Szégyen!
Hihettük, hogy bizonyos helyzetek nem fokozhatók, hogy mélyebbre nem süllyedhet a két fél között a viszony. Ismét tévedtünk.
Abban a városban, ahol a hatalmat gyakorló két fél nap mint nap hangoztatja, hogy mekkora és milyen egyedülálló értékeink vannak, hogy mi vagyunk Európa kapuja, a multi- és az interkulturalizmus jó példája, és hogy Szabadka büszke lehet arra, hogy számos esetben kivételezett, és még sorolhatnám, amiket az Urak szoktak sorolni. Egy ideje azonban már nem lehetünk büszkék, ahogy ebben az esetben sem.
Május 13-án Maglai Jenő, a szabadkai városi képviselő-testület elnöke bemutatta a képviselő-testület új honlapját, amely a www.suboticaonline.rs, www.szabadkaonline.rs címen található meg. Elmondta, a honlap három nyelvű, s azon megtalálhatók az ülések időpontjai, a határozatok, de a polgármesteri hivatalhoz kapcsolódó adatok, helyi közösségek listája és adatai, de a közvállalatok adatai és munkatervei is. Emellett azonban a várost érintő hírek, Szabadka bemutatása, rendezvények, programok is folyamatosan megtalálhatók a honlapon.
Hogy félreértés ne essék, Saša Vučinić, a város polgármestere másnap közleményben aggódva hívta fel a polgárok figyelmét arra, hogy ez a honlap ugyan jól jön a városnak és a polgárok tájékoztatását helyezi előtérbe, mégsem kellene összekeverni a város hivatalos honlapjával, amelyet természetesen épp most újítanak fel, és a www.subotica.rs címen érhető el.
Ez vicc. Gondoltam én akkor. Mégis szentül meg voltam győződve arról, ennek bizony itt még nincs vége. És igazam lett.
Tegnap délután közlemény érkezett szerkesztőségünkbe Maglai Jenő, a képviselő-testület elnökének aláírásával (annak szövegét lapunk hetedik oldalán teljes terjedelmében elolvashatják). Maglai közleményében többek között az áll, megdöbbenve tapasztalták, hogy „egy olyan városban, mint Szabadka, még összetévesztik az önkormányzatot alkotó szervek fogalmait és elnevezéseit”. Hoppá!
Uraim, remélem nem nekem kell felhívnom az Önök mélyen tisztelt figyelmét – mert bizony ezekből a levelekből, ha naivak lennénk, talán még azt a következtetést is levonhatnánk, hogy Önök bizony nem tudják –, hogy itt már régen nem arról van szó, hogy bárki összekeveri a valamit az akármivel.
Igen, kérem. Ebben a városban, vagyis Szabadkán, ami nem ilyen és nem olyan, ahogyan azt maguk szentül hiszik, pillanatnyilag is egy nemzetközi gyermekszínházi fesztivál zajlik, és nemsokára jön majd egy etnofesztivál, majd egy filmfesztivál, jön a holnap, a holnapután. Maguk pedig – még egyszer felhívnám a figyelmüket, ha nem vették volna észre – azzal foglalatoskodnak, hogy egymásnak keresztbe tegyenek, hogy egyikük egyik nap menjen ide vagy oda, a másik nap meg a másikuk, hogy egyikük éppazértis pressközpontot hozzon létre és ott tartson sajtótájékoztatót, a másikuk meg éppazértis amott.
Ha nem okoznának ennyi kárt ennek a városnak, Szabadkának, amelyik ilyen meg olyan és büszke, a maga módján, akkor nevetni is lehetne az Önök által teremtett helyzeten. Ha képtelenek együtt dolgozni, akkor adják fel! Hadd választhassunk újra. Mert mást sem fognak hallani nap mint nap, csak azt, hogy: Szégyen!
