Sajnos egyre kevesebb olyan tanúja van az 1944-es borzalmak időszakának, akik megmutathatnák, hol várnak az ártatlan áldozatok tetemei arra, hogy végre méltó nyughelyükre kerüljenek. Most induló sorozatunk célja felkutatni azokat a helyeket, amelyeken a szemtanúk vagy helytörténészek szerint a 44-es áldozatok jeltelen tömegsírokban nyugszanak. Várjuk olvasóink segítségét. Akik tudnak segíteni, kérjük, hogy jelentkezzenek a 024/ 555-530-as telefonszámon, illetve a hetvege@ magyarszo.com e-mail címen.
A szovjet csapatok 1944. október 8-án foglalták el Péterrévét, közismertebb nevén Pecellót. Két nappal később a faluban megalakult az Ideiglenes Népfelszabadító Bizottság, melynek tagjai között nem voltak magyarok. Az ezt követő két-három hónapban a hatóságok mintegy 300 magyart végeztek ki és temettek tömegsírba a Tisza-parton, illetve az egykori csendőrlaktanya ganés gödrébe. A falu temetőjében az áldozatok tiszteletére kopjafát és emléktáblát állítottak, de a névsor hiányos. Valószínűleg soha nem fog kiderülni, hogy hány személy lett a megtorlás áldozata. Különösen azután, hogy a Tisza-parti tömegsírban lévő csontokat elnyelte a folyó az 1954-ben bekövetkezett partszakadás, illetve az ezt követő karhatalmi „takarítás” miatt. A korabeli események töredékeit egy, a névtelenségéhez ragaszkodó túlélő, a köztudatban ma is élő történetek, valamint Matuska Márton közismert publikációja (A megtorlás napjai) alapján próbáljuk felidézni.
1944. október 17-én Bácskában, Bánátban és Baranyában bevezették a katonai közigazgatást, ezzel Péterrévén is megkezdődhettek a kivégzések. A helybeli katolikus papot, dr. Takács Ferenc pápai kamarás apátplébánost – aki magyar országgyűlési képviselői is volt – nyilvánosan végezték ki november 19-én, Szent Erzsébet napján. A kivégzése idején odaterelték a templomból kijövő hívőket, hogy végignézzék a megkínzott pásztoruk halálát. A vesztőhely, ahol a papot agyonlőtték, a Mindenszentek templommal szemben volt, a mai helyi közösség épületénél. A holttestet négy ember kocsira tette és a katolikus temető szélén egy előre kiásott gödörbe dobta. Takács Ferencet koporsó nélkül dobták a gödörbe, így ülve maradt, de a hatóság utasítására nem volt szabad hozzányúlni. A 2000-es évek elején a helyi közösség elöljárói újratemettették, maradványait a kálvária mögötti síremlékben helyezték örök nyugalomra.
A névtelenséghez ragaszkodó adatközlő szerint az embereket október végén és november elején gyűjtötték össze a falu központjában lévő épület pincéjében. A templom szomszédságában lévő épület akkoriban kávéház volt, de állami hivatalnokok irodáinak is helyett adott. Azóta egy részét lebontották, jelenleg itt található a péterrévei helyi közösség irodája. Az összefogdosott embereket a pincében tartották, az irodában pedig verték és kínozták. Őt tizenöt évesen kísérték be a magyar hadseregbe, behívott apja helyett, aki a háború idején megsértette az egyik helyi szerbet. A falubeli szerbek egy része ellenezte a magyarok elleni erőszakot, és többeket megmentettek a biztos haláltól. Ugyanakkor egy személyes sértés vagy korábbi tartozás is elegendő volt ahhoz, hogy az embert kivégezzék. Elmondása szerint december 5-én, kedden, mintegy harmincadmagával ingre és gatyára vetkőztették. Az embereket madzaggal egy kocsikötélhez kötözték, neki viszont már csak drót jutott. Este tíz óra körül szemerkélő esőben lehajtották őket a Tisza-partra, ahol a magyar honvédség által 1943-ban kiásott lövészárokba lövöldözték bele az embereket. A vesztőhely a komptól mintegy 200 méterre volt, a folyó mentén felfelé. Neki és egy másik társának csodával határos módon sikerült megmenekülni. Tudomása szerint az egykori csendőrlaktanyában is kivégeztek néhány embert, tetemeiket a ganés gödörben ásták el. Az említett épület az Óbecsére vezető főút mentén található, jelenleg üres. Arról nem volt tudomása, hogy hány személyt öltek meg a megtorlás napjaiban Péterrévén, viszont azt biztosan állította, hogy még 1945 elején is voltak szórványos kivégzések.
A különböző források szerint 300 és 360 között alakul a kivégzett áldozatok száma Péterrévén. A temetőben található emléktáblán 83 név szerepel, ám egyes kutatóknak 102 személyt sikerült azonosítani. Valószínűsíthető, hogy az áldozatokat több hullámban végezték ki és hantolták el, legtöbbjüket a Tisza-parti tömegsírban. Lett is aztán nagy riadalom 1954 őszén, amikor egy vasárnap partszakadás következtében előkerültek a sokak által már-már elfeledettnek hitt áldozatok csontjai. A helybeliek jajveszékelve érkeztek a helyszínre halottat nézni. S akadt, aki felismerni vélte a hozzátartozóját. A helybeliek szerint azonban a rendőrök szétzavarták az embereket, és még az éjjel a Tisza vizébe szórták a maradványokat.
Az újratemetett pap síremléke
A folyó által elmosott tömegsír feltételezett helye
Az egykori gyűjtőhely, ma a helyi közösség épülete
