A múlt héten Strasbourgban lezajlott az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének őszi ülésszaka. Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági képviselője a Szerbiai Képviselőház küldöttségével már több éve részt vesz az ET Parlamenti Közgyűlésének ülésein. Az idén az ülésszak egybeesett a gyermekhéttel, ezért a bemutatott jelentések legtöbbje a gyermekeket érintő témákkal foglalkozott. Kovács Elvira röviden beszámolt lapunknak az ET plenáris üléséről.
– Az ET Parlamenti Közgyűlése ezúttal elsősorban a gyerekekkel, illetve a gyermekek jogaival foglalkozott. Ennek keretében a terhességmegszakításról folytattak komoly és hosszú vitát a képviselők. A kereszténydemokraták még mindig ellenzik a terhességmegszakítást, és szerintük a nők nem dönthetnek önállóan a testükről. Koszovó kérdése ezúttal nem került megvitatásra a plenáris ülésen, csupán az egyik bizottság dolgozta fel ezt a témát. Mivel én főleg a szociális kérdésekkel foglalkozom, ezért az intézményekben történő gyermekzaklatáshoz és a betegséggel, illetve fogyatékkal élő gyermekek oktatáshoz való jogához kapcsolódó jelentések kapcsán szólaltam fel.
A gyermekzaklatás még az Európai Unió egyes tagországaiban is tabutémának számít. Hogyan állnak ehhez a témához Szerbiában, létezik-e intézményesített küzdelem a gyermekek zaklatásának, bántalmazásának különböző módozatai ellen?
– Érdemes letisztázni, hogy a gyermekek zaklatása alatt nemcsak a szexuális zaklatást értjük, hanem a gyermekek megalázását, megfélemlítését, fenyegetését, fizikai bántalmazását, elhanyagolását is. Az ülésen az intézményekben történő zaklatásokkal foglalkoztunk. Szeretném leszögezni, hogy ez a probléma nem kizárólag a katolikus egyházat érinti. A plenáris ülésen bemutatott jelentés sajnos nagyon egyoldalú volt, és az derült ki belőle, hogy csak a katolikus egyházra jellemző a gyermekek zaklatása. Ami Szerbiát illeti, a köztársasági képviselőháznak van egy gyermekjogokkal foglalkozó munkacsoportja, ennek én is tagja vagyok. A munkacsoport szorosan együttműködik az UNICEF-fel. Arra sikerült rájönnünk, hogy országunkban a számok alapján ritka jelenségnek számít a gyermekzaklatás, ugyanakkor a valóságban sajnos mégis gyakrabban fordul elő. Az áldozatok hallgatnak az őket ért bántalmazásról, sőt a szerbiai intézményekben mintha soha nem is fordulna elő. Szerbiában a gyermekzaklatás a családokra korlátozódik. Az elmúlt évek kimutatásai szerint az országban évente 6 ezer és 10 ezer bejelentés érkezik a gyermekek valamilyen bántalmazásáról. Egy olyan problémáról beszélünk, amely minden társadalmi réteget érint. Az áldozatok gyakran nem is tudják, hogy kihez forduljanak segítségért. Emiatt erős és sikeres együttműködésre van szükség a különböző állami szerveken, intézményeken belül. A szociális és egészségügyi központoknak, az iskoláknak, a rendőrségnek és az igazságszolgáltatásnak közösen kell fellépniük, hogy a gyermekek számára biztonságos környezetet tudjanak biztosítani.
Mennyire tér el egymástól a fogyatékkal vagy betegséggel élő gyermekek helyzete az Európai Unió országaiban és Szerbiában?
– Ezen a téren még az unióban is sok a tennivaló. Számomra szinte hihetetlen volt, hogy az EU egyes tagállamaiban milyen rossz a fogyatékkal élő vagy beteg gyermekek helyzete. Többek között Németországban vagy Ausztriában is problémák jellemzik ezt a területet. A szülők szégyellik gyermekeiket, ezért sehol sem jelentik be őket. Mintha nem is léteznének. Hétéves koruk után már kötelesek valamilyen iskolába íratni őket, de sok esetben ezt is megkerülik, és magántanárt fogadnak a beteg vagy fogyatékkal élő gyermek mellé. A társadalomba egyáltalán nem integrálják ezeket a gyerekeket. Ezek nagyon szomorú tények. Ami Szerbiát illeti, ha lassan is, de végre elkezdtünk fejlődni ezen a téren. Példának okáért megemlíteném, hogy Nagybecskereken a helyi Kommunikációs Iroda közbenjárása nyomán sikerült pénzt szerezni az egyik általános iskolának, hogy liftet építsenek a mozgássérült gyermekek számára.
Miért fontos, hogy hozzászól az üléseken bemutatott jelentésekhez?
– Az ET Parlamenti Közgyűlésein részvevő szerbiai delegáció a szerb parlament egyik legfontosabb küldöttsége. Főleg a még nem EU tagállamok számára fontos az üléseken való részvétel, hiszen így hallathatjuk a hangunkat. A felszólalások és a módosítási indítványok arra jók, hogy a különböző jelentéseket jobbá tegyük, hogy hassunk rájuk. Ezeknek a felszólalásoknak és módosítási indítványoknak nyoma van, tudják, hogy vagyunk, és hogy teszünk valamit. Másrészt nagyon fontos bebizonyítanunk, hogy a szerbiai képviselők nemcsak Koszovó kérdésével foglalkoznak, hanem más területeken is otthon vannak, és szeretnének közreműködni ezeken a területeken.
Az ET Parlamenti Közgyűlésén elfogadott jelentéseknek a gyakorlatban is van valamilyen súlya?
– Igen, ez természetes. A jelentéseket kétharmados többséggel fogadja el az ET Parlamenti Közgyűlése. Az elfogadott jelentések kapcsán összeállított magyarázat a Miniszterek Tanácsa elé kerül. A Miniszterek Tanácsa végrehajtó szervként elrendeli, hogy az ET 47 tagállamában alkalmazzák az elfogadott tételeket. A tagállamok kormányait kötelezik, hogy alkalmazzák az ET által elfogadott jelentésekbe foglalt dolgokat. Ezért rendkívül nagy a súlya az ET plenáris ülésein elfogadott jelentéseknek.
