat is elhelyeztünk, amelyekben a káros lepkéket fogdossuk, és telefonon mindennap jelentést kell tennem, egyenként megszámlálni, hogy melyik csapda mennyit fogott. Ennek alapján alakítják a növényvédelmi stratégiát. Jó, hogy értesítenek és nem kell improvizálni. A rágókártevőket bejáródott permetezési dinamikával sikerült megállítanom, a gombabetegségek közül, pedig leginkább ez a lyukacsosodás okozott gondot. Az is lehet, hogy én kevertem össze rosszul a szereket. Azután addig permeteztem, hogy újra lettek levelek, és most már tűrhetőbb állapotban van – mondta Serfőző Jenő, majd azt is megtudtuk, sőt megtapasztaltuk, hogy a termés végül finom lett, de az értékesítés akadozik.
-- A barack jóízű, de ehhez van egy módszerem. A tápanyag-bevitel terén tudok hatni az ízre, és tudna bárki, aki erre plusz költséget és figyelmet szentel. Úgy egyharmada maradt meg a termésnek, ez is köszönve a korrigálásoknak. Az őszibarackból akkor lenne pénz, ha az utolsó, az augusztus derekától érő fajtákat beraknánk hűtőbe, persze ügyelve arra, hogy ne sokkoljuk a gyümölcsöt. Ha jól volt védve, akkor eláll egy hónapig is. Arra kell még figyelni, hogy ne fonnyadjon, és amit szezonban alig lehet eladni, azt később nagyobb összegért is megveszik. Amikor nagyobb mennyiségben volt, akkor a feleségem délelőtt a kisebb piacokon árulta, délután pedig a nagybanira ment, de ez így nagyon fárasztó. Sokan kérdezik, hogy miért ilyen akadozva áruljuk, miért nem dobjuk az orosz piacra. Az orosz piac az utolsó években ért utol bennünket, mint lehetőség, de mire megörültünk volna neki, már a fonákságait is láttuk. Bizonytalan kupecek jönnek, egyesek már megpróbálták kijátszani a termelőket. Az itteniek a mi piacainkra orientálódtak. Úgy volna jó, ha valaki vezetné a telepítési hullámot, amivel betörhetnénk az orosz piacra, mert ez egyelőre eléggé kaotikusan zajlik – mondta a gazda.
