A Szerbiai Képviselőház több mint hárommillió eurós tartozása a Szerbiai Rádió és Televízió irányába az elmúlt napokban ismét a figyelem középpontjába állította az országos közszolgálati adót. Több politikai párt képviselője is kijelentette, hogy az SZRTV nem teljesíti a közszolgálatiság feltételeit, Čedomir Jovanović, az LDP elnöke pedig egyenesen a szerb kormány szócsövének nevezte. A pártok szerint az SZRTV-nek, mint közszolgálati adónak, kötelessége lenne közvetíteni a köztársasági képviselőház üléseit. Prof. dr. Dubravka Valić Nedeljković , az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Zsurnalisztika Tanszékének vezetője, a vajdasági médiastratégián dolgozó munkacsoport tagja szintén megkérdőjelezi az SZRTV közszolgálatiságát. A médiaszakértő a témával kapcsolatban a következőket nyilatkozta lapunknak:
– Ha megnézzük a műsorszórási törvény azon szakaszait, amelyek a közszolgálatiság feltételeit részletezik, akkor el kell ismernünk, hogy az SZRTV ezek alapján megfelel a közszolgálatiság feltételeinek. Ugyanakkor bizonyos műsorok egyszerűen nem méltóak egy közszolgálati adóhoz, egyes adások egyenesen a giccsel határosak. Az SZRTV egyik legnagyobb problémája a változatosság hiánya. Egy közszolgálati adó műsorainak a társadalom több rétegének az érdeklődését is ki kellene elégítenie, tekintettel többek között az életkorra és az ízlésre. Az SZRTV-n nincsenek igazi gyermekműsorok, nincsenek kulturális, művészetekkel foglalkozó programok. A fiatalokra szintén nem gondolnak eleget. Bár vannak zenés műsorok, sorozatok, különféle filmek, szerintem szükség lenne olyan adásra is, amely az ifjúság életével, problémáival, érdeklődési körével foglalkozik. Az időseket is elhanyagolják. Egyetlen műsor sem készül a nyugdíjas korosztály számára, pedig nem lenne szabad megfeledkezni arról, hogy a szerb társadalom a legelöregedettebb társadalmak egyike Európában. Ennek ellenére mégsem dolgozzák fel az időseket érintő problémákat. Az is fontos, hogy egy közszolgálati adónak sok saját gyártású műsora legyen, és ez szintén nem jellemző az SZRTV-re.
Gyakran úgy tűnik, hogy az SZRTV inkább kereskedelmi adó, mintsem közszolgálati...
– Ebben igaza van. Egy ezzel kapcsolatos tanulmány rámutatott, hogy az SZRTV versenyzik a kereskedelmi adókkal. És ez nem a reklámok miatt van, hiszen az SZRTV betartja a törvényben meghatározott reklámidőt. Inkább a műsorok jellege miatt hasonlít gyakran egy kereskedelmi csatornára.
Ön szerint a szerb közszolgálati adónak kötelessége lenne közvetíteni a köztársasági parlament üléseit?
– Szerintem sokkal jobb megoldás lenne, ha egy külön tévécsatorna foglalkozna a parlamenttel. Arra valóban szükség van, hogy a közvélemény értesüljön a képviselőház munkájáról. Számos országban külön tévécsatornát alapítottak ebből a célból. Ezek az adók nemcsak az üléseket közvetítik, hanem az érdekesebb bizottsági üléseket, bemutatják a parlamenti képviselőket, feldolgozzák azokat a témákat, amelyekről a képviselőházban beszélnek. Módom volt megismerkedni Németország parlamenti csatornájának a munkájával, és el kell mondanom, hogy egy nagyon komoly adóról van szó. Egy ilyenre mindenféleképpen szükség lenne Szerbiában is. Remélem, hogy 2012 után, ha valóban sikerül áttérni a digitális sugárzásra, itt is sikerül létrehozni egy parlamenti csatornát. Talán az lenne a legtanácsosabb, ha ez a csatorna az SZRTV-hez tartozna, vagy esetleg a parlamenté lenne. Pillanatnyilag mind a két felet megértem: a közvéleménynek valóban értesülnie kell az ülések folyásáról, az SZRTV viszont nem módosíthatja állandóan a műsorát a parlament miatt.
A napokban elhangzottak olyan vádak is, hogy az SZRTV nem közszolgálati adó, hanem a kormány tájékoztatási eszköze. Az országban uralkodó gazdasági és politikai helyzet függvényében lehet egyáltalán független a közszolgálati adó?
– Úgy vélem, hogy egy közszolgálati adónak muszáj függetlennek lennie. A kereskedelmi adóknak sokkal nehezebb megőrizniük pártatlanságukat. Az SZRTV költségvetését csak kis arányban tölti fel reklámokból, és sokkal nagyobb arányban a tévéelőfizetésből. Ennek függvényében sokkal könnyebb távol tartania magától a gazdasági és politikai nagyhatalmak befolyásolási szándékát. Arra már nem tudok válaszolni, hogy az SZRTV milyen mértékben független, hiszen nem én ülök a vezérigazgató székében.
Az SZRTV-vel kapcsolatban a másik nagy kérdőjel az előfizetés intézményéhez kapcsolódik. A tévéelőfizetés egyesek szerint törvény- és alkotmányellenes. Mi az Ön véleménye erről?
– Szerintem teljes mértékben igazolt a tévéelőfizetés intézménye. Az emberek sajnos nem fogják fel, hogy valójában nem a műsorokért fizetnek, hanem a teljes körű tájékozódásra való jogért. A független tájékoztatásért kell fizetni. A közszolgálati adónak többek között azért van szüksége az előfizetésre, hogy egy napon ne kelljen neki mindent megtennie azért, hogy át tudja utalni a fizetéseket. Csakis így kerülhető el, hogy valaki zsarolással tartsa a kezében a közszolgálati adót. A polgároknak be kell látniuk, hogy a tévéelőfizetés az ő érdeküket szolgálja. Nem szabad az SZRTV programsémájának minőségére hivatkozva megtagadni a szóban forgó díj fizetését.
A tévéelőfizetés ellenzői általában az alkotmány 51. szakaszára hivatkoznak, amelynek értelmében minden szerbiai polgárnak joga van a valósághű, teljes és időbeni tájékozódásra a közérdekű témákat illetően...
– Ez egy téves érvelés. Igen, az alkotmány értelmében mindenkinek joga van a tájékozódásra. Ugyanakkor a polgároknak pontosan ezt a jogot kell valamilyen módon támogatniuk. A közszolgálati adó közjó. Az EBESZ és az Európa Tanács már 2002-ben közölte, hogy a tranzíciós országokban nem lehet elkerülni a tévéelőfizetés intézményét. Ez még mindig demokratikusabb megoldás, mintha az állami költségvetésből pénzelnék az SZRTV-t.
