Egy honlap mindig kirakat is, a látogató ebből alkot képet rólunk. Nem tudom, hogy a vojvodinaonline.com honlap magyar ajkú olvasói jót szórakoznak vagy mérgelődnek a bosszantó hibákon. Én e második csoportba tartozom. Felfoghatatlan, hogy ennek, a befektetni szándékozó üzletembernek, turistáknak egyaránt hasznos internetes médiumnak a magyar nyelvű része mennyire hemzseg a magyartalan megfogalmazástól, a durva helyesírási hibáktól.
Ilyen mondatok ,,örvendeztetik'” meg az olvasót: Vajdaság földrajz, történelem, kúltúra és világnézet. (…) Pétervárod, sosem volt elfoglalva, habár meg volt szálva. Ami Vajdaság jelleméről tanúskodik.
A honlap megemlíti ugyan a Kik vagyunk, mik vagyunk? címszó alatt, hogy itt élnek magyarok, szlovákok, ukránok és még számtalan más nemzetiség, ám a hangsúly a következőn van: 1871 – ben Karlócán nyílott meg az első szerb gimnázium, 1826 – ben alapították meg a „Matica srpská” – t, 1861 – ben, pedig a Szerb Nemzeti Színházat. A világ egyik legkorábban kiadott irodalmi folyóirata, ami még ma és megjelenik a „Letopis”, amit 1825. adták ki először. Ha én ezt a magyar nyelvű honlapot a vajdasági, vagy főképp a magyarországi üzletembereknek, turistáknak szánom, akkor a kedvükért megemlítem a történelmi tényt, hogy a Szerb Maticát, vagyis a Matica srpskát néhány vagyonos szerb kereskedő adományaiból alapította Pesten 1826. január 21-én Jovan Hadžić.
Áma Történelem címszó olvasójában végképp az a kép alakul ki, hogy itt csak szerbek élnek, bár a honlap igencsak vázlatos, hézagos ismeretekkel szolgál a szerb nemzet történelméről is. Egyebek között, pontosabban szinte kizárólag ezt olvashatjuk: 1690 – ben, a törökök bécsi veresége után, Čarnojević pátriárka nagy vándorlásba vezette a szerbeket a déli vidékekről a Pannon síkságra. Az osztrák császár megígérte nekik, hogy vajdát választhatnak, itt tesznek először említést Vajdaságról. A (szerb) Vajdaság elnevezésről először Karlócán, az 1848 – as Májusi összejövetelen tesznek említést. A szerbek, hogy megőrizzék a nyelvet és a hitüket, az osztrák császárság katonai határát védték. A saját lelki örökségüket a nagyhatalmak kereszttüzében teremtették meg. (…)
Természetes, hogy aki ide érkezik külföldről, az olvasni akar az itt élő népek múltjáról. A honlap magyar változatának olvasója bizonyára nagy élvezettel böngészte volna át a szerb nemzet történelme mellett a rövid ismertetőt a vajdasági magyarság történetéről, vagy akár a ruszinokról, szlovákokról, horvátokról is, ha lenne ilyen. Így viszont csak az merül fel benne, hogy mi ennyire mellékes szereplői vagyunk e térségnek, ennyire nem számítunk?! S ezt látszik alátámasztani az is, hogy a művelődési eseménynaptár is csak szerb nyelvű. Igaz, néhány község esetében fel lehet menni a magyar nyelvű önkormányzati honlapra is, ahol rá lehet bukkanni az adott eseményre. De kinek van ma már erre ideje, hogy órákat töltsön a honlapokon való ,,barangolással”? Inkább lemond róla és máshol keres üzleti partnert, kirándulási lehetőséget.
Kár, hogy szerb nyelven az üzleti élettel kapcsolatos hasznos linkektől kezdve a vasúti menetrendig, gépkocsi bérléséig mindent felölelő honlap magyar változata ilyen felemás, összecsapott, magyartalan. És lekicsinylő, sőt valamilyen szinten megalázó is.
