Ma emlékezünk meg az öngyilkosság megelőzésének világnapjáról. A világ számos országában felismerték már a probléma komolyságát és jelentős összegeket fordítanak az öngyilkosság megelőzésére, illetve az öngyilkosság egyik legfőbb kiváltó okának tartott depresszió kezelésére. A szerbiai és vajdasági szakemberek szerint országunkban nem kielégítő a megelőző program, sőt, nem is létezik.
A depresszió és az öngyilkosság jelentős problémát jelent mindenütt a világon. Évente világszerte közel egymillió ember vet véget életének. Az Egészségügyi Világszervezet emiatt az öngyilkosságot az egyik legkomolyabb közegészségügyi problémának nyilvánította. Szerbiában 2008-ban 1290 ember követett el öngyilkosságot. Az országban 2006-ban 100 ezer lakosra 19,5, 2007-ben 18,3, 2008-ban pedig 17,6 öngyilkos jutott. Vajdaságban ez az arány a következőképpen alakult: 2006-ban 26,7, 2007-ben 25,4, 2008-ban pedig 23,4. A kimutatások szerint országunkban a 80 év feletti idősek és a 20 és 34 év közöttiek, az egyedül élők és az özvegy nők követnek el legtöbben öngyilkosságot. Az általános iskolai végzettséggel rendelkező személyek sokkal gyakrabban vetnek véget saját életüknek a felsőfokú végzettséggel rendelkező személyeknél.
Szomorú egybeesés, hogy kedden Újvidéken és környékén néhány óra leforgása alatt négy 60 év feletti személy vetett önkezével véget életének. Mind a négyen felakasztották magukat. A világ számos országában felismerték már a probléma komolyságát. Japán tavaly 32 milliárd dollárt fordított az öngyilkosság megelőzésére és a depresszió kezelésére. A szóban forgó szigetországban tavaly majdnem 33 ezer ember oltotta ki saját életét.
NINCS MEGELŐZŐ PROGRAM
Dr. Sági Zoltán neuropszichiáter lapunknak elmondta, hogy a depresszió az öngyilkossági állapot bevezető fázisa. Nincsen öngyilkosság depresszió nélkül, hangsúlyozta, majd megerősítette, hogy az öngyilkosság megelőzését illetően az egyik alapvető lépés a depresszió gyógyítása.
– Az egészségügy és az állam szintjén Szerbiában nem létezik öngyilkosság-megelőző program. Az öngyilkosság társadalmi, pszichológiai és orvosi probléma. Elsősorban társadalmi jelenség, ezért az államnak kellene foglalkoznia vele, mondjuk úgy, hogy megpróbál változtatni az értékrendszeren, amelyben élünk. A jelenlegi értékrendszert nem nevezhetjük stabilnak, viszont pontosan erre lenne szükségük az embereknek. Egy olyan értékrendszernek kellene kialakulnia, amelyben a munka, a kreativitás, és nem a rombolás áll az első helyen. Fontosak a karitatív szervezetek is, a lelki segélyt nyújtó telefonos szolgálatok. Már hosszú ideje szorgalmazzuk a krízisintervenciós osztályok megalapítását is, ilyen tudtommal eddig csak Belgrádban működik. Az illetékesek sajnos nem érzik ezeknek az osztályoknak a fontosságát, ezért nem teszik meg a megalapításhoz szükséges lépéseket – részletezett dr. Sági, majd kijelentette, hogy az önkormányzatok is sokat tehetnének ez ügyben, főleg a magyarlakta településeken, hiszen országunkban a magyarok sokkal hajlamosabbak az öngyilkosságra, mint a többségi nemzet tagjai.
– Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az öngyilkosság megelőzésének területén Szerbiában semmi érdemleges nem történik. Az illetékes szervek nem is érdeklődnek a probléma iránt. A szabadkai kórházba havonta 15-20 öngyilkosságot megkísérlő személyt szállítanak be, de valójában kétszer-háromszor ennyien próbálják meg kioltani életüket. Szinte minden héten történik egy sikeres, befejezett öngyilkosság. Egy olyan környezetben, ahol negatív natalitásról beszélünk, ezt nem lenne szabad megengedni – számolt be dr. Sági, aki még azt is elmondta, hogy az öngyilkosságok gyakoriságát rendkívül befolyásolja az egzisztenciális bizonytalanság, a munkanélküliség.
