A Tarcal-hegység, vagy ahogy a szerbek és a horvátok hívják Fruška gora, latin nevén Alma Mons, tartományunk legnagyobb hegysége. Hossza nyolcvan, szélessége pedig tizenöt kilométer. A hiszékeny ember azt gondolná, hogy e terület fél nap alatt bejárható. Mi megpróbáltuk. Nem sikerült. Egy nap alatt csak egy kis részét tudtuk körülautózni. Maradéktól Andrevjeig.
A Tarcal-hegységen megszámlálhatatlan kirándulóhely létezik, közülük csaknem húsz rendezett. Bármelyiket keressük fel családunkkal, mindegyiken akár több napot is eltölthetünk, egy teljes napot pedig biztosan. A környező városok, sőt egyre inkább a kissé távolabbi főváros lakosainak kedvenc kirándulóhelyei: Čortanovci, Stražilovo, Venac, Popovica, Glavica, Paragovo, Zmajevac, Testera – ahol leginkább óvodás és kisiskolás gyerekekkel lehet találkozni –, Osovlje, Ležimir, Letenka – a valamikori ifjúsági tábor, a hegységet hosszában átszelő út önkéntes ifjú építők volt tábora, ahol ma különböző nyári nyelvi és egyéb táborokat szerveznek – Andrevlje...
A kirándulóhelyek többsége rendezett. Itt nem csak arra kell gondolni, hogy a füvet rendszeresen nyírják, hogy asztalok, padok várják a kirándulókat, hogy a környező erdőkben kiépített gyalogösvények vannak a sétakedvelők számára, hanem arra is, hogy szinte mindegyiknél vendéglő is van, ahol jó szerémségi bort szolgálnak fel, üdítőt, sört, és ahol ínycsiklandó rostonsültek, halak és egyéb finom ételek készülnek. Egy-két étel- és italkülönlegességet kivéve az árak elfogadhatóak, a nem túl igényes vendég 500 dinárból jóllakhat és szomját is olthatja.
Valamennyi kirándulóhelyen az otthonról hozott húsból magunk is elkészíthetjük ebédünket. Természetesen olcsóbban, mintha a vendéglőben ennénk. A roston sütésre, a bográcsos ételek elkészítésére erre kijelölt helyek vannak. És még fát, szenet sem kell magunkkal vinni, mert az erődben bőven akad száraz ág, amellyel díjmentesen főzhetünk. Arról pedig beszélni sem kell, hogy a saját készítésű roston sültnek vagy bográcsosnak a vendéglőivel szemben különös varázsa van.
A kirándulóhelyek közül Andrevljet azért választottam, mert négy-öt évvel ezelőtt ezen a helyen egy teljesen lepusztult szálloda állt, rendezetlen környezettel. Egy barátnőm szólt nemrég, hogy ma már egészen más kép fogadja az ide tévedt kirándulókat. Rendezett tisztás, egy pompásan felújított szálloda. És nem csak ez, hanem a Duna partján fekvő Čortanovci és a kirándulóhely között levő hat kilométeres kifogástalan aszfaltút. Négy évvel ezelőtt itt, ha nem vigyázott az ember, tengelytörést szenvedhetett kocsija. (Zárójelben említem meg, hogy a Tarcal-hegység keresztül-kasul van szelve műutakkal, így aránylag könnyen el lehet jutni az egyik kirándulóhelyről a másikra, ám az utak minősége sok helyen olyannyira rossz, hogy csupán lépésben lehet haladni rajtuk.)
Tehát Andrevlje. Sava Svirčevićtől, a szálloda igazgatójától kérdezem, Andrevlje mit nyújt ma a turisták számára?
– Az épület a Tartományi Végrehajtó Tanács tulajdona. Egy évvel ezelőtt újítottuk fel, ugyanis egy ideig itt menekültek éltek, és igen megviselt állapotban hagyták itt a szállodát. Kissé különös neve van: CePTOR. Ez egy rövidítés, és azt jelenti, hogy: Centar za Privredno-tehnološki Razvoj (Gazdasági és Technológiai Fejlesztési Központ). A furcsa elnevezés hallatán azonban senkinek sem kell arra gondolnia, hogy ez egy zártkörű intézmény. Teljesen nyitott, bárki felkeresheti. Andrevljeről tudni kell, hogy hat különböző légáramlat kereszteződik felette, hogy 300 méter tenger feletti magasságban van, ezért kiváló légfürdő. Letenka és Andrevlje között kiépítettünk egy gyalogutat, amelyet az Egészség útjának neveztük el. Öt kilométer hosszú. Azt is tudni kell, és ez elsősorban a madárkedvelőket érdekli, hogy a szállodától egy kilométerre van a parlagi- és a réti sas legnagyobb szerbiai fészkelőhelye. A szállodában van szauna, fitneszterem, asztalitenisz-terem, biliárdklub, kint egyelőre alkalmi kis sportpályák, de hamarosan hozzáfogunk néhány rendezett sportpálya és egy fedett medence építéséhez. A teljes ellátás az egyágyas szobában 3600 dinár, a kétágyasban és a háromágyasban 2900 dinár személyenként. A félpanzió 3000 – 2300 dinár, az alvás reggelivel pedig 2400 – 1700 dinár az egy-, illetve a két- vagy a háromágyas szobában. A három éves kornál fiatalabb gyerekeket ingyen látjuk vendégül, a háromtól tizenkét éves gyerekek pedig 25 százalékos kedvezményt kapnak. A szállodai árakra 20 százalékos hétvégi kedvezményt adunk. Mivel gyakran rendezünk szaktanácskozásokat, szemináriumokat, ajánlatos egy héttel az érkezés előtt lefoglalni a szobát. Különben a hétvégéink leginkább szabadok.
