A Szerbiai Képviselőház heves vita és a szerb pravoszláv egyház közbelépése után tavaly március végén elfogadta a diszkriminációellenes törvényt. A szóban forgó jogszabály értelmében március elsejéig kellett volna megválasztani az egyenjogúsági jogok biztosát. Amilyen szenvedélyes küzdelem előzte meg a diszkriminációellenes törvény elfogadását, olyan problémák merültek fel a biztos megválasztásakor is. A köztársasági parlament végül május elején dr. Nevena Petrušićot, a Niši Egyetem Jogi Karának dékánját, több jogtudományi kötet szerzőjét jelölte ki a szóban forgó független intézmény vezetésére. Dr. Petrušić lapunknak terveiről, munkája legfontosabb területeiről számolt be.
Elkezdett-e már dolgozni?
– Megválasztásom után azonnal megkezdtem a munkát, tehát május ötödike óta már dolgozom. Még mindig nem fejeződött be a hivatal munkatársainak kiválasztása, és egyéb technikai részleteket is meg kell oldani, mint mondjuk a hivatal helyiségeinek az előkészítését. Ennek ellenére már érkeztek hozzám bejelentések a polgároktól. Az első panaszokat illetően megtettem a kellő lépéseket, az eljárások folyamatban vannak.
Miből áll munkája, mely feladatait emelné ki?
– A polgárok az egyenjogúság védelmének biztosához fordulnak, ha hátrányos megkülönböztetés éri őket. Egyrészt tehát ezekben az ügyekben járok el. Másrészt viszont a munkámnak nagyon fontos eleme az is, hogy diszkriminációellenes hangulatot igyekezzek kiépíteni Szerbiában. A polgároknak tudniuk kell, hogy mi is számít hátrányos megkülönböztetésnek, és melyek a leggyakoribb formái. Az állami szerveket szintén megcélzom különböző ajánlásokkal, hogy megértsék, milyen fontos az egyenjogúság.
A diszkriminációellenes törvény milyen lehetőségeket ad a biztos kezébe az eljárást illetően?
– A törvény meglehetősen széles skálán határozza meg a biztos lehetőségeit. A biztos eljárhat a konkrét bejelentések függvényében. A törvény értelmében a polgár bejelentése és beleegyezése után eljárást indít a diszkrimináló személy, illetve szerv ellen az illetékes bíróságon. Polgárjogi védelmet kér a bejelentést tevő személy számára, valamint szabálysértértési feljelentést tesz a diszkrimináló személy vagy intézmény ellen. A közvetítésben szintén szerepe van a biztosnak. A mediáció egy olyan eljárás, amelynek során egy harmadik és semleges személy közvetít két vitában lévő fél között, hogy bírósági eljárás nélkül sikerüljön megoldást találniuk. Ennek köszönhetően a diszkrimináló fél felelősséget vállalhat tettéért, beismerheti hibáját, és beláthatja, hogy mit tett áldozatával. Hosszú ideje foglalkozom közvetítéssel, és meg vagyok róla győződve, hogy diszkrimináció esetén ez a leghelyesebb eljárási mód. A mediáció függvényében az áldozat erőt kap, megkezdődik beépülése a társadalomba, és a diszkrimináló is csak jól jár ezzel az eljárással.
Mely célcsoportokat célozza meg?
– Minden egyes diszkriminált személyen segíteni szeretnék. Becslésem szerint a fogyatékkal élők, a homoszexuálisok, a szegények és a romák, valamint a roma nők jelentik majd be leggyakrabban az őket ért diszkriminációt. Ők azok az emberek, akiknek gyakran többféle hátrányos megkülönböztetést is el kell tűrniük.
Hogyan és hol tehetnek bejelentést a polgárok?
– Mivel még mindig nem biztosítottak hivatalom számára helyiséget, ezért a polgárok a Szerbiai Képviselőház címére (Kralja Milana utca 14., Belgrád) küldhetik el írásos panaszaikat, vagy a 064/11-31-857-es telefonszámon érdeklődhetnek.
A diszkriminációt illetően ön szerint melyek a legérzékenyebb kisebbségi csoportok Szerbiában?
– Szerbiában a jogszabályok értelmében minden polgár egyenrangú, ugyanakkor a gyakorlat sajnos mást mutat. Az eddigi kimutatások szerint a romák, a szegények, a testi és szellemi fogyatékkal élők, a nők és a homoszexuálisok szembesülnek a leggyakrabban kiközösítéssel. Különösen nehéz helyzetben a fogyatékkel élő nők és a falun élő idős nők vannak. Aggasztónak tartom a különböző mérkőzéseken és rendezvényeken hallható gyűlöletkeltő kijelentéseket, illetve az ilyen tartalmú falfirkákat. Diszkriminációval mindenhol találkozunk: a munkahelyünkön, az egészségügyben, a szociális gondozás terén, az oktatásban, a politikai életben és még sorolhatnám.
Mennyire tartják tiszteletben Szerbiában az emberi és kisebbségi jogokat?
– Országunkban sajnos gyakran megsértik az emberi és kisebbségi jogokat.
n Az állami szervek mennyire tartják tiszteletben a független szervek, intézmények munkáját?
– Véleményem szerint az állami szervek tiszteletben tartják a független intézmények döntését, ajánlásait. Természetesen kivételes esetekkel is találkozhatunk, ezeket nem szabad elhallgatni, és felelősségre kell vonni az állami szerveket. Az egyenjogúság védelmével foglalkozó biztos első ajánlása az emberi jogi és kisebbségügyi minisztériumnak szólt, ezt már végre is hajtották.
A nemzeti kisebbségeket illetően különös odafigyeléssel kíván eljárni munkája során?
– A nemzeti kisebbségek minden egyes bejelentése kapcsán eljárok. A nemzeti kisebbségek jogait Szerbia alkotmánya és az ország törvényei szavatolják, ezek teljesülésére figyelmet kell fordítani.
Milyen szabálytalanságokat figyelt meg a Bosnyák Nemzeti Tanács megválasztását, illetve alakuló ülését illetően?
– A többi nemzeti kisebbséghez képest a Bosnyák Nemzeti Tanács alakuló ülése egészen más előírások alapján zajlott. Ez megbocsáthatatlan hiba. Minden egyes nemzeti közösség ugyanazon törvény alapján választhatta meg nemzeti tanácsát, továbbá az alakuló üléseknek is ugyanazon az ügyrendi szabályzat alapján kellett volna lezajlania. A bosnyákok esetében ez sajnos nem így történt. Ez szintén a diszkrimináció egyik formája, de nemcsak az erre vonatkozó törvényt sértették meg, hanem Szerbia alkotmányát is.Véleményem szerint nem áll szándékosság az ügy hátterében, csupán egy súlyos, ám véletlenszerű hibáról van szó.