– Ha növeljük a munkanélküliséget, akkor azzal is tisztában kell lenni, hogy az öngyilkosságok számát is fokozzuk. Az emberek nem tudják elviselni a bizonytalanságot és azt, hogy nem tudják eltartani családjukat. Az egzisztenciális bizonytalanság az öngyilkossági tényezők között pillanatnyilag kiemelkedő helyet tölt be. Jönnek hozzánk az emberek és elmondják, hogy nincs mit enniük. Az a baj, hogy ezeket a dolgokat nekünk mondják el, mi azonban nem sokat tudunk tenni, hogy megoldjuk legfőbb problémájukat. Ahol panaszkodniuk kell, ott nem fogadják őket. Azon kívül, hogy együtt érzünk velük, nem sokat tudunk tenni – összegezte dr. Sági.
TÁMOGATÁS NÉLKÜL
Az öngyilkosság megelőzését illetően hasonlóképpen vélekedik Ricz Dencs Tünde, a szabadkai Expecto Mentálhigiéné Alapítvány munkatársa, mentálhigiénés szakember, aki szerint Szerbiában a lelki gondokkal küzdők, az öngyilkosságban menekvést kereső emberek nem kapnak megfelelő támogatást. Borzalmasan rosszak az állapotok a mentális egészség területén, szögezte le a szakember.
– Az államnak sokkal több olyan intézményt kellene létrehoznia, amelyek az egészségügy és a civil kezdeményezések között foglalnak helyet. Ezek megelőzéssel vagy felvilágosítással foglalkozó intézmények is lehetnének. A meglévő szociális intézmények túlterheltek, iszonyúan széles spektrumon dolgoznak. Az örökbefogadástól az öngyilkosságig minden ügy egy intézménybe fut be. Ez nem helyes, nem lehet mindent egy intézmény keretein belül jól elvégezni. Sokkal kívánatosabb lenne, ha több intézményt hozna létre az állam. A szakemberképzés sem kielégítő. Vannak pszichológusok, de lássuk be, hogy nem mindenki akar pszichológushoz menni, több segítőre lenne szükség – összegezte Ricz Dencs Tünde, majd hozzátette, hogy a már működő intézményeket fontos lenne összefogni. Az öngyilkosságra több jel is utal, ezeket legelőbb az érintett személy hozzátartozói vehetik észre, tudtuk meg Ricz Dencs Tündétől.
– Fontos beszélni az öngyilkosságról. Minél többet beszélünk róla, minél inkább körüljárjuk a jelenség mechanizmusát, annál több embert óvhatunk meg – szögezte le a szakember.
SEGÉLYSZOLGÁLAT
Az újvidéki telefonos lelki segélyt nyújtó szolgálat, a Centar Srce immár 19 éve működik és megpróbál segíteni a problémákkal küszködő, illetve az öngyilkosság lehetőségét fontolgató személyeken. A központ ingyenesen hívható Szerbia egész területéről, illetve levélben és elektronikus levél formájában is elérhető. A Centar Srce egy nemzetközi hálózat része, Dejan Stojičićtól, a központ igazgatójától pedig megtudtuk, hogy a szolgálat egyelőre 50 munkatárssal működik, és délután kettőtől este tizenegy óráig minden nap hívható.
– Szándékunkban áll újabb személyeket is alkalmazni, szeretnénk elérni, hogy 24 órában nyitva legyenek a segélyszolgálat vonalai. Naponta általában 5-6 hívás érkezik be hozzánk. Tavaly 1500 személy kért segítséget telefonon, és néhány száz személy e-mail útján. Ebben a pillanatban úgy tűnik, hogy idén sokkal nagyobb lesz ez a szám. Munkatársaink több hónapos oktatásban, képzésben részesültek, felkészültek arra, hogy minden helyzetben megfelelő módon reagáljanak. Hozzánk egyébként nemcsak azok telefonálnak, akik véget vetnének életüknek, hanem azok is, akiknek olyan gondjuk van, amiről nem tudnak mással beszélni. Azzal segítünk, hogy mindenkit meghallgatunk, és igyekszünk rámutatni, hogy mindenre lehet megoldást találni – nyilatkozta Stojičić.
