A sportban, csakúgy mint az élet más területén, létezhet felelősségvállalás. Halmozottan érvényes ez a csapatjátékokra és még inkább a csapatot irányító szakvezetők esetében, hiszen egy esetleges leszereplés miatt soha nem egy csapattagot rúgnak ki (bár már olyan is megtörtént!), hanem a szövetségi kapitányt. Mert hát az ő felelőssége a csapat-összeállítás, a játékosok felkészítése, motiválása és a versenyen kiépített taktika. Egy kapitány nem feltétlenül végzi rosszul a munkáját, ha éppenséggel nem lesz világ- vagy Európa-bajnok, ténykedésének sikeressége azon alapul, miként szerepel csapatával, miként tudta őket harcra bírni, és azon, hogy lehetőségük maximumát adják ki magukból.
Manapság nagyon ritkán hallunk már arról, hogy valakit kirúgnak, ehelyett a „közös megegyezés alapján történő távozást, szerződésbontást” emlegetik, nyilván azért is, mert a szerződésekben különféle kötelékek vannak, s bizony az edzők is bebiztosítják magukat azzal a szégyennel szemben, hogy egyik napról a másikra utcára teszik őket.
„Úri körökben” ettől még létezik felelősségvállalás, s ennek jó példája volt kedden Gareth Southgate, az angol labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, aki magától kelt fel a székéből, holott onnan nyilván senki nem mozdította volna el, hiszen csapatát három éven belül kétszer is az Eb-döntőbe vezényelte. De titulust nem nyert, holott az egész világon tudják, hogy a legerősebb ligából kiket válogathatott ki, s ettől a kerettől mit vártak el. „Csak” ezüstérmet nyertek, és Southgate tudta, a szigeten ez immár csak a királynak elég, aki nyilván az egész Eb-t a virágoskertjében töltötte. Vállalta tehát a felelősséget, bár a válogatott élén eltöltött 103 meccs statisztikája nem is olyan rossz, az Eb-számok pedig kivételesen jók.
Nos, Szerbia, úgy tűnik, nem tartozik az úri körökhöz. Dragan Stojković marad a szerb csapat élén, habár kiválasztottjai a C csoportban egyszer kikaptak, és két döntetlent játszottak, Luka Jović révén egy gólt szereztek szó szerint az utolsó másodpercben (90+5.), pontot mentve így Szlovénia ellen. Ez persze a csoport utolsó helyét érte, és csak a kiesésre volt elegendő, a hazai közvélemény pedig már csak legyintett erre, mert nálunk a politikához és a focihoz mindenki ért, s a nagy patrióta szövegek mellett is előre sejtette a szomorú valóságot.
Az események aztán hirtelen felpörögtek, mert megszólalt a főpatrióta elnök is, aki pontosan tudta, hogy a csapat horvát repülővel utazott ki Németországba, pontosan tudja, hogy a mihaszna focifunkcionáriusoknak mennyi a juttatásuk, és az is tudta, hogy Piksinek egy évre ki kell majd fizetni egymillió eurót, amennyiben kirúgják. Az ő esetében ugyanis nem létezik felelősségvállalás, de miért is lenne, hiszen jelentésében az áll, hogy csapata „látványosan (?!) és éleslátóan (?!) játszott, büszkén képviselte Szerbiát”, játékosai „a maximumnál is többet adtak (?!), senki nem alázta meg őket a pályán”, így hát karakteres (?!) csapata soha nem adja fel!
Ilyen blőd szöveget nyilván csak Szerbiában találnak ki a kudarc kapcsán, de gyorsan bizonyíthat ismét, hiszen a vb-re vezető roppant nehéz úton a közelgő Nemzetek Ligája nagyon fontos lesz, Szerbia pedig az Eb-győztes Spanyolországgal, Dániával és Svájccal lesz egy csoportban, s mindjárt az elején, szeptember 5-én a friss kontinensbajnokot fogadhatja.
Meg kellett tehát csak várni, hogy egy kicsit leüljön a por, átgondolják azt az egymillió eurót, így múlt pénteken a Szerbiai Labdarúgó-szövetség igazgatóbizottsága áldását adta a nudli jelentésre, és végül a megbékélt köztársasági elnök is áment mondott Stojković maradására, amivel már lehet is menni a fogadóirodába, hogy Szerbia nem lesz ott a 2026-os amerikai hármas rendezésű világbajnokságon.
Mert hát kutyából nem lesz szalonna. A válogatott kudarca ugyanis nemcsak a szakavatatlan szövetségi kapitány hibája, hanem a játékosoké is, akik amolyan jóllakott kismalac módjára fittyet hánynak a nemzeti címerre, s csak az tudja, hogyan viselkednek, amikor külföldi csapatukból hazatérve edzőtáborba mennek, hogyan viselkednek az éles meccseken, akik ezt már élőben is megtapasztalták.
Piksinek játékosként volt nagy a nimbusza, edzőként már aligha az, de mentségére legyen szólva, Szerbiában biztosan nincs olyan szakember, akinek a munkájába ne szólnának bele már az elejétől, s aki meg merné tenni a sokat emlegetett fiatalítást, és kitenni a pökhendi és mihaszna nagy neveket a keretből. Sokan külföldi edzőkről is beszélnek. Voltak itt már nagynevű szakemberek, mindegyik csődöt mondott, de meggyőződésem, hogy a szerbekkel még maga Pep Guardiola vagy Jürgen Klopp sem tudna mit kezdeni. Így hát marad a Stojkovićtyal való további süllyedés, de az legalább „patrióta módon” történik majd meg!
