Idén huszonötödik alkalommal szerveznek természetvédelmi táborokat Hajdújáráson, a Szúnyogcsárdánál. A Riparia Természetbarátok Egyesülete és a Palics–Ludas közvállalat által létrehozott táborok azokat a fiatalokat vonzzák, akiket érdekelnek az állatok és tenni is szeretnének valamit a természet megóvásáért.
A kék ég, a szellő susogása a nádasban és a madarak éneke igazi természeti idillt tár elénk, és valóságos kincsesbánya a madárlesben álló diákok részére. A Szúnyogcsárdától mintegy negyedórányi sétára helyezkedik el egy úgynevezett kulipintyó, amit a táborlakók a dolgozóhelyüknek neveznek. Itt feszítették ki a hálókat is, amikbe beleakadnak a madárkák. Tollas kis barátaink gyűrűt kapnak, miután az adataikat egy naplóba jegyzik be. A tábor egyik vezetője Ágoston Attila állatorvos, aki diákkora óta, immár harminc éve foglalkozik ornitológiával:
– Idén hathetes a tábor, augusztus harmincadikáig tart, egyhetes váltásokban. Fő támogatónk a belgrádi InterMOL. Az ornitológián kívül más szakcsoportok is léteznek, például botanikus, hüllős, kétéltűekkel-, halakkal-, mikrobiológiával foglalkozók, de készítünk odúkat és etetőket is. Tizenkét évnél idősebb diákok részvételét várjuk, akik jelentkezhetnek Szabadkán, a Szakegyesületek Szövetségének épületében, a Corvin Mátyás utca 9-es szám alatt (valamikori Engels utca), vagy a 024/553-106-os telefonszámon, a délelőtti órákban. A részvételi díj egy hétre 3800 din, ami magában foglalja az elszállásolást, három étkezést és a programot. Ajánlatos hozni többek között minden időjárásra megfelelő ruhát és gumicsizmát, a reggeli harmatos fű miatt. Itt ugyanis korán kezdődik a munka. Ötkor kelünk, reggel hatkor kezdjük a hálók ellenőrzését, minden órában este tízig, a teljes sötétedésig. Hőségben félóránként szedjük ki a madarakat. A kulipintyónkban lejegyezzük az adatokat (faj, ivar, kor), majd gyűrűt kapnak a madárkák. Végül a megfigyelések adatbázisba kerülnek, a madarak pedig elrepülhetnek a szabadba. Ludason eddig több mint ötvenezer madárra került gyűrű. A jelenlegi tábor három napja alatt mintegy háromszáz madarat sikerült meggyűrűzni, de befogtunk ötven gyűrűs madarat, sőt kettő magyarországi gyűrűvel ellátottat is.
A statisztikai adatok kidolgozása miatt a hálókat huszonöt év alatt majdnem mindig ugyanazon a helyen húzzák ki. Ez a vízállástól és a nádas állapotától is függ. Jelenleg tizenhét darab tizenkét méteres hálót helyeztek el.
– Javarészt vándormadarakat fogunk, főleg nádi poszátákat, de találunk füzikét, légykapót, cinegéket is. A leggyakoribb ludasi madarak a cserregő- és a foltos nádi poszáta, de találhatók énekes nádi poszáták és nádi rigók is. Az állandó madarak közül, amik nem vonulnak el, szép számban akadnak barkós cinegék, ami mondhatni, hogy Ludas címermadara. Emellett rábukkanunk pintyfélékre, zöldikékre és tengelicékre is. A vándormadaraknál a vándorlásra való felkészültségüket is tanulmányozzuk. A hiedelemmel ellentétben nem a hideg miatt, hanem táplálék hiányában vándorolnak el, mivel rovarevők. A nádi poszáta például kizárólag rovarokkal táplálkozik, míg a barkós cinege télen átáll növényi táplálékra. A gyűrűn egyedi kód található, amelyet csak egyszer gyártanak. Nem csak a hőség veszélyezteti őket, hanem a ragadozók is, például menyétek, görények, nyestek. Ezért mindig háló közelben vagyunk és vigyázunk rájuk. Ha kullancsos madarat találunk, akkor kiszedjük belőle az élősködőt. Nagy melegben, amikor a madármozgás csekély, összehúzzuk a hálókat. Olyankor lazítunk, vagy csónaktúrát szervezünk, de környezetvédelmi előadásokat is hallgatunk – meséli a csoportvezető.
A táborhely a Szúnyogcsárdában található, bungalókban, illetve a kutatóközpont berendezett tetőterében. Sátorozási lehetőség is van, de idén nem használták ki. Az egyesület egész évben szervez aktivitásokat.
– A madárvédelmi csoport etetőket és odúkat készít. Ezeket közterületekre helyezzük, és télen megtöltjük magvakkal. Egyedül Palicson fészkel a Közép-Európában igen ritka szerecsensirály, amire színes gyűrű kerül. Már Franciaországból, Nagy-Britanniából is kaptunk visszajelzést, a mi madaraink az Atlanti partra mennek telelni – mondja Ágoston Attila, akinek két fia Sándor és Tamás is részt vesz a munkában. Sándor még csak az első elemit fejezte, de már komoly feladatot lát el a táborban:
– Kétéves korom óta járok ide, és nagyon tetszik, mert szeretem a madarakat. Sokféle madárral találkoztam, még kék cinegét is fogtunk. A feladatom, hogy elengedjem őket a szabadba. Ha megnövök, szeretném megtanulni a gyűrűzést, de én nem leszek állatorvos.
A táborlakók között négy lány is a madarakat tanulmányozza. Firic Adrianna, Lázity Viktória, Varga Alexandra és Vanger Beáta biológia tanárnőjük által értesült a táborról. Egyelőre inkább szemlélődnek, és tanulják a madarakat kivenni a hálóból. A hűvös reggel jobban zavarja őket, mint a koránkelés, de szeretik a természetet, és cseppet sem bánják, hogy „elszöktek” a betondzsungelből. Főleg a fiúk, Mihók Kucora Alex, Pióker Lóránt, Zsizsik Csaba és Pető Ervin ügyeskednek a hálókkal. Barátoktól hallottak először a táborról, és így eljöttek megcsodálni Ludas madárvilágát, ami még akkor is felkelti érdeklődésüket, ha többször visszajárnak.
Ágoston Attila A vándormadaraknál a vándorlásra való felkészültségüket is tanulmányozzuk. A hiedelemmel ellentétben nem a hideg miatt, hanem táplálék hiányában vándorolnak el, mivel rovarevők.
