Humanitárius rendezvényre kerül sor július harmadikán, 19 órai kezdettel a szabadkai Majkin Salašon. A bevételt Lakatos Antonio fiatal hegedűművésznek szánják, segítve ezzel továbbtanulását. A támogatás lehetőséget nyújtana arra is, hogy a fiú eljusson Olaszországba a hegedűsök világversenyére.
Lakatos Antonio még csak a hetediket fejezte a Széchenyi István Általános Iskolában, de már megtapasztalta az élet keserű oldalát. Sajnos túl korán vált felnőtté. Azt mondják, nagyon szorgalmas és kiváló tehetség. Hajtja a zeneszeretet és még mer álmodni. Anyagi támogatás nélkül azonban ezek az álmok szertefoszlanak. Pedig nem elérhetetlen dolgokra vágyik. Szeretne továbbtanulni, és részt venni a hegedűsök világversenyén Olaszországban.
A humanitárius esemény háromórás programból áll, amelyen főprodukcióként Antonio negyvenöt perces koncertet ad. A rendezvény a város szervezésében jön létre, főszervezői pedig Csíkos Diana és anyukája, akik már régebb óta ismerik a szerencsétlenül járt családot. A fiatal hegedűcsoda koncertje valószínűleg a világhálóra is felkerül, hátha így is felfigyel rá valaki. Lakatos Antonio minden idejét a zenének szeretné szentelni.
Hogyan kerültél a zene közelébe?
– Szüleim már kiskoromban eldöntötték, hogy hegedűre iratnak. A családtól nem áll távol a zene világa, több zenész is akadt közöttünk. Nagyapám zongorázik, de már nyugdíjas, az unokabátyám pedig koncertmester. Nagytatám állandóan tanított, még egészen kicsi voltam, amikor a kezembe adott egy vonót. Már akkor megállapították, hogy jól fogom, kezemre áll. Úgy hat-hét éves lehettem, amikor azt mondták, próbáljak játszani. Megtettem és nagyon tetszett. Ezek után a nagytatám még többet foglalkozott velem, és kilencévesen beírattak a Zeneiskolába. Ott Megyeri Mária tanít, és szép sikerek születtek. Amiben tud, segít nekem. Hat éve járok tehát a Zeneiskolába, jelenleg ötödik alapfokon tanulok. Amikor régebben felléptem, remegett a lábam. Most már nem vagyok lámpalázas. A közönség előtt érzem magam legerősebbnek, mindent beleadok. Anyám halála után teljesen a hegedűzésbe mélyedtem. A mai napig sem tudom feldolgozni elvesztését. Agydaganat vitte el, amikor tizenegy éves voltam. Mire megállapították, már nem lehetett gyógyítani. Semmi sem segített.
Ezzel nem ért véget a családodat sújtó sorscsapások sora. Apukád egészségi állapotának leromlását hogyan élted meg?
– Apukám nagyon erős idegösszeomlást kapott. Két évig se menni, se beszélni nem tudott. Csoda, hogy valamennyire visszatért belé az élet, de még így se tud csinálni semmit. Megpróbál erősnek mutatkozni, miattunk. Viszont nyugdíjaztatták, és nem tudja támogatni a családot. Öten élünk együtt, a két nagyszülő, apám, a testvérem és én. Tízezer dinárból kényszerülünk kijönni, de ez nem működik. Egyes versenyekre pénzhiány miatt nem is tudtam eljutni. Egy kis fény, hogy ösztöndíjat kaptam, de ez csak tanév ideje alatt illet meg. Szeptembertől újra kell próbálkoznunk. Szükséges a pénz a továbbtanuláshoz, fellépésekhez, versenyekhez, a vonó karbantartásához, nekünk most minden dinár számít. Magánórákra is kellene járnom, és az nagyon drága. Szerencsére sokat nőttem mostanában, így jók rám a nagytata ruhái, még a cipő is.
Állítólag egy év alatt annyit fejlődtél, mint más három-négy év alatt. Azóta milyen versenyeken vettél részt?
– Első helyezést értem el 2007-ben a topolyai fiatal hegedűsök fesztiválján. Ugyanabban az évben szintén első lettem a mitrovicai vonósok fesztiválján, és ezt megismételtem 2008-ban is. Idén második helyen végeztem. Ez egyébként egy nemzetközi verseny és a külföldi zsűritagok a maximális pontszámot adták. A Presto zenekar, aminek tagja vagyok, viszont első lett és ez is szép siker.
Hogyan kerültél a Presto kamarazenekarba?
– A középiskolások nagyon hívtak, hogy játsszak velük. A tanárnő kezébe vette a dolgokat, így összeálltunk. Két hónapja működünk.
Hogyan sikerül összeegyeztetned az iskolát a zenével?
– Otthon a nagytatával mindennap gyakorolunk. Állandóan elfoglalt vagyok. A Széchenyi István Általános Iskola sokban hozzájárul, hogy behozzam a lemaradásaimat, amikor hiányzok a próbák és a koncertek miatt. Ha lennének támogatóim lehetséges, hogy az iskolát vizsgák útján fejezném be, hogy minél több időt szenteljek a zenének. A hegedülés olyan, hogy csak sok munkával lehet jó eredményt elérni. Kedvem van hozzá, mert lelkesítenek a sikerek.
Ha sikerül támogatókat szerezned, milyen jövőt látsz magad előtt?
– Szeretnék kijutni az unokabátyámhoz Németországba, befejezni a középiskolát és az akadémiát. Fontos a diploma, mert úgy könnyebb munkát találni. Egyszer talán szólista lehetek, ha más nem, akkor koncertmester.
Antonio apja, Lakatos Róbert arra vágyik, ha felfigyeljenek fia tehetségére, kijusson külföldre, mert eljutott olyan szintre, hogy ott is bemutatkozzon. Már szinte mindenüket eladták, hogy versenyekre küldhessék a fiút. A gazdasági válságot nem is érzik, mert náluk folyamatosan rosszul mennek a dolgok. A támogatások minden problémáikat megoldanák. Számára ugyanis az a legnehezebb, hogy a gyerekeinek semmit sem bír nyújtani.
