Dr. Papp Lajos világhírű szívsebész a közelmúltban Magyarkanizsán járt. Avele való találkozás iránt óriási érdeklődés nyilvánult meg a
magyarkanizsaiak részéről. A professzor egyebek között arról beszélt, ha a lelkünk beteg, ez legyöngíti testünket, immunrendszerünket a lelki
folyamatok is befolyásolják. Ezért fontos, hogyan viszonyulunk egymáshoz,Istenhez, a természethez.
Az életnek kell a középpontban lennie, ezért lényeges feladat a befogadás és a szeretet,embernek maradni e nehéz körülmények között is a világban. Az előadás után alkalmunk volt elbeszélgetni dr. Papp Lajossal.
Nagyon megragadott az a gondolata, hogy használjuk a józan eszünket. Egy olyan korban élünk, amikor az információk, a kutatási eredmények, a sokszor egymásnak homlokegyenest ellentmondó tanácsok elárasztanak bennünket...
– Én egy másik képpel segíteném az embereket abban, hogyan is alakul
a modern világban a tudás: amíg fenn vagyunk a felszínen, addig mindent
látunk a horizonton, belátjuk a rónaságot, a hegyeket. Elkezdünk tanulni,
ez a tanulás kutatást jelent, lemegyünk a mélybe a tudásért. Minél
mélyebb a kút, annál kevesebbet látunk a horizontból. S hogyha a
kútásás közben még egy tárnát is nyitunk, akkor elveszítjük a horizontnak
nem csak a gyönyörűségét, hanem a kontrollját is. Tehát az ismereteknek,
még a legkomolyabb természettudományos ismereteknek is a gyakorlat
próbáját mindig ki kell állniuk. És nem szabad elveszni hagyni az emberi
bölcsességnek a sok ezer, tízezer éves, tapasztalattal rögzült tudását.
Mivel az erkölcs sajnos romba dőlt, ezért a tudományos ismeretek is
sokszor megkérdőjelezhetőek. Ezért szerettem volna olyan tanácsokat adni a
magyarkanizsaiaknak, amelyek mindenki számára érthetőek, könnyen
beláthatóak, és abban segítik őket, ne engedjék, hogy még jobban
megbutítsák őket, és pénzért vegyék meg a betegséget. Az egészségünk
itt van, a természetben található. Hippokratész azt mondta, hogy a betegség
az, amit megeszünk. Ma az élelmiszereinket kemikáliákkal agyongyötörtük, mesterséges hűtéssel, tartósítással tönkretettük. A Kárpát-medence –
ebben többek között a Délvidék – gyönyörű földterülete az egész világnak
gyógyszertáplálék kincsestára lehet, és lesz is. Ezt kell megértetni az
emberekkel.
Aki a változások mellett dönt, hogyan induljon el az útkeresést illetően?Érdemes íróinkhoz, költőinkhez fordulni, hisz professzor úr is versidézetekkel, támasztotta alá mondanivalóját.
– Nagyon keveset mondtam el abból, amit el kellene mondanom. Azért
kapcsoltattam le a színpadot megvilágító reflektort, mert nekem látnom kell
az emberi szemeket, azt, hogy befogadják, amit elmondok nekik. A tanítóknak
az a feladata, hogy az embereket helyes irányba indítsák el. Másfél óra
alatt nem lehet az embereket megtanítani bizonyos tudományos tételekre, de
irányt lehet adni, hogy a gondolkodásukban mit kövessenek. A mai modern
tudományok elszakadtak az emberektől, elszakadtak a valóságtól. A költőkhöz azért fordulok, mert pár mondatba, néhány versszakba élettörténeteket tudnak sűríteni. A magyar költészet, a magyar líra a világ
legnagyobb filozófusainak a kincsestára, mert ilyen filozófusok, mint a
magyar lírában, sehol nem voltak a világon. Egy-egy ilyen alkalommal csak
néhány gondolatot lehetett átadni, de érdemes állandóan olvasgatni József Attila teljes költészetét, Ady, Vörösmarty, Arany János,Radnóti verseit, és még sorolhatnám... Itt Dsida Jenőt idéztem, ez a fantasztikus ember életének 30 évében bejárta Európát, nyolc világnyelven beszélt, mindenhol a tenyerükön hordozták, mindenhol szerették, és amikor pár évvel a halála előtt hazatért, azt mondta: „Nincs más testvérem, csak magyar, ha bűnös is, ha gyilkos is, akkor is magyar, és nincsen alku, nincsen semmi de.” A legnagyobb tragédia, amit megéltem, az 2004. december 5-e volt, s higgye el, hogy nagyon sokan belehaltunk Magyarországon, mert Trianon egy történelmi tett volt, de az, amit most tettünk 2004. december 5-én, mi, csonka magyarok, az lelki Trianon volt. Ám ez a katarzis kellett ahhoz, hogy sok ,,csonka országba szakadt'' magyar vagy „belső magyar'' rádöbbenjen arra, mi is elveszünk, ha a testvéreinket nem szeretjük. Milyen anya az, aki a gyermekének a segítséget kérő kezét elutasítja?
