2024. július 18., csütörtök

Messze még a vége

Hosszú évek kellenek a gazdasági fellendüléshez – A rossz privatizációt is ki kell heverni

Első pillantásra úgy tűnhet, Szabadkán fellendülőben van a gazdaság, hiszen az elmúlt hetekben, hónapokban a város és a befektetők között több szerződés is született. Több millió eurós beruházásokról, új munkahelyek teremtéséről szóltak a hírek, s mi ezek hallatán néhány pillanatra elfeledkezhettünk a rosszul lefolytatott privatizációkról, a csődbe ment gyárakról, az éhező munkásokról és munkanélküliekről.

Kétségtelen, hogy a külföldi befektetők csak jót tehetnek a városnak, de a régió és ezen belül Szabadka gazdasága jelenleg még mindig nehéz helyzetben van, derült ki Edelényi Istvánnak, a szabadkai Körzeti Gazdasági Kamara titkárának a szavaiból.

SIKERTELEN PRIVATIZÁCIÓK

A privatizáció lebonyolítása a gazdaság romlásához és lassulásához vezetett, mára már egy társadalmi vállalatunk sincsen, legfeljebb még tart a magánosítás vagy csődeljárás alatt van egyik-másik. 2005 és 2007 között a privatizáció miatt az ipari termelésben egy állandó csökkenés volt megfigyelhető, s két évvel ezelőtt kezdett csak lassú növekedésbe, ami nem tartott sokáig.

– Még csak kezdtünk talpra állni, amikor a világválság miatt újra hanyatlásnak indult a gazdaság, és idén az első hét hónap adatai szerint mindössze hét százalékkal nagyobb az ipari termelésünk, mint tavaly ilyenkor. A gazdasági folyamatok csak években mérhetők, úgyhogy még jó ideig, 5-10 évig érezni fogjuk a válság hatásait. Ez főleg a munkaerő-feleslegben fog majd megmutatkozni, de ez az egész világra jellemző lesz, nem csak erre a régióra – jelentette ki Edelényi.

Azokban a vállalatokban, melyekben rosszul zajlott le a privatizáció, de idővel tulajdonosváltás történik, újra fellendülés lesz tapasztalható, de ehhez is évek kellenek. A titkár a Bratstvo Vagongyár példáját hozta fel, ami szerinte hiába került most vissza állami tulajdonba és kapott megrendeléseket, a valamikor jól működő vállalatot lecsupaszítva vette át az állam, és nemcsak időt, hanem hatalmas pénzeket emészt fel addig is, mire újra talpra áll. Azok a vállalatok esetében pedig, ahol a privatizáció után enyhe fellendülés volt tapasztalható, a válság miatt sokszor az egész cég összeomlott.

– Tény, hogy a privatizációt sokkal eredményesebben is le lehetett volna folytatni, mert sokszor a forma volt a fontos a tartalom helyett. Nem vették figyelembe, hogy a vevő hosszútávon akarta-e működtetni a céget, volt-e hozzá ereje és pénze, vagy csak az abban rejlő pénzt, vagyont akarta megszerezni úgy, hogy elzálogosítva a céget újabbakat vásárolt, egy láncot kialakítva így. Egy idő után egymás után roppantak össze, az emberek pedig tömegével kerültek az utcára. Erre oda kellett volna figyelni és időben reagálni, mert most a válság mellett ezzel a problémával is meg kell küzdenünk.

TŐKE ÉS MUNKAHELYTEREMTÉS

A meglévő vállalatokban a privatizáció után kialakult az a forma, ahogyan a vállalat meg tud maradni, bővítésre pedig jó ideig nem lesz lehetőség. A külföldi beruházásokban viszont nagy gazdasági erő van, hiszen csak így lehet beindítani a folyamatokat és csökkenteni a munkanélküliséget.

