A szerbiai női válogatott teljesítette a kitűzött célt a vasárnap Ostravában véget ért Európa-bajnokságon: Mellik Zoltán választottjai (Erdélyi Annamária, Fehér Gabriella, Molnár Mónika, Andrea Todorović) megnyerték a II. divíziót, s így jövőre a Lengyelországban sorra kerülő kontinensviadalon a legjobbak között szerepelhetnek.
– Természetesen elégedett vagyok a csapat teljesítményével és az elért eredménnyel. Az előző két világbajnokságon és egy Európa-bajnokságon is egy hajszál választott el bennünket a feljutástól. Csehországban a csoportküzdelmek során valamennyi ellenfelünket legyőztük, a kieséses szakasz sorsolásánál pedig szerencsénk volt, hiszen a görögökkel és az angolokkal kerültünk egy ágra, a másik ágon pedig Litvánia, Oroszország és Olaszország volt. A 17. helyért lejátszott mérkőzésen bizonyítottuk, hogy a másik ágon is lett volna esélyünk, hiszen 3:2-re nyertünk a litvánok ellen.
• Az előző világversenyeken neked és a válogatott két oszlopos tagjának, Erdélyinek és Fehérnek is az volt a kívánsága, hogy a harmadik játékos is tegyen hozzá egy kicsit a csapatsikerhez.
– Ezúttal nem volt probléma a harmadik játékossal, Molnár és Todorović is megnyerte a mérkőzéseit, azzal, hogy ez alapján az Eb alapján nem tudom felmérni, hogy ha egy olyan csapattal kerültünk volna össze, amelynek egy kicsit erősebb a harmadik játékosa, akkor mi történt volna. Olyan együttesekkel játszottunk, amelyekben a harmadik játékosok nem voltak túl erősek.
• Mennyivel kell jobb teljesítmény ahhoz, hogy a csapat jövőre bennmaradjon az I. divízióban?
– Jóval több kell. Fehér jelenleg olyan formában van, hogy megállná a helyét a legjobbak között is, persze van még csiszolnivaló, mind a játékban, mind a pszichikai részben. Erdélyinél a játékkal nincs gond, viszont sokkal nagyobb önbizalomra lenne szüksége. A két fiatal, vagyis Molnár és Todorović esetében pedig nagyon sok edzés kell, hogy biztosabbak legyenek a szervák visszaadásában és az első labdákban.
• Fehér a csapatverseny során 3:2-re nyert a 2008-as Eb-bajnok, litván Pasakuskiene ellen, egyéniben azonban három játszmát is különbségre veszített el a magyarországi Tóth Krisztina ellen.
– Fehér az első két labdamenetben jobb volt Tóthtól. Amikor ezt a rutinos magyarországi játékosnő látta, akkor váltott: elment az asztaltól, és félmagas, illetve magas labdákkal próbálkozott, s ennek meg is lett az eredménye. Számomra hihetetlen módon, de kidobálta Fehért, aki szerintem ott hibázott, hogy inkább pörgette a magas labdákat, mintsem tisztán ütötte. Erdélyi Štrbikovától kapott ki, aki kiválóan játszik védő ellen, de ennek ellenére a cseh játékosnőnek nem volt könnyű dolga. Annamária jól védett, jól támadott, sokkal jobban játszott, mint csapatban Anglia vagy Dánia ellen, a végjátékot mégis rendre a cseh lány nyerte. Vagyis mindkettőjüknél a pszichikai részen kellene javítani, de hogy ez mennyire lehetséges, nem tudom. Ezt nekik kellene valahogy megoldaniuk a klubjaikban, mivel keveset tartózkodnak itthon. Hozzátenném: ha Szerbiában lennének, akkor sem hiszem, hogy sokkal jobb lenne, mert nem tudom, ki lehetne az, aki ilyen téren foglalkozna velük.
• 2007-ben a belgrádi Eb-n a női egyéni döntő előtt a nézők nagy része elhagyta a sportcsarnokot, mivel két kínai játékos játszotta a finálét. Az ostravai Eb-n is a két kínaival felálló Hollandia nyerte a csapatversenyt. Tönkreteszi ez az európai női pingpongot?
– Már évek óta úgy gondolom, hogy igen, annak azonban nagyon örülök, hogy nem egy kínai nyerte az egyénit, hanem a fehérorosz Viktoria Pavlovics állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára. Ami a kínaiak honosítását illeti, arra ugye van szabály, de azokra, akik itt játszanak már régebb óta, ez nem vonatkozik. Fiatal kínai van a franciáknál, a törököknél, a lengyeleknél, s félő, hogy a jövőben majd ők játsszák a főszerepet az Eb-ken. Nem lehet azonban csak erre fogni a gondokat az asztaliteniszben, hiszen az egész sportág krízisben van, nemcsak nálunk, hanem a többi európai országban is. Bárhol rendeznének most kontinensbajnokságot, kivéve Németországot és Franciaországot, mindenhol kevés néző lenne. Ostravában amikor a csehek játszottak, akkor összejött 800 néző, de amikor nem állt asztalnál a vendéglátó ország játékosa, akkor a többi játékoson, edzőn és útvezetőn kívül senki sem volt a teremben. A férfiaknál a világ élvonalához tartozó európai játékosok, mint Timo Boll és Vlagyimir Szamszonov sem vonzották a nézőket.
• Lehet ezen változtatni?
– Biztos, hogy voltak és vannak is próbálkozások az európai asztalitenisz-vezetők részéről, én azonban ezen a téren nagyon szkeptikus vagyok. Nem tudom, mit kellene kitalálni, vagy minek kellene történnie, hogy az emberek megszeressék az asztaliteniszt, s utána 2000–3000 néző legyen jelen a mérkőzéseken.
A honosítás szabályai A honosítási szabály szerint a felnőtt és az ifjúsági világbajnokságokon, a férfi, a női és a csapat Világkupákon egy versenyző egyáltalán nem képviselheti új hazája színeit, amennyiben elmúlt 21 éves, tehát az állampolgárság váltása nem ad lehetőséget arra, hogy valaki új szövetsége színeiben világversenyen indulhasson. Kivételt képeznek a fiatal versenyzők (15 év alatt, 15–18 év között, 18–21 év között), akiknek életkortól függően 3, 5, illetve 7 évet kell várniuk arra, hogy új hazájukat képviselhessék. Azok a játékosok, akik az eddig érvényben lévő szabályok szerint szereztek játékjogosultságot, természetesen megtarthatják játékjogukat, de csak azok, akik már szerepeltek új hazájuk színeiben világversenyen. |