Andrevljeről Beočin felé haladunk, és a cementgyár előtt felkapaszkodunk a hegyekbe. A Partizán utat érintve Vrdnik felé vesszük az irányt. Olvasóink számára nem ismeretlen ez a fürdőhely, de sokan nem tudják, hogy három-négy hónappal ezelőtt szinte teljesen felújították. Ezt Ivo Ostojićtól, a termálfürdő koordinátorától hallottuk, aki elmondja még azt is, hogy ez a fürdőt jórészt a gyógyulni vágyók keresik fel, de szívesen látott vendégek a makkegészséges emberek is. A termálfürdő szállodájában egyébként kicsit olcsóbb a teljes ellátás, 2580 dinár, sőt ezért a pénzért a nyitott és a fedett medencéket ingyen használhatja a vendég. A tíz évnél fiatalabb gyerekek után a teljes ellátás az említett összegnek a fele. Ha számba vesszük, hogy a falu vendégfogadóiban – melyekből van bőven – az alvás reggelivel vagy anélkül 10 – 20, sőt 25 eurónyi dinár, akkor a szállodai ár nem tűnik soknak. Ezzel azonban egyetlenegy a baj. A teljes ellátás ezen az áron csak akkor kapható, ha legalább három napot igényel a vendég.
Ha csak fürdeni szeretnénk, a napi belépődíj (a nyitott medencék esetében 9-től 19 óráig, a csukott medencék esetében pedig 9-től 21 óráig szól) 300 dinár a felnőttek számára, és 200 dinár a gyerekek számára. A nyitott medence mellett lacikonyha is van, ahol egy adag girice 90 dinár, a lepénybe helyezett rostonsültek pedig 160 – 180 dinárba kerülnek. De fánkot is készítenek, édeset is, sósat is, mindössze 40 dinárért. Egy korsó sör 100 dinár, a kávé pedig ennek a felébe kerül.
Maga Vrdnik szép, és két-három napot már a medence, a falu miatt is el lehet itt tölteni, de akinek igénye van a kirándulásra, aki többet szeretne kapni a medencénél, a medence melletti sörözésnél, az meglátogathatja a környék kolostorait, felkeresheti a borospincéket (egy liter bor 150 dinár), felkapaszkodhat a vrdniki várhoz, vagy egyszerűen sétálhat a környék erdeiben.
Vrdniket elhagyva Maradék felé vesszük az irányt, ahol már vár ránk Momčilo Arapović, az etnoház tulajdonosa és Nagybábi Sandra, aki Újvidéken turizmust tanul, és diplomamunkáját erről az tájházról írja. Maradék előtt még betérünk a krušedoli kolostorba, amely felújítva és kicsinosítva várja augusztus 11-én és 12-én mindazokat a hívőket és nem hívőket, akik a kolostor fennállásának félévezredes évfordulóját ünneplik.
A maradéki etnoház talán a Vajdaság leggazdagabb gyűjteményével rendelkezik. A ház homlokzatán az 1856-os dátum áll, de tulajdonosa szerint ekkor csupán bizonyos újításokat végeztek rajta. Beszélgetésünk során nem győzi dicsérni a maradékiakat, akiktől a múzeum minden tárgya származik, és akik az elmúlt öt éven át folyamatosan hozzák a padlásaikon talált régi tárgyakat, szerszámokat… A Néprajzi Múzeumot bármikor meg lehet tekinteni (a belépőjegy 100 dinár), de ha, mondjuk, egy 10 –15 fős csoport néhány nappal előre jelzi érkezését, akkor a helybeli asszonyok főztjeiből terült asztal várja őket. És előre nem kell fizetni, mindenki helyben fizeti azt, amit elfogyasztott, a házi pálinkát, a gulyást vagy a paprikást, a házi bort, a fánkot, a mákos vagy a diós kalácsot, a mákost tésztát, az almás rétest… És nem ám kiporciózva! Momčilo szerint 500 –700 dinárért pukkadásig eheti magát az ember, és a felszolgált italtól jókedvre is derülhet. Mindenkinek ajánlom, ha Szerémségben jár, akár átutazóban, keresse fel a maradéki tájházat. Ha érdemesnek tartotta tiszteletét tenni a thaiföldi herceg, több mint tizenöt ország nagykövete, sok diplomata, közéleti személy, akkor nekünk, egyszerű halandóknak sem szabad elkerülni. Nekünk, magyaroknak pedig végképp nem, ugyanis a tájház tárgyainak háromnegyed része magyar vonatkozású. Maga a ház is bizonyos Kovács család tulajdona volt…
Ezúttal Tarcalból csupán egy csipetnyit adtunk olvasóinknak. Kedvcsináló villanásokat. Mást nem is lehet, mert Tarcalt mindenki önmagának fedezheti csak fel. És aki nem teszi, szegényebb marad sok-sok élménnyel… (Fotó: Dávid Csilla)