– A külföldi beruházások jót tesznek a városnak, de ennek is megvannak a maga negatív oldalai. Nézzük például a most épülő Metrót. A fogyasztók és a régió versenyképessége szempontjából mindenképpen előnyös a megjelenése, ugyanakkor szétver néhány helyi kiskereskedelmi hálózatot, céget, vagy legalábbis meggyengíti őket. Másrészt viszont a régió gazdasági helyzete gyenge, és hiába a szélesebb termékkínálat, kicsi a vásárlóerő, vagyis az emberek az alacsony fizetések mellett csak a legszükségesebbeket veszik meg. Hosszú távon mindenképpen a fejlődést szolgálja a külföldi befektető, aki egy magasabb szintű technológiai termelést hoz, melyhez száz-kétszáz megfelelően képzett munkásra van szüksége, de pillanatnyilag túl sok a szakképzett munkanélküli ahhoz, hogy ennek érezzük a pozitív hatását.

Miközben például a Fidelinka csődje után pár száz ember került az utcára, az adatokból az derült ki, hogy csökkent a munkanélküliség. Ugyanakkor a foglalkoztatottak száma is csökkenést mutat. Ennek igen egyszerű oka van, mondja Edelényi, sokan bár továbbra is munkanélküliek, valamilyen okból többet nem szerepelnek a foglalkoztatási szolgálat nyilvántartásában, vagy éppen a szürkegazdaságban tevékenykednek, ami azt jelenti, hogy a munkaadójuk nem fizeti utánuk a kötelező adókat, járulékokat, nyugdíjbiztosítást, és így adatok sincsenek róluk. A munkanélküliség problémája pedig tovább nő majd, hiszen még nem mindenhol fejeződött be a privatizáció és ezekben a vállalatokban a jövőben számítani kell újabb leépítésekre is.

KÖRNYEZET IRÁNTI FELELŐSSÉG

Sok problémát okoz, ha a Szabadkán működő vállalatok székhelye másik városban, országban van, így a bevételek is oda folynak be, miközben sokszor a helyi vezetőségnek nincs felhatalmazása semmilyen döntést meghozni a vállalat érdekében és a környezettel összhangban. A privatizáció után a tulajdonosok nem éreznek felelősséget az adott közösség, város iránt, ahol a vállalat, üzemrészleg működik, csupán a profit a mérvadó.

– A Sever esete jó példa erre. A vállalatot megvette egy osztrák cég, amelyik kisebb volt a Severnél, és az volt az első dolguk, hogy átszervezzék a termelést, vagyis megszüntették azokat a vonalakat, amelyek az osztrák részlegben is működtek, s így konkurenciát jelentettek volna. Csak azok a részlegek maradtak tehát, melyek amonnan hiányoztak, mert csak így hozott hasznot. Természetes volt, hogy a szabadkai részleg leépül, és senkit nem érdekelt, hogy itt pár ezer ember az utcára kerül emiatt. Nem lehet mindent kivédeni, mert sokszor azok diktálják a feltételeket, akiknél a pénz van, de törvényekkel kordában lehet tartani a fantomvásárlásokat és kötelezni lehet a tulajdonosokat, hogy hosszú távon is felelősséggel viseltessenek a frissen vásárolt leányvállalatuk, üzemrészlegük, cégük iránt, és a fejlődés irányát helyben határozzák meg.

A KAMARA SZEREPE

Az észak-bácskai régióban mintegy négyezer bejegyzett vállalkozás működik, de csak kis hányaduk van kapcsolatban a gazdasági kamarával. A titkár szerint csak akkor van értelme a munkájuknak, ha a másik fél is nyitott a kommunikációra és a kamara által szervezett képzések, előadások, projektek iránt van érdeklődés.

– Rajtunk keresztül néhány információ gyorsabban el tud jutni a vállalkozókhoz, másrészt hamarosan átkerülnek hozzánk bizonyos hatáskörök és nem kell majd a belgrádi kamarához fordulni mindenért. Mi megadjuk a lehetőséget, csak élni kell vele. Nem lehetünk elégedettek, de folytatjuk a munkát.