„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe: Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela. Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait. Az Isten ő közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor. Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela.” Zsolt 46, 1–8
Urunk kegyelméből ismét elérkeztünk egy új iskolai év kezdetéhez. Van az emberben ilyenkor szorongás, bizonytalanság, aggodalom, de öröm is, hiszen újból megkezdhettük a tanévet rendes körülmények között, úgy, ahogyan azt megszokhattuk, és ahogyan annak lennie kell.
Az idézett zsoltárt egy olyan ember mondta el imádságként, aki tudott csendben lenni. Egy olyan ember, aki az Úr előtt való csendességében megismeri, hogy valójában ki is az élő Isten, majd bizonyságot tesz Róla.
Az idei tanév elején a Mindenható Istenünk ugyanezt kéri tőlünk is. Tudjunk elcsendesedni ebben az iskolai évben is, amikor csak lehet, hogy meglássuk és megtapasztaljuk, hogy kicsoda az Isten. Bár a vakációból sohasem elég, ennek ellenére elmondhatjuk, hogy egy viszonylag hosszú szünet után lehetünk újra együtt. Egy olyan szünet után, amikor vegyes érzésekkel kezdtük el az új tanévet. Igaz, hogy a mögöttünk levő tanév a megszokott keretek között múlt el, bár egy nagyon nehéz időszakon vagyunk túl. Talán csak álmainkban fordult elő, hogy majd egyszer bezárják az iskolát, nem találkozhatnak a barátok, az osztálytársak, a kollégák. Az első időszakban talán úgy éreztük, semmi gond, azután a hetek elteltével éreztük, hogy ez így nincs jól. Volt időnk átértékelni, mi is az, ami valójában fontos, mi az, aminek fontosnak kell lennie, ami igazán értékes az ember életében, amiért érdemes élni, küzdeni és kitartani. Volt időnk átgondolni, mennyire fontos egy-egy kapcsolat, mennyire fontos az, hogy legyenek biztos pontok az életünkben, amelyeket nem tudnak elvenni tőlünk, amelyeket nem lehet „bezárni”. Valamennyi diák fejében már megfordult a gondolat – ez alól mi felnőttek sem voltunk kivételek, amikor még iskolába jártunk –, hogy mi lenne akkor, ha egyszer bezárnák az iskolát. Arra viszont senki nem gondolt, hogy még a templomot is bezárhatják, és nem tarthatunk ezen a helyen istentiszteleteket. Ez is előfordult, de hála Istennek, nem tartott sokáig, és újból vissztérhettünk a templom falai közé. Azt gondolom, hogy figyelembe véve a közelmúlt szomorú eseményeit, ma többszörösen is hála van mindannyiunk szívében azért, hogy szeptember elején ismét megindulhatott a tanítás és hangos gyermekzsivaj töltötte be az iskoláinkat.
Ezzel szemben most arra figyelmezet bennünket Isten igéje, hogy: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” Miért fontos a csend az ember életében ahhoz, hogy megismerjük Istent? Azért, hogy meghalljuk Isten hangját. Valaki jogosan tehetné fel most a kérdést: honnan tudom, hogy mikor szól Isten? Honnan ismerem fel, hogy amit hallok, azt Isten mondja? A gyermek is felismeri az édesanyja hangját sok ember között is. Mert sokat vannak együtt, nagyon jól ismerik egymást. Minél több időt töltünk Istennel, minél többször vagyunk csendben Istennel, annál inkább fel fogjuk ismerni, amit Isten személyesen nekünk akar mondani.
Nézzük meg, Isten mit akar mondani nekünk a 2022/23-as tanév elején! A következőt akarja ebben a tanévben különösen a szívünkre helyezni: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, igen bizonyos segítség a nyomorúságban.” (Zsolt 46, 2) Miután a zsoltáros ezt leírja, így folytatja: „Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe: Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától.” (Zsolt 46, 3–4) Vagyis amikor emberileg teljesen tehetetlenek vagyunk, és olyan dolgok történnek körülöttünk, amelyekkel semmit nem tudunk tenni, és senki nem tud rajtunk segíteni, Isten akkor is ott van velünk. Amikor a talaj kicsúszik a lábunk alól, Isten akkor is biztos segítség.
Nem tudjuk, mi fog történni velünk ebben a tanévben, de már az elején azt ígéri Isten: tudjátok meg, hogy bármi is történjen, Ő akkor is biztos segítség lesz mindannyiunk számára! Isten oltalom, ahova menekülni lehet, ahol megtaláljuk azt, amire tényleg szükségünk van, ha biztonságot keresünk. Isten erő, amikor az ember készül egy-egy megmérettetésre, vizsgára, felmérőre, felelésre, amikor úgy érzi, nem tud tovább menni, vagy meg kell küzdeni egy problémával.
Nem tudom, van-e bennünk most szorongás, félelem, aggódás a tanév elején. Sok minden van, amire nézve azt mondhatjuk, hogy egy kicsit aggódunk, de hadd legyen a mai igénk támasz és útmutatás félelmeinkben! Bármi is történjen velünk, ne felejtsük el, hogy mindig van egy bizonyos személy, akire lehet építeni, akiről ezt mondja a zsoltáros: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, igen bizonyos segítség a nyomorúságban.” (Zsolt 46, 2) Ámen.
(A szerző református esperes-lelkipásztor Bácsfeketehegyen.)
