Ha átlapozzuk egy átlagos vajdasági vagy szerbiai család fényképalbumát, biztosan szemünkbe ötlenek olyan felvételek, amelyeken kisgyerekek láthatók hiányos öltözékben, vagy éppen meztelenül. Csemeték a fürdőkádban, nyári hőségben medence mellett pancsoló apróságok, és az sem egyedi eset, ha a ruhátlan gyermek a képeken testkontaktusban látható valamelyik felnőtt családtagjával. Ártatlan életpillanatok. Az Amerikai Egyesült Államokban élő, szerbiai származású Nastić családnak pont ez a természetes ártatlanság vált végzetessé.
Kalifornia állam gyermekvédelemmel megbízott ügynöksége pedofília gyanúja miatt vette el fél évvel ezelőtt Vuk és Verica Nastić nyolcéves kisfiát, Damjant és ötéves kislányát, Nastasiját. Az ügynökség az édesapa számítógépén talált fényképekre hivatkozott, amelyeken a gyermekek meztelenül láthatók a fürdőkádban. A fényképekre az a szereléssel foglalkozó vállalat hívta fel az ügynökség figyelmét, ahol Vuk a számítógépét javíttatta. Az üggyel megbízott kaliforniai bíróság múlt héten átmenetileg két különböző családnál helyezte el a gyermekeket. Mindkét család mexikói származású. A bíróság úgy véli, hogy Damjan befolyásolná kishúga vallomását, ezért látták szükségesnek elválasztani egymástól a gyermekeket. Ugyanezen a tárgyaláson a bíró megszüntette az édesanya látogatási (láthatási) jogát. Verica az utóbbi fél évben hetente egyszer egy órára találkozhatott gyerekeivel, de a bíróság úgy véli, hogy ez nem indokolt, mert szerintük az anyának tudnia kellett arról, hogy Vuk szexuálisan zaklatta Damjant és Nastasiját. Vuk ellen pedofília vádjával indult eljárás, Vericát pedig szülői gondatlansággal terhelik.
A szülők kérték a bíróságot, hogy a gyerekeket a szerbséghez közelebb álló nemzetiségű családoknál helyezzék el és listába foglalták az általuk megfelelőnek tartott szerb és görög családokat. A bíróság nem adott helyet kérésüknek. A következő tárgyalást január 26-ai dátummal tűzték ki.
Szerbia nagykövetsége múlt héten tárgyalt az ügyben az illetékesekkel.
– Küzdünk azért, hogy Damjant és Nastasiját szerb családoknál helyezzék el. Követeljük, hogy a gyerekek látogathassák a pravoszláv templomot és hogy pravoszláv szerzetessel találkozhassanak. Ezt mindeddig megtiltotta a bíróság, mint ahogyan azt is, hogy a gyerekek szerbiai pszichológussal beszélgethessenek. A gyerekek jogait többször is megsértették – nyilatkozta a nagykövetség egyik munkatársa.
A Nastić házaspár ügyében három szerbiai pszichológus: Zoran Milivojević, Žarko Korać és Žarko Trebješanin is megpróbál közbenjárni. A három szakember levelet küldött az illetékes kaliforniai bíróságnak, amelyben az USA és Szerbia közötti kulturális különbségekre hívják fel a figyelmet. Trebješanin szerint tragikus félreértésről van szó.
– A mi kultúránkban a gyermekekre nem nélküli személyként tekintenek. Szerbiában nem egyedi eset, hogy a szülők együtt fürdenek gyermekeikkel. Az is mindennapi, hogy ezekben a helyzetekben a szülők fényképet készítenek. Szerintem mindannyiunk fényképalbumában vannak képek meztelen gyermekeinkről. Ez bennünk nem ébreszt szexuális izgalmat, hiszen kisgyerekekről van szó. Ezt meg kellene érteniük az amerikaiaknak. Mi sokkal gyakrabban megérintjük egymást, sokkal gyakrabban ölelkezünk, vagy puszilkodunk, mint a nyugati, északi népek – véli Trebješanin.
Dragan Đilas, a Demokrata Párt alelnöke bejelentette, hogy az állam anyagilag is támogatni fogja a Nastić házaspárt, vagyis fedezik jogi képviselőik költségeit. Đilas azt is megerősítette, hogy Boris Tadić szintén kész közbenjárni Nastićék ügyében. Nem hivatalos információk szerint az USA Külügyminisztériuma nem díjazza, hogy az ügy lassan diplomáciai kérdéssé fajul. Saša Janković köztársasági ombudsman szerint veszélyes a család hozzátartozóira hagyatkozva következtetéseket levonni az ügy kapcsán.
A pedofília az egyik legszörnyűbb bűncselekmény, amellyel kapcsolatban fontos a bűnüldözési és az igazságügyi szervek erélyes fellépése. A világban egyre elképzelhetetlenebb és embertelenebb gaztetteket követnek el, megromlottak a társadalmak. Megértem azt a szülőt, aki ezeregy dolog miatt aggódik gyermeke testi, vagy lelki épségéért. Fontos a politikai korrektség is, de nem szabad átesni a ló túloldalára. Példának okáért, a politikai korrektség értelmében a Piroska és a farkas mesét sem lenne szabad felolvasni gyermekeinknek: két védtelen nő, akiket egy férfi ment meg, nélküle megenné őket a gonosz farkas, aki előzőleg igazi sovinisztához híven megjegyzi Piroskának, hogy nem biztonságos egyedül sétálni az erdőben. Bizonyos országokban a gyerekek állítólag már nem ülhetnek a Télapó ölébe, mert annak még esetleg ferde gondolatai és vágyai támadnának. Arról is olvastam, hogy egyes nyugat-európai országokban a nevelőnők az óvodákban nem hajlandók segíteni a tisztálkodásban annak a gyereknek, aki bepisilt, vagy bekakált, mert nem akarják megérinteni a gyerkőcöket nemi szervük tájékán. Németországban egy édesapát azért jelentett fel a szomszédasszonya, mert a férfi a kerti medencében mosta le kislánya kakis popsiját. A nő azzal a bejelentéssel hívta a rendőrséget, hogy szomszéda fogdossa a kislányát. Ebben az esetben a németországi bűnüldözési szervek belátták, hogy valóban nem lehet úgy megtisztítani egy gyermeket, hogy közben ne érjünk hozzá.
Akármennyire romlott is a világ, nem lenne szabad nekünk magunknak tovább rombolni az ártatlanságot. A hanyatlás utolsó állomása éppen az ártatlanság, az ebbe, és az emberi tisztaságba vetett hit elvesztése. Még ha az USA a határtalan lehetőségek országa is, túlzásnak érzem egy család szétrombolását olyan bizonyítékokra hivatkozva, amelyek miatt Szerbia szinte minden családapáját vagy családanyáját be lehetne börtönözni.
