„Létezik egy hely, ahol önmaguk lehetnek”

A héten hatodik alkalommal szervezték meg Óbecsén a Szóval, rímmel, színházzal elnevezésű drámatábort, amelynek szervezője a helyi Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör és a Bóbita Óbecsei Nagycsaládosok Egyesülete. Az idei ötnapos táborban, amely hétfőn vette kezdetét, harmincegy gyermek vesz részt. Velük két csoportban foglalkoznak a foglalkozásvezetők.

– Óbecsén 2019 augusztusában szerveztük meg először a Szóval, rímmel, színházzal elnevezésű drámatábort, amely nagy visszhangra talált községünkben. Azóta minden év nyarán megtartottuk ezt a rendezvényt, ahol színművészek foglalkoznak a táborozókkal. A kisebbekkel Magyar Zsófia, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának a tagja foglalkozik, míg az idősebbeknek Rókus Zoltán színművész adja át az előadóművészettel kapcsolatos tapasztalatait – mondta Ricz Kasziba Beáta, a drámatábor szervezője.

A táborban mindkét csoport egy-egy kis előadást visz színre, amelyet a holnapi, 20 órakor kezdődő gálaműsoron mutatnak be az érdeklődőknek. A kisebbek Örülj, hogy… címmel készítenek performanszot arról, hogy miért is jó lánynak vagy éppen fiúnak születni. 

– Ez az az öt nap, ami kizökkent a megszokott hétköznapokból, ami kirángat a komfortzónából minden gyermeket, amit várhatnak egész évben, ahol kikapcsolódnak és kifáradnak egy időben, ahol új barátokat szerezhetnek, ahol olyan ingereket sajátíthatnak el, melyeket az élet bármely területén felhasználhatnak, bármely életkorban. Lehet, még nem is értenek meg mindent, majd pár év múlva a fejükhöz kapnak, hogy „Ahaaaa, szóval ezt akarta nekem megtanítani a csoportvezető!”. És ez így van rendben. A legfontosabb, hogy létezik egy hely, ahol önmaguk lehetnek, sőt, bárki bőrébe belebújhatnak. Lehetnek rosszak, hangosak, fürgék, csendesebbek, bizonytalanok, mi azért vagyunk ott, hogy finoman terelgessük őket a helyes útra. Én személy szerint az első napon az alapok tisztázásával kezdtem a foglalkozást. Légzőgyakorlatokat végeztünk, hiszen a legtöbb ember felnőtt korára sem tanul meg helyesen lélegezni. Mondókát tanultunk, amely által bemelegednek az arcizmok, könnyebbé téve a helyes, érthető színpadi beszédet. Az ismerkedős, koncentrációs és pontossági játékok elmaradhatatlanok egy drámatáborban, illetve az, hogy még véletlenül se vegyük magunkat komolyan, hiszen a közös nevetés csak még inkább összekovácsolja a csapatot. No, meg a finom falatok, hogy az uzsonnáról se feledkezzünk meg. Ekkor találkozik a tábor összes résztvevője, megbeszélik, ki mit csinált addig, elmesélik élményeiket. Csoportvezetőként mindig megnyugtató a nap végén elégedett mosolyokat látni – fogalmazott Magyar Zsófia. 

A felsősök egy gyermek-TV-paródiát készítenek a bemutatóra Hallod, öcsém! címmel. 

– Az idén hatodik alkalommal megrendezett tábor célja, hogy felkeltse a szerepelni vágyó gyermekek figyelmét a pódiumművészet világára. Tavaly első alkalommal indítottunk drámafoglalkozásokat a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörben, ahol áprilisban, a bemutató alkalmával, óriási sikert arattak a fiatalok. Ezek a gyerkőcök imádják a színjátszást, és folyamatos izgalomban vannak, vajon mit fognak szerepelni. Az idei táborban a nagycsoport különböző helyzetgyakorlatokkal ismerkedett, hogy mi is az a színház, mit jelent egy szituáció. Természetesen ezeket a jeleneteket, ahogyan csak tudjuk, átbeszéljük. Mi miért történik? Ha van egy figuránk, annak mi a célja, és hogyan érheti el? Mi az, ami gátolja? Hiszen akadályok nélkül nincs probléma, és ha nincs probléma, nincs színház. Persze mindezt különböző kellékekkel, és kösztümökkel megfűszerezve, ami ki sem maradhat a gyermekszínjátszás világából. Jómagam mindig próbálok odafigyelni a szép, érthető beszédre, amire minden munkámban, tehát itt is, igen nagy figyelmet fordítok. Hiszen a gyerekek megnyilvánulása és szavaik érthetősége az egyik legfőbb szempont, amit aztán tovább vihetnek mindennapi életükbe. Egy óriási játékkal készülünk a gálára, ahol a nagycsoport tizenöt tehetsége mutatja be előadását, vagyis alkotását – közölte Rókus Zoltán.

Az óbecsei drámatábor a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárság támogatásának köszönhetően valósult meg.