Győzelem? Félgyőzelem? Döntetlen?
Ha az ember mindkét érintett fél nyilatkozatát elolvassa a Magyar Nemzeti Tanács kontra zentai önkormányzat ügyben, kissé elbizonytalanodik, kinek a szempontjából hogyan is értékelje és értelmezze a legújabb fejleményt, azaz a frissen meghozott bírósági döntést.
Merthogy „a zentai önkormányzat határozataiban az a közös, hogy megsértették és figyelmen kívül hagyták az MNT javaslattételi jogát az iskolaszéki tagokra vonatkozólag”, mondta Korhecz Tamás, a nemzeti tanács elnöke, ezért a Közigazgatási Bírósághoz fordultak, amely döntésével semmisnek nyilvánította a zentai önkormányzat vonatkozó határozatait, és újak meghozatalára kötelezte őket. Innen nézve tehát: tiszta sor, a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló új törvény új hatáskörökkel ruházta fel ezeket a testületeket, de a jogszabályt nem tartották tiszteletben, ezért most az igazságszolgáltatás pontot tett az ügy végére. Egyértelmű MNT-győzelem, téma lezárva.
Csakhogy „a bíróság nem arról döntött, hogy el kellett volna-e fogadnunk az MNT javaslatát, vagy sem, hanem formális okokra hivatkozva semmisítette meg a határozatokat, mert azoknak nem volt indoklása”, állítja Sirková Anikó, Zenta polgármester asszonya, aki sajtótájékoztatóján még azt is hozzáfűzte: „a bíróság a közigazgatási törvényre hivatkozva hozta meg döntését”. Innen nézve tehát szó sincs semmilyen győzelemről vagy vereségről, egy aprócska, eljárásbeli hiba történt csupán, amit ki kell javítani, aztán minden mehet tovább a maga útján.
A – nem is olyan mellékes – jogi csűrés-csavarást emberi nyelvre talán a következőképpen lehetne lefordítani: a Magyar Nemzeti Tanács formai és lényegi okokra hivatkozva támadta meg a zentai önkormányzat határozatait. A bíróság most döntött, és azt mondta: igen, formai szempontból a zentai önkormányzat valóban törvénytelenül járt el, ezért határozatai semmisnek tekintendők. Sajnálatos módon azonban nem foglalt állást a lényegi kérdéssel, az MNT véleményezési jogával kapcsolatban. Ezért maradt befejezetlen ez a történet, ezért hagy rossz szájízt maga után, akár azt is mondhatnánk, ettől „tipikusan balkáni”. Ha mindenképpen győztest és vesztest kellene hirdetni, szubjektív megközelítés alapján én a harmadik felet, magát a bíróságot hirdetném ki vesztesnek, amely azzal, hogy semmilyen módon nem foglalt állást, tulajdonképpen illetéktelennek nyilvánította önmagát saját törvényei értelmezésében.
Ettől függetlenül nem tanulságok és nem következmények nélküli ez a történet. Mert akárhogyan is szól maga a bírósági indoklás, lényegét tekintve a nemzeti tanácsnak adott igazat az önkormányzattal szemben. És ezzel precedenst teremtett. Még akkor is, ha ez nálunk nem a hivatalos jogalkalmazás része. A tanulság tehát maga a precedens.
A következmény most elsősorban a zentai önkormányzat további lépéseitől függ. Sakknyelven szólva: most ők vannak lépésen. A polgármester asszony első nyilatkozatában kitérő választ adott erre – a további lépésekre – vonatkozóan. De nem kétséges, hogy ha a zentai önkormányzat jogértelmezői továbbra is megmaradnak eddigi álláspontjuk mellett, és továbbra sem tartják tiszteletben az MNT javaslattételi jogát, akkor a nemzeti tanács is újból felveszi a kesztyűt, és akkor tovább folytatódik ez az ügy – a bíróságon. Ha viszont így lesz, akkor félő, hogy egy dologban teljesen egyértelműen az MNT elnökének lesz igaza: „ennek a tanulók, a tanárok és az iskolák vezetősége látja a kárát”.
