Öt évvel ezelőtt még nem is létezett a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, mára már 253-an szereztek itt diplomát, az oktatásfejlesztési stratégia egyik elképzelése szerint pedig Pedagógiai Karrá alakulva már a kétszakos tanárképzés is megvalósítható lenne ebben a fiatal intézményben. Arról, hogy mi minden változott és mi minden várható, dr. Káich Katalin dékánasszonnyel beszélgettünk.
A Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar 2006. október 16-án kezdte meg a működését. Idén októberben a tanítóképzősök ötödik, az óvóképzősök harmadik elsős generációját fogadták. A kezdetekhez viszonyítva most hol tart az intézmény?
– A kar eddig 253 diplomát osztott ki. Ennek mintegy fele olyanok kezébe került, akik továbbképezték magukat, mert nem volt meg az egyetemi szintű oklevelük, csak a főiskolai. A mesterképzést 2007-ben kezdtük, ekkor 14, 2008-ban 25, 2009-ben 13 és 2010-ben pedig 39 hallgató iratkozott be, és eddig 16-an szereztek mesterdiplomát.
2006-ban 13 foglalkoztatottal kezdtünk, ma 39-en vagyunk. Minden tantárgyat lefedtünk. Vendégtanárokat alkalmazunk a szociológia, filozófia és pszichológia tantárgyakra, azzal, hogy a karnak van tanársegédje pszichológiából. A felszereltséget illetően: van számítógépes termünk, minden tanteremben van interaktív tábla, s kialakíthattunk egy zenetermet is. A könyvtárunk induláskor 1500 könyvből állt, jelenleg 16 ezer könyvünk van. Vásároltunk, de sokat kaptunk is. Ahogyan például két zongorát is kaptunk.
Jó lenne folytatni az épület, a Sárgaház adaptációját. Az előző városvezetés idején folyamatos volt a felújítás, most viszont nem folytatták a munkálatokat. Így egyelőre elég tantermünk van, de a tanári kabinetek hiányoznak, ezekre viszont nagyon nagy szükség lenne a konzultációs órák megtartása céljából. A tartományi titkárság támogatta a tető javítását, és most van folyamatban a már beépített ablakok pénzelésére vonatkozó városi döntés.
Változtak-e a beiratkozási feltételek?
– Nem, viszont az idei felvételi vizsgán nyújtott teljesítmény, sajnos, igen gyenge volt. A felvételi képességvizsgából (zenei és beszédkészség felmérése, pszichikai-fizikai alkalmasság) és felvételi vizsgából áll (magyar irodalom és nyelvtan, valamint műveltségteszt, amelyben az általános tájékozottságot is bizonyítani kell), és azt kell mondanom, hogy idén megtörtént: azért nem tudtunk felvenni megfelelő számú hallgatót, mert nem sikerült teljesíteniük a felvételi vizsga elvárásait. A 71 jelentkezőből mindössze 49-et tudtunk felvenni: a tanítói szakra a 35 helyett 32-t, az óvópedagógusi szakra pedig a 20 helyett csupán 17-et. A felvételi lehetséges száz pontjából minimum 51-et kell elérni. Kevesebb pontszámmal senkit sem veszünk fel. A maximális pont 2009-ben 93 volt, idén mindössze 78, az átlagos pontszám pedig 65. Az a tapasztalat, hogy a műveltségtesztnél legtöbbször azokra a kérdésekre nem tudnak válaszolni a jelentkezők, amelyek az általános tájékozottságra vonatkoznak, márpedig egy olyan embernél, aki tanítani, művelni, nevelni akar, ez megengedhetetlen. Hogy a hozott tudásban is hiányosságok vannak, azzal például a legutóbbi történelemvizsgán szembesültem. Vannak, akik nem tudták, mi a különbség az uralom és az uradalom között, de a nácizmust, a fasizmust és a kommunizmust sem tudták definiálni, holott ezek nem idejétmúlt terminusok. Itt kell megemlítenem, s ez jelzésértékű, hogy például a nemzetközi tudományos konferenciáinkra nem jöttek/jönnek el a gyakorló pedagógusok, holott a legújabb módszertani ismeretek elsajátítása nélkül ma már nem lehet eredményesen oktatni.
A képességvizsgánál van a legkevesebb probléma, kevés azoknak a száma, akik nem kapnak lehetőséget a felvételi vizsgára. Ha egy hallgató például kitűnő eredménnyel jön, de mondjuk éneklésből nem a legjobb a teljesítménye, megengedjük azt, hogy megkísérelje letenni a felvételi vizsgát, ha úgy tűnik, hogy az éneklésbeli képességei javíthatóak lesznek az egyetemi tanulmányok során. Azok nem kapnak lehetőséget a felvételi vizsgára, akik esetleg pszichikailag nem felelnek meg vagy például kiküszöbölhetetlen beszédhibával rendelkeznek, hiszen a beszéd a tanítás egyik alapeszköze.
Aki komolyan vette azt, hogy a karra szeretne beiratkozni, annak előkészítőt szerveztünk, a honlapon pedig az előző évek tesztanyagán gyakorolhatott, ami mintegy 300 feladat megoldását tette lehetővé.
A beiratkozás nem egyenlő a diplomával…
– A Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon a megalakulás óta a bolognai rendszer működik. Kötelező az óralátogatás és az órákon való aktív részvétel. Vannak úgynevezett feltétel-tantárgyak: aki például az első éven megbukik helyesírásból – függetlenül a többi eredménytől –, nem iratkozhat be a második évfolyamra. Ugyanígy a harmadik éven a módszertani tantárgyak elméleti elsajátítása nélkül a hallgató nem iratkozhat be a negyedik évre, hiszen ott már a megszerzett módszertani tudásra épül a gyakorlat. Ezek nélkül nem lehet tanítónak lenni!
Vannak-e adataik a hallgatóik elhelyezkedési arányairól?
– Figyelemmel kísérjük diplomás hallgatóink elhelyezkedését. Tudomásunk szerint eddig 75 százalékuk jutott álláshoz. Nem végez mindenki tanítói munkát, vannak olyanok is, akik a felső osztályokban tanítanak. Az elhelyezkedési lehetőségeken azzal is szeretnénk még javítani, hogy például a tervezett oktatási programunkban a hitoktatásra és a polgári nevelésre irányuló pótdiplomás képzés is szerepel. A kidolgozott programokat idén továbbítjuk az Újvidéki Egyetem szenátusának.
Az oktatásfejlesztési stratégiában szerepel, hogy a kar Pegadógiai Karrá alakuljon. A kétszakos tanárképzés – amely szintén segíthet az elhelyezkedésben – kapcsolódik ehhez?
– Igen. A tanítóképző kidolgozta a modellt, amivel realizálható lenne a kétszakos tanárképzés. Az erre vonatkozó tervezetet benyújtottuk az Újvidéki Egyetemnek és a Tartományi Oktatásügyi Titkárságnak is. A kétszakos tanárképzés tantárgyai között elképzelhetők a képességek oktatásához kapcsolódó tantárgyak: zeneművészet, képzőművészet, testnevelés oktatása, de a természet- és társadalomtudományok viszonylatában az Újvidéki Egyetem karainak együttműködése biztosíthatja csak a kétszakos oktatás kivitelezését, amihez esetünkben az ott oktató tanárok magyar nyelvismerete elengedhetetlen. Azt viszont szeretnénk kihangsúlyozni, hogy az anyanyelv és az idegen nyelv oktatása kizárólag a Bölcsészettudományi Kar megfelelő tanszékeinek hatáskörébe tartozhat.
